Az isztambuli egyezmény(ről) magyarul

„Olyan Európa megteremtésére törekedve, amely mentes a nőkkel szembeni erőszaktól és a kapcsolati erőszaktól”
Rizsányi Attila

2020. január 31. 09:00

ami foglalkoztat

Emlegetik ugyan viszonylag gyakran, ám a legtöbbször valóban csak megemlítik, esetleg ellenvéleményt fűznek hozzá, elutasításához sorakoztatnak fel érveket. Terjedelmét és a hivatalos hangnemét tekintve nem egy könnyed nyári olvasmány, ám a csattogó véleményháború idején mégis az lehet a legjobb választás, ha az eredeti szöveghez fordulunk, és megbizonyosodunk róla, hogy mit is tartalmaz pontosan az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról, avagy közismertebb nevén az isztambuli egyezmény. Elsősorban megelőzési, egyenlőséget biztosító, támogató és védelmező, vizsgálatot sürgető, ismeretek terjesztését előirányzó pontokat.

De miért épp isztambuli?

A témában kevésbé jártasak szeme és füle joggal akadhat meg már ezen a bizonyos közismert néven, Isztambulnak azonban a tartalmat tekintve nem túl sok köze van az Európai Tanács e nemzetközi egyezményéhez. 2011-ben azonban ott nyitották meg a csatlakozás lehetőségét, és 2012-ben Törökország volt az első ratifikáló állam, hogy aztán további 33 kövesse ezen az úton, azaz törvényi erővel kötelezővé tegye a rendelkezéseit. Ám Szlovákia és például Magyarország sincs közöttük, az aláírók között azonban igen, ennek viszont a gyakorlatban nem sok hatása van. A Nőkért Egyesület honlapján (nokert.hu) magyarul is elolvasható egyezmény 81 cikkelye 12 fejezetbe rendeződik, és konkrét intézkedéseket is előirányoz, ezek azonban csak azokban az országokban lesznek kötelező érvényűek, amelyekben megtörténik a ratifikáció is. A dokumentum az intézkedésekhez úgy jut el, hogy meghatározza a témakör jelentős fogalmait, így például megadja a nemek vagy a család definícióját, és körüljárja a nőkkel szembeni meg a családon belüli erőszak témakörét, majd megnyitja az utat az erőszak leküzdése és a terület részletes szabályozása felé. A konkrét rendelkezések mellett azonban már ezek a meghatározások is heves véleménycseréket váltanak ki, a szöveg teljes ismerete nélkül pedig nehéz megállapítani, hogy egy vitában melyik félnek van igaza vagy igazabbja.

A férfiak is áldozatok

Az ellenkezés gyakran indul ki abból a megállapításból, hogy az egyezmény a férfiakat nem részesíti védelemben, szélsőségesebb esetekben pedig akár abból, hogy a férfiak helyzete hátrányos lehet miatta. Ennek kapcsán már a preambulumban is találunk releváns kitételeket. Az egyezménynek ez a bevezető része hivatkozik több korábbi, megkerülhetetlen dokumentumra, kezdve az emberi jogok európai egyezményétől, az Európai Szociális Kartán és a nemzetközi humanitárius jog alapelvein meg az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményen át a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumáig, és határozottan elítéli a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak minden formáját – ez utóbbi pedig nemtől függetlenül mindenkit felölel. Megjegyzi ugyanakkor, hogy „a nőkkel szembeni erőszak a nők és a férfiak közötti, történelmileg kialakult egyenlőtlen erőviszonyok megnyilvánulása”, továbbá azt is, hogy „a kapcsolaton belüli erőszak, a szexuális zaklatás, az erőszakos közösülés, a kényszerházasság, az ún. becsület nevében elkövetett bűncselekmények és a nemiszerv-csonkítás” mind súlyos megsértései a nők emberi jogainak, és az erőszakosságok a fegyveres konfliktusok idején csak még fokozottabban tapasztalhatók. A dokumentum elismeri, „hogy a nők és a leányok a nemi alapú erőszak nagyobb veszélyének vannak kitéve, mint a férfiak”, valamint hogy „a kapcsolati erőszak aránytalanul érinti a nőket”, ám arra is rámutat, hogy „férfiak is a kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak”, és azt sem mulasztja el megemlíteni, hogy a gyermekek is áldozatai a kapcsolatokon belül tapasztalható erőszaknak, akár szemlélőként, tehát „ideértve azt is, hogy a családon belüli erőszak tanúivá válnak”. Ehhez hozzátartozik a tény, hogy a férfiak valóban áldozatai lehetnek a kapcsolaton belüli erőszaknak, ám a rendelkezésre álló adatok szerint az ellenük irányuló erőszak elkövetőinek két százaléka nő, viszont az összes bántalmazási eset 95 százalékában nő esik férfi áldozatául.

