Az iskolában hat(van)an?

Az alapiskolai beiratkozás nagy lépés az ember lányának, fiának, és hatalmas a közösségének is. Lett légyen az akár kisebbségi. És ha történetesen az, akkor többletterhekkel nehezített lépés is.
Rizsányi Attila

2019. április 12. 09:00

- Somogyi Tibor felvétele

Ismét elérkeztünk az évnek abba a bizonyos szakába, amikor a tanköteles kort elérő csemeték szüleikkel elballagnak az oskolába. A beíratás mozzanatáig azonban hosszú út vezet, s az iskolák vezetőivel való beszélgetéseink is azt támasztják alá, hogy ezen sokszor vannak döccenők és bökkenők, félreterelő elágazások. Ebből adódik, hogy bizony nem elég meghirdetni az iratkozás napját és várni a frissen sült iskolaéretteket, hogy berepüljenek a padba, hanem kemény munkát kell fektetni a megszólításukba.

Az egyes tanintézmények helyzetének specifikusságából adódóan változnak ennek a lehetőségei, eszközei, de válaszadóink mindegyikénél közös nevező: kezdeniük kell valamit azzal, hogy a magyar szülők egy része továbbra is szlovák iskolába adja a gyerekét. Úgyhogy bármennyire jó lenne is, bármennyire unalomig ismételtnek tűnhet is a kedves Olvasónak, itt is, ezúton is ismét fel kell hívnunk a figyelmet az anyanyelvi oktatás fontosságára. Ehhez lehet ugyan, de nem feltétlen szükséges felemlegetni a templomot meg az iskolát, sem azt, hogy valaki épp büszkén vallja, hogy magyar vagyok, hiszen azért is, de közel sem csak azért fontos az anyanyelvű oktatás, hogy a gyerek felismerje, mikre utaltam az imént. Sokkal inkább azért, hogy anyanyelvi közegben fejlődhessen életének egyik kifejezetten fontos időszakában. Az esetleges kísérletező kedvet pedig tartogassuk inkább más terepre, egyrészt mert a gyermek fejlődése ennél sokkal fontosabb, másrészt mert hozzáértők már elvégezték a felméréseket, és tény, napnál világosabb, víznél kristálytisztább, hogy ez így van jól, illetve úgy, hogy akinek egy módja van rá, anyanyelvén iskoláztassa a gyermekét. Utána lehet nézni, tegyék is meg, most eltekintek a vonatkozó tanulmányeredmények citálásától, egyrészt mert valóban számtalanszor felmerült már, másrészt mert számomra ez a dilemma valahol elég irreális. Nekem olyan természetes, mint ahogy a szél fúj, hogy a magyar magyar osztályba jár, a szerb a szerbbe, és a szünetben találkozunk a folyosón. Példát sem tudok mondani arra a szűkebb és tágabb környezetemből, hogy ebből bárkinek hátránya született volna. Az persze más, hogy esetleg adott személynek hiányosságai vannak egy nyelv ismeretében, legyen az állam- vagy világnyelv, ezt nem az anyanyelv rovására kell kiküszöbölni. Annál kevésbé, mert az idegen nyelv – még egyszer: legyen az állam- vagy világnyelv – elsajátítása az anyanyelv ismeretének adott szintjére támaszkodik. Anélkül tehát sehova.

Gyógyszert nem találni

A szlovákiai iskolákban április folyamán várják az iskolaérett gyerekeket és szüleiket, az általunk megkérdezett intézmények legtöbbjében kijelölnek egy vagy két napot, amelyet kifejezetten erre szánnak, azzal a kitétellel, hogy aki valamilyen oknál fogva mégsem tud akkor megjelenni, a hónap végéig ezt pótolhatja – csak ne ez legyen a gyakorlat. Az óvodákkal azonban rendszerint már jóval korábban megkezdődik, illetve folyamatos az együttműködés, ott különféle foglalkozásokat, játszóházakat, saját portájukon nyílt napokat szerveznek az iskolák. A – nevezzük talán így – szúrópróbaszerű körbeérdeklődésünkből az derült ki, hogy mindez már általánosan bevett szokásnak tekinthető, ehhez társulhat még a többletcsalogatás. Tiszacsernyőn például, kis településről lévén szó, sokat számít az is, hogy odafigyelnek, melyik iskolásnak születik kistestvére, és készek arra is, hogy ellátogassanak azokhoz a családokhoz, ahol esedékes a beíratás. Pásztor Erzsébettől, a Tiszacsernyői Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola beiratkozást koordináló igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy vannak szülők, akik különböző, általában logisztikai okok miatt a nagyobb iskolákat részesítik előnyben, mások a hátrányos helyzetű tanulók miatt veszik fontolóra, hogy más intézményt válasszanak. Itt jegyezzük meg, az integrációs kérdések máshol szintén pluszmunkát okoznak a beiratkozás előkészítésekor is, amit támogatással, együttműködéssel lenne érdemes értékelni. A gondok orvoslására mindenesetre több gyógyszert is kipróbáltak, és folyton újabbakat vetnek be, de Pásztor Erzsébet szerint egyik sem volt eddig maradéktalanul hatékony.

