Az idomártól a drón szülőig - Ön melyik kategóriába tartozik?

A Vasárnapban egész nyáron a gyerekekkel foglalkoztunk, hiszen a szülőknek is leginkább a vakáció alatt van idejük arra, hogy odafigyeljenek, mit olvas, mennyi időt tölt az interneten, mivel foglalkozik a gyermekük. Számos kérdést körüljártunk, próbáltunk válaszokat keresni arra, mitől mások és miért mégis ugyanolyanok a mai gyerekek, mint a szüleik voltak annak idején. A sorozat befejezéseként a szülőknek szeretnénk tükröt mutatni.
Vrabec Mária

2019. augusztus 20. 09:00

tm

A gyermek ugyanis mindig olyan, amilyennek a szülő neveli. Lehet szertelen, szétszórt, szeleburdi. De jó, ha tudjuk, hogy ez nagyrészt azért van, mert úgy érzi, túl keveset foglalkoznak vele, és fel akarja hívni magára a figyelmet. Vagy lehet zárkózott, zavart, teljesítménykényszeres, mert épp ellenkezőleg: túl sok szigor, fegyelem és ellenőrzés jut neki. Pszichológusok szerint a legjobb a középút, amikor a gyerek érzi, hogy figyelünk rá, de nem döntünk folyton helyette. A rossz hír, hogy erre csak a szülők mintegy fele képes. A többi túlszereti vagy nem eléggé szereti, felmagasztalja vagy elnyomja, agyonbabusgatja vagy elhanyagolja, túlságosan szabadjára engedi vagy béklyóba köti gyermekét. Vajon ön melyik kategóriába tartozik?

L. Sipkovits Erika pszichológus Szeretettel sebezve című rendkívül tanulságos és elgondolkodtató könyvében a következő szülőtípusokat jellemzi:

Szülősítő szülő

Elvárja, hogy gyermeke az ő szülőjeként viselkedjen, s erejét, életkorát, képességeit meghaladó feladatokkal terheli. Párkapcsolati problémák esetén gyermekét társpótlékként használja, esetleg döntőbíró vagy szövetséges szerepébe kényszeríti. Nem adja meg neki a szükséges biztonságot, kiszámíthatóságot. Tudattalanul ellopja a gyermekkorát, koravénné teszi őt, saját problémáival felnőtti felelősséget rak a vállára. A szülősítés az egész család hibás működését jelzi. A minták szerint azok a szülők szülősítenek, azok várják el a gondoskodást, akikre gyermekként is ezt a terhet rótták. A túlzott felelősséget viselő gyermekeknek számtalan negatív következménnyel kell szembenézniük. Túlterhelődnek, mert a szeretett személy szükségleteit tartják szem előtt, az ő igényeit szolgálják. Egész életükben azt tapasztalják, hogy csak akkor szeretik őket, ha másokat támogatnak, és a saját igényeikről lemondanak. Nem hiszik, hogy önmagukért is szerethetők. Mivel a faladatok meghaladják erejüket, képességeiket, sokszor élnek át kudarcot, éreznek bűntudatot, s ez csökkenti önbizalmukat.

Idomár szülő

Ő csak jót akar gyermekének, de nem képes rá, hogy annak valódi igényeihez alkalmazkodva adjon feladatokat, jelöljön ki célokat és nyújtson elismerést. Bezsebeli az elismerést gyermeke teljesítményéért, versenypályává alakítja saját és gyermeke életét, de a sikereknek sem tud örülni, mert fél, hogy ha legközelebb kudarcot vall, elveszítheti a szeretetet, az elfogadást és az elismerést. Nemcsak másokkal szemben maximalista, önmagát is nehezen fogadja el. Meggyőződése, hogy mindent kézben kell tartania, számára a legjobb sem elég jó, csak a tökéletes. A cél eléréséért gyakran él érzelmi zsarolással, mert szerinte mindig a kötelesség az első, csak ezért jár elfogadás és szeretet. Az idomár szülőnek tudatosan kellene ügyelnie arra, hogy gyermekét többet dicsérje, biztassa, és akkor is bátorítsa, ha valami nem sikerül neki.

