Alsócsitár újra a saját útját járja

„A rendszerváltás óta hol erősebben, hol gyengébben, de hallatszottak már a faluban olyan hangok, hogy talán el lehetne szakadni Nyitrától. A lakosság több mint fele még mindig magyar volt Alsócsitárban, és azt is láttuk, hogy a város vezetősége csak afféle peremterületként kezel bennünket.
Vasárnap

2004. február 6. 02:00

zakalto
„A rendszerváltás óta hol erősebben, hol gyengébben, de hallatszottak már a faluban olyan hangok, hogy talán el lehetne szakadni Nyitrától. A lakosság több mint fele még mindig magyar volt Alsócsitárban, és azt is láttuk, hogy a város vezetősége csak afféle peremterületként kezel bennünket. A szemételhordáson és a közvilágításon kívül semmire sem kaptunk pénzt a költségvetésből, még a vízvezeték lefektetése és bekötése is tizenhárom évig tartott” – sorolja a község polgármestere Pavol Hašúk, aki annak idején is közelről látta a történéseket, hiszen a városi képviselő-testület tagja volt. „Mindenki tudta, hogy a lakosság száma alapján járó adónak jó ha az egyharmadát Csitárra költi a város vezetősége; de sokan azt mondták, ha elválunk, akkor még ennyi lehetőségünk sem lesz. A munkába járók főleg attól tartottak, hogy elveszik tőlünk a városi buszjáratot, úgyhogy csaknem tíz évig nem bírtuk rászánni magunkat erre a lépésre. Pedig mint földrajzi, mind jogi szempontból nagyon furcsa helyzetben voltunk, hiszen a Nyitra és Alsócsitár között elterülő Nyitragerencsér már 1990-ben önállósult, és így a város területe nem alkotott összefüggő egészet.” A faramuci helyzet ellenére az aláírásgyűjtés az elszakadásról döntő népszavazás kiírásáért csak 2001-ben kezdődött el a faluban, és a 2002-es önkormányzati választásokkal együtt megtartották a referendumot is. A 421 választópolgár több mint hatvan százaléka az elszakadásra szavazott, és ezzel Alsócsitár sorsa eldőlt. „Akkor már tudtuk, hogy 2003 januárjában érvénybe lép a 369/1990-es törvény módosított változata, amelynek alapján már csak azok a községek önállósulhatnak, amelyeknek legalább háromezer lakosuk van. A népszavazás után alig egy hónapunk volt rá, hogy rendezzük a vagyonelosztást Nyitrával, és benyújtsuk az elszakadási kérvényt a belügyminisztériumba. Szerencsére a város vezetősége és az akkori polgármester, Jozef Prokeš sem akadályoztak, akkor már ők is úgy gondolták, hogy nélkülünk kevesebb lesz a gondjuk, úgyhogy 2003 januárja óta Alsócsitár ténylegesen is saját útját járja, ennek minden előnyével, hátrányával és kockázatával.” Hátrányát valójában nem érzik a helybeliek az elszakadásnak, hiszen a kb. másfél milliós költségvetés most az utolsó fillérig a falu javára költhető, és végül megmaradt a városi buszjárat is – igaz, a község évi negyedmillió koronát fizet érte a közlekedési vállalatnak. „A község lassan újra kezd visszatalálni régi önmagához, hiszen nem volt olyan rég, amikor még önálló település volt, nem pedig csak egy nagyváros elhanyagolt része. Az emberek mindig falusiaknak érezték magukat, az életmódjukon sem változott semmi; talán csak annyi, hogy minden hivatalos ügyüket Nyitrán intézték, de soha nem érezték magukat odatartozónak – már csak az eltérő múlt miatt sem. Sajnos, amit az elmúlt huszonhét év elvitt vagy tönkretett, már nem hozható vissza – 1976-ban bezárt a négyosztályos magyar iskola, azóta sincs a faluban iskola, csak óvoda – és főleg a városiak ideköltözése miatt jelentős mértékben változott a lakosság nemzetiségi összetétele is. A tehetős nyitraiak számára nagyon vonzó ez a település – gyönyörű környezetben, elég messze ahhoz, hogy elfelejtsék a rohanást, és elég közel, hogy tíz percen belül a városba érjenek.” Alsócsitáron mostanra már megjavították az óvoda és a művelődési ház épületét, létrehozták és berendezték a községi hivatalt, és javában tart a szennyvízcsatorna építésének előkészítése. Az alatt a huszonhét év alatt, amíg a település város része volt, összesen sem történt itt annyi, mint az utóbbi egy évben, ugyanakkor az idevalósiak életében nincs különösebb változás. Akik eddig a fácánneveldében dolgoztak, most is ott dolgoznak, akik a messze környéken híres csitári epret termesztették, idén is fogják; de a Csemadok-alapszervezet régóta nem működik a faluban, és magyar szót már csak az idősebbektől hallani. Igaz, az újraszerveződött helyi kórus még kétnyelvű, de a a fiatalabbak már nem is tudják, hogy van egy dal, amelyet annak idején Kodály ebben a faluban talált, és amely még akkor is őrizni fogja Csitár nevét, amikor ott már talán senki sem fog magyarul énekelni.
Önnek ajánljuk

A nonprofit szervezet a magyar pártok kampányának átláthatóságát is értékelte

Antibiotikumból keveset, vitaminból sokat fogyasszunk!

Frissítve

GALÉRIA: Előzetes letartóztatásban a gázrobbanás ügyében gyanúsított munkások

Új burkolatot kap a rimaszombati múzeum udvara

Veszélyes lehet az energiaital-fogyasztás

Kozák, Hyballa és az okoskodás

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.