Célok, fogalmak, kötelezettségek

Az egyezmény céljai között elsőként említik a nők védelmét „az erőszak minden formájával szemben”, ugyanitt célként szerepel „a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése, üldözése és megszüntetése”. Ehhez a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolását, azaz a két nem közötti egyenlőség megteremtését határozza meg támogatandóként, és azt, hogy átfogó szakpolitikák, intézkedések lépjenek életbe. A témához való felelős hozzáállást segíti, hogy még az első fejezetben definíciókat ad a nőkkel szembeni erőszak fogalmához, valamint a kapcsolati erőszak fogalmához is, az áldozat fogalmát pedig úgy határozza meg, amely ezek valamelyikének áldozatául esik. Ennek kapcsán az egyik gyakrabban felmerülő kritika a gender definiálásával kapcsolatos, ám ahogy a keretben olvashatják, ez itt nem a férfi- vagy a női nem helyett vagy ellenében szerepel, ahogyan a család vagy a hagyományok aláásása, az azonosneműek házasságának támogatása sem szerepel az egyezményben.

Külön fejezet foglalkozik a megelőzés módozataival, a védelem és a tájékoztatás lehetőségeivel (beleértve a megfelelő menedékhelyek és telefonos segélyvonalak kialakítását, a gyermektanúk védelmét), majd egy másik rész az anyagi jog kérdéskörét járja körül, így például kitér arra is, hogy „a láthatási jog vagy a szülői felügyeleti jog gyakorlása ne veszélyeztesse az áldozat vagy a gyermekek jogait és biztonságát”. Kitér arra is, hogy lehetővé kell tenni – jogszabályokkal és kellő eszközök rendelkezésre bocsátásával is –, hogy az illetékes szervek „azonnal és megfelelő módon” tudják végezni a megelőzés és a védelem feladatait, ezáltal a kockázatot is csökkentve. Tematizálja az olyan, nem feltétlenül mindennapinak mondható eseteket, amelyekben az erőszak áldozatának tartózkodási státusa az erőszaktevőtől függ.

A negyedik cikk előirányozza a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének a csatlakozó országok alapokmányába vagy vonatkozó jogszabályaiba való beépítését, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés tiltását, és leszögezi, hogy az áldozatok jogainak védelmét mindenféle megkülönböztetés nélkül kell végrehajtani, beleértve a biológiai nemen, társadalmi nemen, származáson, bőrszínen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez való tartozáson (!), vagyonon, születésen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton, migráns vagy menekült jogálláson vagy más jogálláson alapuló megkülönböztetést.

Hosszú távú befektetés

Az egyezmény arra is kötelezi a részt vevő országokat, hogy ne csak elvben vegyék védelembe a nőket és a kapcsolati erőszak áldozatait, hanem ehhez biztosítsanak „elegendő pénzügyi és humán erőforrást”, enélkül ugyanis csak üres beszéd lenne akár a törvények módosítása is. És hogy ne csak az államra hagyatkozhassanak az áldozatok vagy a veszélyben levők, előirányozza „a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén tevékenykedő nem kormányzati szervezetek és civil társadalom” munkájának ösztönzését is. Ez utóbbinak, minden szemöldökfelvonás ellenére, azért komoly a jelentősége, mert a célzottan ezzel foglalkozó szervezetek nélkül a tapasztalatok szerint a hatóságoknak még kevésbé van esélyük a családon belüli erőszak leküzdésére vagy felderítésére – és például olyasmivel is tudnak foglalkozni, amihez az államnak már nem igazán van kompetenciája, segítenek, mondjuk, az áldozatok új életének kialakításában. Mindez persze állami pénzekbe kerül; ezt szintén fel szoktak róni, hozzá kell azonban tenni, hogy bár rendszerint az egyezmény előtt is volt valamilyen reális vagy mondvacsinált keret a nők védelmére, az erőszak leküzdésére az érintett országokban, a mutatók szerint nem elégséges: jelenleg Európában háromból egy nő szenved el fizikai vagy szexuális erőszakot élete során. Ami már csak azért is riasztó tény, mert nem egyik napról a másikra megváltoztatható körülményekről van szó: attól még, hogy a jövő hónaptól többet fordít egy állam a védelemre, ennek hatásai jóval később érződnek, hiszen mélyre ivódott berögződéseket kell kiiktatni – nőkben és férfiakban egyaránt.

Az egyezmény fogalommeghatározásaiból

  • nőkkel szembeni erőszak: a nemi alapú erőszak mindazon cselekményei, amelyek fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági sérelmet vagy szenvedést okoznak vagy okozhatnak a nőknek, ideértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, akár a közéletben, akár a magánéletben fordul is az elő;

  • kapcsolati erőszak: a fizikai, a szexuális, a pszichológiai vagy a gazdasági erőszak mindazon cselekményei, amelyek a családon vagy a háztartási egységen belül vagy a volt vagy a jelenlegi házastársak vagy partnerek között történnek, függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal azonos helyen él vagy élt-e;

  • nem [az eredeti szövegben: gender]: azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint;

  • nőkkel szembeni nemi alapú erőszak: olyan erőszak, amely egy nő ellen irányul azért, mert nő, vagy amely aránytalanul érinti a nőket.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/5. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
koronavírus

Ajtónkon kopog a koronavírus

Ladislav Bašternák

Újabb bűncselekményekkel vádolja a NAKA Bašternákot

sport a tv-ben 2

Chelsea–Bayern és Napoli–Barcelona BL-meccs a tévében

Varga Zsolt

Varga Zsolt: Történelmi pillanatok

Peter Pellegrini

Pellegrini szerdán Moszkvába repül

Julian Sands

Sztárunk a VASÁRNAPBAN Julian Sands

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.