Jó fej szülő

Nem vállalja fel az anyai, apai szerepet, azzal akar imponálni gyermekének, hogy nem veszi fel a szabályalkotó, korlátozó, irányt mutató szülői funkciót, nem vállal felelősséget, hanem barátként viselkedik. Vagy hasonló szülője mintáját követi, vagy ellenkező neveltetést kapott, és most nem akarja ismételni a szigorú nevelési módszereket. Ezért hagyja elmosódni a határokat maga és a gyermekei közt. A következmény: kaotikus összegabalyodás és a családi hierarchia teljes felbomlása. A jó fej szülő együtt bulizik, piál, pasizik vagy csajozik gyermekével, bevonja őt párkapcsolati problémáiba, nem törődik azzal, mikor hová megy, és mikor jön haza, kivel és miként tölti az idejét, nem fegyelmez, s nem ellenőriz. Túl engedékeny, és felelősségvállalás terén egyenlőnek tekinti magát gyermekével. Csakhogy a gyermeknek a biztonságérzethez korlátok is kellenek. Ezért a jó fej szülők gyermekeit a szándékkal ellentétben általában nem a tehetség szabad megnyilvánulása, önbizalom és könnyű kapcsolatteremtési képesség, hanem figyelemzavar, magatartászavar, önbizalomhiány és a kortárskapcsolatok hiánya jellemzi.

Szuperszülő

Eltúlozza saját tehetségét, fontosságát, gyakran saját magát tartja a létező legjobb szülőnek. Gyermekét illetően is túlzó csodálatot vár el másoktól. Gyakran saját be nem teljesített vágyainak megvalósítására ösztönzi őt. Mindent jobban tud másoknál; gyermekénél és annak pedagógusainál is. Hiányos az empátiája, szeretetét csak akkor mutatja ki, ha gyermeke az elvárásainak megfelelően teljesít. Nem érzékeli, amikor mások előtt gonoszul bánik vele, hiszen számára ez csak fegyelmezés, nevelés, figyelmeztetés. Azt hiszi magáról, hogy kiváltságos teremtmény, és kapcsolataiban is gyakorta önző. Néha irigységet érez gyermeke iránt, még akkor is rivalizál vele, amikor az már felnőtt. Sokszor a pénzt hajtja, verseng, gőgös, fennhéjázó is lehet. A szuperszülők gyermekei gyakran még felnőttkorban sem hiszik el, hogy elég jók, s önmagukért szerethetők. Ők azok, akik ha elég ösztönző erőt találnak a párkapcsolatukban, munkájukban, leginkább igyekeznek eltávolodni a szüleiktől.

Mártír szülő

Ez lehetne a szlogenje: Hát ezt érdemlem én? Pedig mindent megtettem érted! De ne is törődj velem! A szülői léthez hozzátartozik, hogy sok mindenről le kell mondanunk. Nem könnyű eltalálni, mit adjunk fel életünkből gyermekünk boldogulásáért, és hol kezdődik a rosszul értelmezett önfeláldozás, de mindig magunk döntjük el, mit vállalunk, és mit nem. A mártír szülő a szükségesen felül is lemond igényeiről, vágyairól, minden cselekedete elsősorban gyermeke szükségleteinek kielégítésére irányul, de ezt az áldozatot folyamatosan fel is emlegeti, állandó bűntudatot keltve gyermekében. Vele élő felnőtt gyermekétől is azt várja el, hogy bármikor álljon rendelkezésére, ha nem így történik, akkor megsértődik, rosszabb esetben azzal fenyegetőzik, hogy megbetegszik, meghal. Utána megbánja, a csillagokat is lehozná a gyermekének, de mindez a túlsegítés és áldozatvállalás főleg önmagáért van, mivel alacsony az önértékelése, s így akarja magát fontossá, szerethetővé tenni. Ez azonban az érzelmi zsarolásával és a folyamatos manipuláció miatt nem sikerülhet, hiszen a mártír szülő a dupláját veszi el annak, amit ad.

Árnyék szülő

A mártír szülő ellentéte: már serdülő vagy felnőtt gyermekétől sem mer semmit elvárni, nem meri őt terhelni, akkor sem hívja vagy kéri meg, amikor valóban szüksége volna rá. Ez főleg azokban a családokban fordul elő, ahol a gyermekek műveltségben, társadalmi státusban túlnövik szüleiket, vagy később túlságosan is befolyásolja őket a partnerük, házastársuk, s a szülő nem akar közéjük állni. Némán tűr és szenved, mindig azt mondja, hogy jól van, semmire sincs szüksége, mások előtt is felmenti a gyermekeit, hiszen sok a dolguk, de majd jönnek, telefonálnak. Ez az a típus, aki a halálos betegségét sem vallja be gyermekének, nehogy gondot okozzon neki, meghúzódik egy sarokban, mint az árnyék, csak ne legyen senkinek terhére. És ez az egyetlen típus, ahol a gyermeknek kellene önvizsgálatot tartania, vajon mivel kényszerítette őt ebbe a szerepbe, nem érdemelne-e több törődést, szeretetet.

