Beszélő táblaképek

Čeněk Žiačeknek a zsigárdi templomba készülő alkotásai könyvillusztrációként is szolgálnak majd A zsigárdi római katolikus templom felújítása során nemrég kiderült, hogy a régi falfestmények nem restaurálhatók.
sysadmin

2009. március 27. 02:00


Čeněk Žiačeknek a zsigárdi templomba készülő alkotásai könyvillusztrációként is szolgálnak majd

A zsigárdi római katolikus templom felújítása során nemrég kiderült, hogy a régi falfestmények nem restaurálhatók. Ezért született meg az az ötlet, hogy az ódon alkotások helyébe két új táblaképet – amelyek az itt élők múltjából vett jeleneteket ábrázolnának – tegyenek. A faluban lakó festőművész, Čeněk Žiaček készíti el őket, a témákban a polgármesterrel és a képviselőkkel folytatott megbeszélések során egyeztek meg.
„Az egyik kép előterében Emese álma, a csodaszarvas legendája és a fehér ló története elevenedik meg, majd Géza fejedelem, Szent István megkeresztelése látható, a háttérben pedig ott van Pannonhalma – magyarázza Čeněk Žiaček, miközben munkahelyén, a vágsellyei rajziskola műtermében a másik, félig kész kép előtt beszélgetünk. – Itt meg a magyarok őshazájának a keresésére induló Julianus barátot látjuk – mutat a tábla főalakjára. – Az ő utazása nemcsak abból a szempontból jelentős, hogy a keleten maradt magyar törzseket felkutatta, hanem azért is, mert elsőként figyelmeztetett a tatár veszélyre.” Az alkotáson a tatárok és a törökök is megjelennek, meg a kétfejű sas mint az Osztrák–Magyar Monarchia jelképe. Nem hiányozhat Szent László, Hunyadi János és Mátyás király sem. A harangok a nándorfehérvári győzelemre emlékeztetnek.
Dicséretre méltó, ahogy Čeněk Žiaček a történelmünket magyarázza, noha a magyarsággal csak felnőttkorában, felesége révén került kapcsolatba. A csehországi Chomutovban született (erre utal művészneve, Vincentus Comotovius). Ústí nad Labemban járt egyetemre, az utolsó évet azonban Nyitrán végezte, mert kíváncsi volt a szlovákiai életre. Orosz–rajz szakos pedagógushallgatóként moszkvai részképzése idején ismerkedett meg későbbi feleségével, Adriannával, aki oroszt és zenét tanulva került ki oda. 1991-ben házasodtak össze, Čeněk akkor költözött Adrianna szülőfalujába, Zsigárdra. „Úgy gondoltam, hogy ha itt fogok élni, akkor illik megtanulnom a nyelvet és alaposan megismernem a magyar történelmet is” – vallja.

Hiánypótló kiadvány
A szóban forgó táblaképek azonfelül, hogy a zsigárdi templom díszei lesznek, egy készülő kötet illusztrációs anyagául is szolgálnak majd. Čeněk ugyanis könyvet ír az olaj- és a táblaképfestés módszeréről. „Az embereknek általában téves elképzelésük van, mert az olajfestményről azt gondolják, hogy valami nagyon különleges dolog. Pedig ami a technikáját illeti, a lehető legegyszerűbb. Az anyagismeret a bonyolult. Tudni kell, milyen festéket és oldószert használjunk, s miképp kell keverni a festékanyagokat, hogy a színek tartósak maradjanak. Azért dolgozom a kiadványon, hogy akit érdekel, megismerhesse ezeket az eljárásokat. A táblakép réteges festéssel készül: az egyes festékrétegeket fokozatosan viszem fel a táblára. Általában négy–nyolc kerül egymásra, mindegyiknek először meg kell száradnia, azután jöhet csak rá a következő. Ezt a módszert már a tizedik századtól használták.” Képzőművészeti kézikönyv lévén, munkája természetesen gazdag szemléltető anyagot is tartalmaz majd. A réteges olajfestés egyes lépéseit a zsigárdi templomba tervezett táblaképekről – különböző munkafázisokban – készült fényképek fogják illusztrálni.
„Persze van más eljárás is, az úgynevezett »à la prima«, amikor mindent egyszerre visz fel a festő. Ezt alkalmazta például Van Gogh is. A kép értékét nem az adja, hogy mennyi ideig dolgoztak rajta. Lehet gyönyörű egy alkotás, amelyet fél óra alatt festettek, és olyan is elképzelhető, amelyen a művész egy évig szorgoskodik, mégsem ér semmit.” Azt is elárulja, mi ösztönözte az összefoglaló munka megírására. – Jómagam 25 éve alkalmazom ezt a technikát, de egyetlen kiadványt sem találtam, amelyből megtanulhattam volna. Könyvtárakban, ezerféle forrásból kellett összeszednem a tudnivalókat. Igaz, ma, az internet korában már könnyebb a helyzet, még sincs egy átfogó ismertető anyag, amelyből a kezdők elsajátíthatnák. Ebben szeretnék nekik segíteni a könyvemmel.”

