Budapest hídjai

admin

2006. április 7. 04:00

A Lánchíd előttAz első állandó dunai híd Traianus császár idejében létesült az Al-Dunán. A húsz pilléren nyugvó boltíves építményt, amely elsősorban hadi célokat szolgált, Hadrianus bontatta le, mivel a rómaiakon kívül a birodalmat veszélyeztető ellenséges csapatok is szívesen igénybe vették.

A Lánchíd előtt
Az első állandó dunai híd Traianus császár idejében létesült az Al-Dunán. A húsz pilléren nyugvó boltíves építményt, amely elsősorban hadi célokat szolgált, Hadrianus bontatta le, mivel a rómaiakon kívül a birodalmat veszélyeztető ellenséges csapatok is szívesen igénybe vették. Ez az alkotás a kor állandó dunai hídjai közt kivételszámba ment, hisz az akkori hidak inkább fából készültek. Ilyenek voltak az első Budapest környéki, rómaiak építette hidak is. A még az ókor folyamán elpusztult építmények maradványaira a 19. század folyamán Aquincumnál és Nógrádverőcénél leltek rá.
Zsigmond és Mátyás király is tervbe vette egy állandó Duna-híd építését, de ezek nem készültek el. A középkorban a folyamon való átkelést csónakokra fektetett pallókból álló hajóhidakkal, a 17. századtól pedig a komp elvén működő repülőhidakkal oldották meg. Ezenkívül persze igénybe lehetett venni a gázlókat, télen pedig esetleg a Duna jegén is át lehetett menni, amelyet sokszor szalmával hintettek fel: így a jég megvastagodott, s biztonságosabbá vált az átkelés.

Kell egy híd
Budapest egyik jelképe, a Lánchíd Széchenyi István kezdeményezésére épült. 1832-ben létrejött a Hídegylet, amelynek célja az építkezés műszaki és gazdasági hátterének előkészítése volt.
Hosszú tervezéssel és politikai csatározásokkal eltelt évek után 1839-ben elkezdődhettek a helyszíni munkálatok. A hidat Tierney W. Clark tervei alapján névrokona, a skót származású Adam Clark irányításával kezdték építeni. 1842-re elkészült a pesti hídfő alapgödre, amelynek fenekén augusztus 24-én megtörténhetett az alapkőletétel. Az építményt, mely a szabadságharc idején majdnem megsemmisült, 1849. november 20-án Haynau osztrák tábornok avatta fel.
1913-ra szükségessé válik a rekonstrukciója. Két év alatt kicserélik a láncokat, s megerősítik a hídfőket, illetve a pályalemezeket. Harminc év múlva a visszavonuló német csapatok felrobbantják a hidat, s az 1947-ig romokban hever. Ekkor kezdődő újjáépítése 1949-ig tart, és a 100. születésnapján újra átadják a forgalomnak.

A balladába foglalt híd
Budapest második hídja a Margit híd, amely Arany Jánost is megihlette, 1876-ban adták át. Az 1871-ben kiírt pályázat első díját Ernest Goin francia mérnök terve nyerte; ennek alapján egy év múlva kezdte meg az építési munkálatokat a szintén francia Societé de Construction de Batignoles cég. A Duna két partját a Margit-sziget érintésével összekötő építmény a folyó két ágát három-három, a hídközép felé szélesedő nyílással íveli át. A szigetnél megtörik a hídtengely, így a pillérek a Duna mindkét ágában párhuzamosak a folyó sodorvonalával. A középső pillérnél csatlakozik a hídhoz a szigetre vezető, 1900-ban épült szárnyhíd, amely az egyetlen olyan része a szerkezetnek, ahol fennmaradtak az eredeti elemek. A harmincas években déli irányban kiszélesítik a Margit hidat, és áthelyezik a villamospályát. 1944. november 4-én felrobbantják a Pest felőli pilléreket, majd 1945-ben a budai részen találhatókat semmisítik meg.
Az újjáépítéssel 1947-re készültek el. Az eredetihez képest megnövelték az ívek nyílásmagasságát, s elhagyták az ívek és a pálya közti rácsozatot.

Erzsébet királyné hídja
Az 1903-ban átadott, eredetileg eklektikus stílusban épült függőhíd nevét a Genfben meggyilkolt Erzsébet királynéról kapta.
Az 1929-ig rekordernek számító, 290 m-es nyílásszélességű hidat 1897-ben Czekelius és Kherndl mérnökök tervei alapján kezdték el építeni. A díszes szerkezetű építményt a második világháború végén robbantották be a német csapatok a Dunába. Egészen 1961-ig használhatatlan volt, ekkor Sávoly Pál tervei alapján megkezdték négy évig tartó újjáépítését. A mai híd az eredetinek csak a pilléreit tartalmazza, a többi elem mind vonalvezetésében, mind anyagában a 20. század hatvanas éveinek terméke.

Ahol az utolsó szöget
maga a császár verte be
Budapest legrövidebb hídját, a 1896-os átadásakor Ferenc Józsefről elnevezett, ma Szabadság híd néven ismert alkotást Feketeházy János vágsellyei származású mérnök tervei alapján építették a millenniumi kiállítás tiszteletére. A háromnyílású, konzoltartós, rácsos vasszerkezetű híd mintegy két év alatt készült el. Hasonlóan a többihez a második világháború idején ezt is felrobbantották. 1946-ban elsőként épült újjá.
Az Árpád híd
Budapest legészakibb közúti hídja helyén már a római időkben állt egy híd, amely Aquincumot kötötte össze a túlparton fekvő erőddel. A mainak az építését már 1903-ban eltervezték, de a pályázat kiírására csak 26 év múlva került sor. Az első kapavágást az építkezésen 1939-ben tették meg. A tervező, Kossalka János 928 méter hosszú gerinclemezes hidat álmodott meg, amelynek 103 m-es támaszközű nyílásai tervezésük idején egyedülállónak számítottak. A munkálatok a világháború idején is folytatódtak, egészen 1942-ig, ekkor félbehagyták őket. Az átadás 1950-ben volt, és az építményt a korszellemhez hűen Sztálinról nevezték el. Az ötvenes évek végén visszakapta az eredeti nevét. 1980-ban a Hungária körúti munkálatokkal összefüggésben kibővítették, és a rajta áthaladó villamosvonalat korszerűsítették. Jelenleg a város legforgalmasabb hídjának számít a naponta rajta áthaladó 150 000 járművel.

Petőfi híd
1933 és 1937 között készült. A pesti és budai körút déli szakasza forgalmának átvezetése céljából kezdték el építeni Álgyai Hubert Pál tervei alapján. A 25,4 méter széles és 378 m hosszú hidat 1950 és 52 között építették újjá, miután a németek Budapest ostroma során ezt is felrobbantották.
A legfiatalabb
Az eredeti elképzelések szerint a Lágymányosi híd a ‘96-os világkiállítás céljait szolgálta volna. Fontos feladata lett volna a Petőfi híd tehermentesítése és a Könyves Kálmán körútnak a budai oldallal való öszszekötése. A tervezést az UVATERV végezte Sigrai Tibor vezetésével. A 494,8 m hosszú acélhíd építését 1992-ben kezdték, és három évig tartott. Bár több névváltozat is felmerült vele kapcsolatban, végül is a munkanevén került a budapesti hidak immár népes táborába.

/Kiss Gábor felvételei/

Önnek ajánljuk