Borostyán szülő

Készséges, segítőkész, védelmezi, óvja, félti gyermekét. Megnehezíti autonóm törekvéseit, nem meri szabadon engedni, csökkentve ezzel önállóságát és felelősségérzetét; így a gyermek küzdő- és problémamegoldó képessége nem tud kifejlődni. A borostyán szülő körbenövi, behálózza gyermekét, nem örül, ha az felnő, és le akar válni, mert akkor szembe kell néznie saját magányosságával, személyes problémáival. Felnőtt gyermekére is rátelepszik mintegy a fontosságát bizonyítva, magát ugyanis nem érzi fontosnak, s ezen a gyermekéről való folyamatos gondoskodással akar változtatni. Felnőtt gyermekét is túlfélti, irányítja, retteg az elvesztésétől. Ha a szülőn múlik, nincs határ kettőjük életében, ezért azt a felnőtt gyermeknek kell megszabnia. Ha a szülő elég önkritikus, és észleli magán a figyelmeztető jeleket, próbáljon még idejében önálló programokat szervezni magának, ne csak szülőként, hanem nőként/férfiként is tekinteni magára s független személyiségként a gyermekére.

Üveghegy szülő

Bizonyára minden szülő érzi néha, hogy jobban tudja szeretni gyermekét, amikor az elaludt már, vagy távol van tőle. Ha viszont csak távollétében tudunk szeretettel gondolni rá, tekintsünk magunkba: vajon tudunk-e mélyen szeretni? Az üveghegy szülő kötelességtudó, teszi a dolgát, de gondoskodásra csak fizikai síkon képes. Elérhetetlen és megközelíthetetlen. Érzelmi értelemben is. Az időt csak a gyermek mellett tölti, nem pedig vele. Képtelen melegséget, szeretetet adni, mivel eredeti családját is hideg, távolságtartó kapcsolatok jellemezték, maga sem kapott elfogadó szeretetet. Fél az intimitástól, a közelségtől. Elvárja gyermekétől, hogy egyre önállóbb legyen, mindent egyedül oldjon meg. Gyakran elutasítja a kezdeményezéseit, szavakkal is érzékelteti, hogy az érzelmek fölösleges dolgok, szégyellni valók, a gyengédség pedig gyengeség. A szeretethiány nyomot hagy a gyermeken, s felnőttként próbálja pótolni. Az üveghegy szülő mellett alárendelt helyzetben felnövő gyermekek felnőttként a szeretet legapróbb morzsáit is túlzottan viszonozzák, mert vágynak az elfogadásra, figyelemre. Rettegnek az elhagyatástól, és ragaszkodnak párjukhoz. Vágynak a gyengédségre, de sokszor képtelenek elfogadni, mert félnek a csalódástól. Kerülik a partnerükkel való mély érzelmi kötődést, képtelenek valódi intimitást megélni. Az értéktelenségérzés miatt gyakran lefelé választanak párt, vagy rossz kapcsolatokban is benne maradnak.

Agresszor szülő

Gyermeke szerinte nem megfelelő viselkedésére verbális vagy fizikai agresszióval reagál. Cinikus, leértékelő, megalázó megnyilvánulásai vannak. Ha a gyermeket baj éri, segítés helyett őt hibáztatja. Mások előtt is leszidja, támogatás helyett kioktatja. Agresszív viselkedésének oka saját bizonytalansága, feszültségeit a gyermeken vezeti le. A bántalmazással gyakran önbizalomhiányát ellensúlyozza, agresszióval akarja kimutatni fölényét. A bántalmazásokat elszenvedő gyermekek nehezen látják magukat értékesnek, szerethetőnek. Az őszinte érzelmeket vagy dicséretet hihetetlennek tartják. Csökkent értékűnek érzik magukat, és nem hiszik, hogy bárki is szeretni tudná őket. Lelkükben állandó a nyugtalanság, haragot éreznek mind a bántalmazó, mind az őket megvédeni nem tudó szülőjük iránt. Bizalmatlanok, állandó szorongással tekintenek a világra, hiszen azokra sem számíthatnak, akiknek szeretniük kellene őket.