Adriannából Emese
Amikor először beszélgettünk, a különleges préselt falemezen még csak a háttér egyes részleteit dolgozta ki. A főalakokat csupán nagyjából, szénrajzokon vázolta fel. A laikus számára talán furcsának tűnik, hogy a kompozícióból először a háttér készül el, a figurák maradnak utoljára, a művész azonban ennek az okát is megmagyarázza. „Ily módon a főalakok körvonalain még tudok alakítani. Ha először őket ábrázolnám, és aztán hoznám létre a hátteret, nagy baj lenne, ha véletlenül belefestenék a figurába. Fordított esetben azonban még lehet javítgatni.”
Az is érdekes, hogy az alakjait kiről mintázza a festő. Élő személyt, esetleg fényképet vagy korabeli rajzot is alapul vehet. Čeněk Emesében például a feleségét, Adrianna vonásait örökítette meg, Julianus barátban pedig saját magát festette meg. „A Szent Istvánról fennmaradt történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy megkeresztelése idején nagyjából huszonkét éves lehetett; így ilyen korú modellt kellett választanom. De van itt olyan alak is, amelyet egy régi kolléga alkotásáról kölcsönöztem. Hans Memling holland festőnek egy, a mennybevételt ábrázoló művén annyira megtetszett Szent Péter, hogy átmásoltam a képemre, és az angyalok is hasonló átvételek.”
Čeněk Žiaček a művészetről és képviselőiről is beszél: „A művész csak a reneszánsz kor óta művész. Azelőtt ugyanolyan mesterembernek számított, mint a cipész, az asztalos vagy a kőműves. Ők tudtak cipőt varrni, falat rakni, a művész meg festeni vagy szobrot faragni. Csak a reneszánszban alakult úgy, mintha több volna az átlagembernél. Napjainkban megint az a helyzet, hogy a média által az énekesek vagy filmsztárok sokkal ismertebbek lesznek, mint a képzőművészek, és a közönséget az alkotásokat illetően is inkább az érdekli, mi mennyibe kerül. Nemrég például az volt a nagy hír, hogy Gustav Klimt egyik képét 135 millió dollárért árverezték el.” Čeněk művei egyelőre nem kelnek el ilyen szédítő árakon. Főleg neves cégek székházaiban láthatók alkotásai, Zsigárdon és a környékbeli falvakban több általa készített emlékmű vagy köztéri szobor áll, de külföldi gyűjteményekben is találhatók munkái. Főállásban a vágsellyei művészeti alapiskola rajztanára, emellett megrendelésre dolgozik: festményeket, szobrokat, belsőépítészeti terveket készít. Nem engedheti meg magának, hogy kizárólag a szóban forgó táblaképeken szorgoskodjék, ezért is tart soká az elkészítésük. Az elsőt, az Emese álma címűt már tavaly karácsonykor felszentelte Gombík Róbert plébános, így bárki megnézheti a helyi templomban. A Julianus barátot még nem fejezte be. Az előbbivel szemközti falon kap majd helyet.

Önnek ajánljuk

Mistrík örül, hogy Menyhárt is őt támogatja

Halálos áldozata van Nyitrán az influenzának

Az Új Szó szerdai mellékletében: Hogyan válasszunk középiskolát?

Külföldön már háromszor nyert

Az elégedetlen gazdák bevonultak Pozsonyba

A kilencvenkettesek nagy dobása

Legfrissebb galériák
Olvasta már?