Beszélő táblaképek

Čeněk Žiačeknek a zsigárdi templomba készülő alkotásai könyvillusztrációként is szolgálnak majd

A zsigárdi római katolikus templom felújítása során nemrég kiderült, hogy a régi falfestmények nem restaurálhatók. Ezért született meg az az ötlet, hogy az ódon alkotások helyébe két új táblaképet – amelyek az itt élők múltjából vett jeleneteket ábrázolnának – tegyenek. A faluban lakó festőművész, Čeněk Žiaček készíti el őket, a témákban a polgármesterrel és a képviselőkkel folytatott megbeszélések során egyeztek meg.
„Az egyik kép előterében Emese álma, a csodaszarvas legendája és a fehér ló története elevenedik meg, majd Géza fejedelem, Szent István megkeresztelése látható, a háttérben pedig ott van Pannonhalma – magyarázza Čeněk Žiaček, miközben munkahelyén, a vágsellyei rajziskola műtermében a másik, félig kész kép előtt beszélgetünk. – Itt meg a magyarok őshazájának a keresésére induló Julianus barátot látjuk – mutat a tábla főalakjára. – Az ő utazása nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy a keleten maradt magyar törzseket felkutatta, hanem azért is, mert elsőként figyelmeztetett a tatár veszélyre.” Az alkotáson a tatárok és a törökök is megjelennek, meg a kétfejű sas mint az Osztrák–Magyar Monarchia jelképe. Nem hiányozhat Szent László, Hunyadi János és Mátyás király sem. A harangok a nándorfehérvári győzelemre emlékeztetnek.
Dicséretre méltó, ahogy Čeněk Žiaček a történelmünket magyarázza, noha a magyarsággal csak felnőttkorában, felesége révén került kapcsolatba. A csehországi Chomutovban született (erre utal művészneve, Vincentus Comotovius). Ústí nad Labemban járt egyetemre, az utolsó évet azonban Nyitrán végezte, mert kíváncsi volt a szlovákiai életre. Orosz–rajz szakos pedagógushallgatóként moszkvai részképzése idején ismerkedett meg későbbi feleségével, Adriannával, aki oroszt és zenét tanulva került ki oda. 1991-ben házasodtak össze, Čeněk akkor költözött Adrianna szülőfalujába, Zsigárdra. „Úgy gondoltam, hogy ha itt fogok élni, akkor illik megtanulnom a nyelvet és alaposan megismernem a magyar történelmet is” – vallja.

Hiánypótló kiadvány
A szóban forgó táblaképek azonfelül, hogy a zsigárdi templom díszei lesznek, egy készülő kötet illusztrációs anyagául is szolgálnak majd. Čeněk ugyanis könyvet ír az olaj- és a táblaképfestés módszeréről. „Az embereknek általában téves elképzelésük van, mert az olajfestményről azt gondolják, hogy valami nagyon különleges dolog. Pedig ami a technikáját illeti, a lehető legegyszerűbb. Az anyagismeret a bonyolult. Tudni kell, milyen festéket és oldószert használjunk, s miképp kell keverni a festékanyagokat, hogy a színek tartósak maradjanak. Azért dolgozom a kiadványon, hogy akit érdekel, megismerhesse ezeket az eljárásokat. A táblakép réteges festéssel készül: az egyes festékrétegeket fokozatosan viszem fel a táblára. Általában négy–nyolc kerül egymásra, mindegyiknek először meg kell száradnia, azután jöhet csak rá a következő. Ezt a módszert már a tizedik századtól használták.” Képzőművészeti kézikönyv lévén, munkája természetesen gazdag szemléltető anyagot is tartalmaz majd. A réteges olajfestés egyes lépéseit a zsigárdi templomba tervezett táblaképekről – különböző munkafázisokban – készült fényképek fogják illusztrálni.
„Persze van más eljárás is, az úgynevezett »à la prima«, amikor mindent egyszerre visz fel a festő. Ezt alkalmazta például Van Gogh is. A kép értékét nem az adja, hogy mennyi ideig dolgoztak rajta. Lehet gyönyörű egy alkotás, amelyet fél óra alatt festettek, és olyan is elképzelhető, amelyen a művész egy évig szorgoskodik, mégsem ér semmit.” Azt is elárulja, mi ösztönözte az összefoglaló munka megírására. – Jómagam 25 éve alkalmazom ezt a technikát, de egyetlen kiadványt sem találtam, amelyből megtanulhattam volna. Könyvtárakban, ezerféle forrásból kellett összeszednem a tudnivalókat. Igaz, ma, az internet korában már könnyebb a helyzet, még sincs egy átfogó ismertető anyag, amelyből a kezdők elsajátíthatnák. Ebben szeretnék nekik segíteni a könyvemmel.”