Próbálkozni tovább és tovább

A megszólítás, odacsábítás eszköze azonban nemcsak a nyílt nap vagy a megelőző programsorozat, hanem az adott intézmény teljesítménye vagy felszereltsége is. Királyhelmecen például olyan speciális kooperatív tanulási eljárást vezettek be, amelynek legfőbb célja egymás elfogadásának serkentése, azaz a különböző társadalmi, képességbeli és teljesítményi szempontú eltérések áthidalása, és a hiányzó tornatermet is rövidesen pótolni szeretnék. Szabó Ferdinánd, a Helmeczy Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója számolt be minderről és arról, hogy két osztály megnyitását remélik, továbbá a Kukkants be hozzánk elnevezésű programjukról, mert mindez a megszólítást célozza egy olyan közegben, a Bodrogközben, ahol komoly konkurenciájuk nincs, csak egy speciális alapiskola, és persze a más kategóriában futó szlovák iskolák.

Ez a bizonyos konkurenciaharc csak visszafogott az iskolák között. Nagy Katalin, a Tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója érdeklődésemre leszögezi, hogy teljes szervezettségű, mintegy 820 fős gyűjtőiskolaként arra törekednek, hogy ne csábítsák magukhoz már elsőben a kisebb iskolákhoz közelebb élő gyermekeket, hanem majd csak ötödik osztályban érkezzenek hozzájuk. A beiskolázási programjuk azonban már januárban indul, készült bemutatkozófilmjük és -füzetük, nyílt napjukon is igyekeznek igazodni az igényekhez; idén például hagyományos órákat szerettek volna a szülők, s ennek eleget is tettek. Három osztályt terveznek nyitni, plusz egy nulladikat is, ahol fejlődni és pótolni is lehet még az első osztály megkezdése előtt.

Pótolhatatlan hiány

A Féli Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ötödik éve növekvő létszámnak örvendhet, ám ennek sajnos vannak negatív előzményei is. Éberhárdon ugyanis megszűnt a magyar alapiskola, így aztán nem szabad döntés, hanem inkább a kényszer miatt járnak távolabbra a helyi diákok. A születő gyermekek hiányát azonban semmilyen átszervezés vagy kampány nem tudja pótolni, jelzi Pomichal Mária igazgató, úgyhogy bármennyire derűsnek hat is a jelenlegi állapot, hosszabb távon már látszanak a kérdőjelek. A 2014. évi 12-es létszám a múlt évre mindenesetre 15-re nőtt, s idén akár 18-19 elsős is lehet Félen, ami az anyagi nehézségeiket is enyhíti. Még így is sok munkát fektetnek a toborzásba, ha lehet, még többet a verseny- és egyéb eredmények felmutatásába.

Szintén a megszólítható gyerekek hiányára mutatott rá Czibor Katalin, a köbölkúti Stampay János Alapiskola igazgatója. Bár a magyar tanulók nyolcvan százalékát sikerül az intézménybe vonzaniuk a beíratást megelőző programokkal, ez 13-14 elsőst jelentett az elmúlt időszakban. Idén is remélik, hogy sikerült ezt a számot elérni, a csökkenő tendencia megállítása azonban valójában meghaladja azokat a lehetőségeket, amelyek ennek vagy bármelyik alapiskolának a rendelkezésére állnak.

Máshol másképp

Míg a kisebb közösségekben könnyebb áttekinteni a leendő iskolások minitársadalmát, nagyobb városokban, így Pozsony, konkrétan a Duna utcai magyar alapiskola és gimnázium esetében ez nehezebb feladat. Író Erzsébet igazgatóhelyettestől megtudtuk, hogy a fővárosban sok magyar gyermek jár szlovák óvodába, mert a magyarba eljutni igen nehézkes, ebből a sajátos szórványosságból adódik, hogy nehéz előre látniuk, hány elsősre számíthatnak, milyen arányban sikerül őket megszólítani. A nyílt napra sem tud mindenki eljönni. Idén 23-24 csemetére számítanak, a végleges szám azonban esetleg csak szeptemberre alakul ki, hiszen megtörténhet, hogy egy család, mondjuk, a nyár folyamán költözik be a fővárosba, és akkor adja be a gyermekét. Nagy a fluktuáció, és mindenféle családi helyzetre van példa, magyarázza Író Erzsébet, de ez nem ad felmentést a beiskolázási programok alól. Ahogy a végére hagyott pozitív példánk, Tejfalu esetében sem. Baráth Hajnalka igazgató itt túljelentkezésről számol be: 25 érdeklődő óvodásból mindössze 16-ot tudnak felvenni, hiszen kis intézményről van szó. S hogy mitől ez a nagy népszerűség? Jó a kollektíva, kiválóak az eredményeik, nyugodt s kellemes a környezet, és szorosan együttműködnek az óvodákkal, indokolja az intézmény vezetője. És persze a földrajzi fekvés, a társadalmi helyzet, tehetjük hozzá mindenképp.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Mégane Grandtour: a biztos befutó

Határsértőt fogtak el a szlovák–ukrán határon

Részegen, jogsi nélkül okozott balesetet a sofőr, két kisgyermek sérült meg

Hatalmas kárt okoztak a kürti gazdáknak

Pellegrini a beruházásokról is tárgyalni fog a japán miniszterelnökkel

Eláraszt bennünket a külföldi élelmiszer

Legfrissebb galériák
Olvasta már?