Bátorító szülő

Ez az, amire minden anyának és apának törekednie kellene. A bátorító szülő biztonságot nyújt, ugyanakkor teret is ad, engedi, hogy a gyermek megismerhesse és gyakorolhassa a képességeit, s bűntudat nélkül kilépjen a világba. Arra biztatja gyermekét, hogy természetességgel fejezze ki érzelmeit, élje meg a szeretetet, örömöt, dühöt, haragot. A bátorító szülő hiteles is: életével, cselekedeteivel példát mutat, másokkal is empatikusan bánik. Gyermeke így tudja aztán felnőttkorban is megélni az érzelmeit, megteremteni az intimitást anélkül, hogy attól tartana, kiadja magát. A szülő érzelmi támogatása esetén még a félénkebb gyermekek is képesek bátrabbá válni azáltal, hogy a szülők biztatják és dicsérik őket, segítenek problémák megoldásában. Ugyanilyen fontos, hogy a kudarcok elviselését is megtanítsák, mert az életben sok minden nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, és erőnk, képességeink határait is el kell fogadnunk.

Helikopter szülő

Az utóbbi évek leggyakrabban emlegetett szülőfajtája. Túlfélti gyermekét, és túlzottan egyengeti előtte az utat. Állandóan körülötte zsong, repked, mindent elintéz helyette, túlzott gondoskodással akadályozza az önállósulásban és felnőtté válásban. Egyes kutatások szerint a jelenség hátterében a biztonság eltúlzása állhat. A gyermekeik feje felett repkedő szülők ezért többnyire olyan országokban élnek, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság, fontosabb szerepet tulajdonítanak a kemény munkának, az iskolázottságnak. Mindezt a szülők a legjobb szándékkal, de talán a legkevésbé hatékony eszközökkel próbálják meg sulykolni gyermekeikbe, megadni nekik mindazt, amit ők maguk annak idején nem kaptak meg, s beteljesíteni általuk a saját álmaikat. A helikopter szülők hajlamosak magánórák és programok sokaságába hajszolni gyermeküket. Arra, hogy csak úgy együtt legyenek, nem is marad idő, pedig ez többet érne minden különóránál, s a közös tevékenységekben átélt öröm sokkal fontosabb, mint bármely áhított eredmény. A helikopter szülők által kitermelt bumeráng gyermekek pont a túlzott és hosszúra nyúlt gondoskodás miatt nem tudnak leválni szüleikről, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást, mert nem volt módjuk megszerezni a természetes túlélési, megküzdési képességet.

Drón szülő

Az Y generáció tagjai, akiket helikopter szülők pátyolgattak, most kezdenek szülővé válni, és a pszichológia egy új fogalmat alakított ki rájuk vonatkozóan. Az Y generáció majdnem fele jelenleg már szülő. Egyes felmérések szerint 10-15 éven belül ez az arány 80 százalékra nő. Anna Baráthová gyermekpszichológus szerint az Y szülők egyik legfontosabb jellemzője, hogy a munka és a magánélet egyensúlya lényeges szempont számunkra. Ehhez a technológiát fontos segédeszköznek tekintik, gyakran fontosabbnak, mint a nagyszülőket és a többi családtagot. „Okoseszközökkel követik gyermekeik minden lépését, hangulatát és szívdobbanását, telefonjuk a harmadik szemük. Szinte kizárólag így tartanak velük kapcsolatot, az együtt töltött idő alatt is mindenki elmélyed a saját kütyüjében, hiszen nem szokták meg, hogy beszélgessenek, vagy közösen csináljanak valamit. Lehet, hogy vissza fogjuk még sírni a helikopter szülőket, akik legalább fizikailag jelen voltak a gyermekeik életében, mert már látjuk, hogy helyüket átveszik azok az anyák és apák, akik különböző online applikációkat alkalmaznak erre. Szerintem ez több szempontból is sokkal rosszabb, mint a gyermekük minden percét beosztó, minden lépését figyelő helikopter szülők, mivel a drónok úgy alakítják a helyzetet, hogy közben a gyermeknek fel sem tűnik az állandó felügyelet. Ami pedig a legveszélyesebb: ezen a szinten a szülő-gyermek kapcsolatból teljesen kiveszik az emberi közelség, a fizikai érintés, a beszélgetés. Csak abban tudok reménykedni, hogy a szülők többsége ráébred arra, hogy nem csak azért vállalt gyereket, hogy legyen, hanem, hogy együtt legyen vele.”

A teljes cikk a Vasárnap 33. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

650 euró lehet a minimálbér

Támogatták a brexitmegállapodást a tagországok vezetői az EU-csúcson

Újra tárgyaltak az összefogásról

Haščák: Legyen minden nyilvános!

Látványosan emelkedik a minimálnyugdíj összege

VIDEÓ: Az átkelőhelyen gázoltak halálra egy idős férfit

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!