Adriannából Emese
Amikor először beszélgettünk, a különleges préselt falemezen még csak a háttér egyes részleteit dolgozta ki. A főalakokat csupán nagyjából, szénrajzokon vázolta fel. A laikus számára talán furcsának tűnik, hogy a kompozícióból először a háttér készül el, a figurák maradnak utoljára, a művész azonban ennek az okát is megmagyarázza. „Ily módon a főalakok körvonalain még tudok alakítani. Ha először őket ábrázolnám, és aztán hoznám létre a hátteret, nagy baj lenne, ha véletlenül belefestenék a figurába. Fordított esetben azonban még lehet javítgatni.”
Az is érdekes, hogy az alakjait kiről mintázza a festő. Élő személyt, esetleg fényképet vagy korabeli rajzot is alapul vehet. Čeněk Emesében például a feleségét, Adrianna vonásait örökítette meg, Julianus barátban pedig saját magát festette meg. „A Szent Istvánról fennmaradt történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy megkeresztelése idején nagyjából huszonkét éves lehetett; így ilyen korú modellt kellett választanom. De van itt olyan alak is, amelyet egy régi kolléga alkotásáról kölcsönöztem. Hans Memling holland festőnek egy, a mennybevételt ábrázoló művén annyira megtetszett Szent Péter, hogy átmásoltam a képemre, és az angyalok is hasonló átvételek.”
Čeněk Žiaček a művészetről és képviselőiről is beszél: „A művész csak a reneszánsz kor óta művész. Azelőtt ugyanolyan mesterembernek számított, mint a cipész, az asztalos vagy a kőműves. Ők tudtak cipőt varrni, falat rakni, a művész meg festeni vagy szobrot faragni. Csak a reneszánszban alakult úgy, mintha több volna az átlagembernél. Napjainkban megint az a helyzet, hogy a média által az énekesek vagy filmsztárok sokkal ismertebbek lesznek, mint a képzőművészek, és a közönséget az alkotásokat illetően is inkább az érdekli, mi mennyibe kerül. Nemrég például az volt a nagy hír, hogy Gustav Klimt egyik képét 135 millió dollárért árverezték el.” Čeněk művei egyelőre nem kelnek el ilyen szédítő árakon. Főleg neves cégek székházaiban láthatók alkotásai, Zsigárdon és a környékbeli falvakban több általa készített emlékmű vagy köztéri szobor áll, de külföldi gyűjteményekben is találhatók munkái. Főállásban a vágsellyei művészeti alapiskola rajztanára, emellett megrendelésre dolgozik: festményeket, szobrokat, belsőépítészeti terveket készít. Nem engedheti meg magának, hogy kizárólag a szóban forgó táblaképeken szorgoskodjék, ezért is tart soká az elkészítésük. Az elsőt, az Emese álma címűt már tavaly karácsonykor felszentelte Gombík Róbert plébános, így bárki megnézheti a helyi templomban. A Julianus barátot még nem fejezte be. Az előbbivel szemközti falon kap majd helyet.