Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, s a tisztességgel megírt véleményeket közöljük e rovatban akkor is, ha nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját, véleményét. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg! Legyen eredményes ez a hetünk is!
Vasárnap

2016. április 29. 02:24

Beíratás

Az orvosi rendelő előtt várakoztunk. Egy idősebb hölgy ült mellettem, utána egy anyuka a körülbelül ötéves kisfiával és a többi várakozó. A gyerek nyugtalanul fészkelődött, türelmetlen volt. A mellettem ülő hölgy, hogy elterelje a kisfiú figyelmét, megszólította. „Milyen nagyfiú! Biztosan jársz már iskolába.” A fiúcskának tágra nyílt a tekintete, látszott rajta, hogy meglepődött, de nem válaszolt. „Nem, még nem jár iskolába, óvodás” – válaszolta helyette az anyja. „Hol laktok? Sok gyerek jár ott oviba?” – hangzottak az újabb kérdések. „Ő nem a helyi óvodát látogatja, ide hordom Nagykaposra szlovák oviba, mert szlovák iskolába szeretném íratni.”

Ránézek a szép szál legénykére, megsajdul a szívem, sajnálom a gyereket. Micsoda veszteség lesz számára, hogy nem fogja soha megtapasztalni, milyen gazdagságról kellett lemondania az anyukája döntése miatt. Egy anya megtagadja tőle a drága anyanyelv szépségét. A gyökereit vágja el! Honnan kap majd tápanyagot? Milyen lesz az öntudata? Otthon mindenki magyarul beszél, neki meg szlovákul kell tanulnia. Mikor nehézségei lesznek, biztosan felvetődik majd benne a kérdés, miért nem magyar iskolába íratták, ott is lehet szlovákot tanulni. Igaza is lesz. Kicsit nehezebb volna elsajátítania a szlovák nyelvet, de megismerhetné ezeréves történelmét, a magyar nemzet nagyjainak alkotásait, írók, költők, festők, zeneszerzők, orvosok, tudósok, építészek, felfedezők munkáit, és még sorolhatnám azokat, akik tudásukkal gyarapították, naggyá tették a magyar nemzetet. Sokan megszenvedték, míg elsajátították a szlovák nyelvet. Magyar környezetben nem könnyű megtanulni szlovákul a bevett módszerekkel. Gyötrő, kínkeserves, sokaktól hallottam, a bőrömön is tapasztaltam. De mint anya és nagymama kérdem: amikor szüljük gyermekeinket, az nem fájdalmas? Utána már csak az eredmény a lényeg, a fontos. Gondolataimból a mellettem ülő hölgy megjegyzése zökkentett ki. „Nekem három fiam van. Mind a három magyar iskolába járt. Szlovák főiskolát végeztek. Tökéletesen beszélik a szlovák nyelvet. Magyarnak maradtak. A gyerekeik is magyarok lesznek.” Szirénfalva őslakosainak leszármazottjai amióta az eszemet tudom, mind magyar iskolába íratták gyermekeiket. Magyar középiskolában folytattuk a tanulást. Ebből a kis faluból magyar alappal nagyon sok főiskolás, egyetemista került ki a világba. Csehül, szlovákul diplomáztak. Ki angol, ki német nyelvű szakvizsgát is tett. Vannak agrár-, villamos-, gépészmérnökök, építészek, orvosaink, tanítóink, tanáraink, teológusok, a Cseh Műszaki Egyetem kibernetika tanszékén végzett doktori diplomásunk, programozó mérnök, akit kihagytam, elnézést kérek, ebből is látszik, hogy egy kis faluban is mennyi sokan megvalósíthatták álmaikat kitartó munkával és szorgalommal. Nagy vállalatoknak dolgoznak idehaza és külföldön. Csehországban, Németországban, Hollandiában, Magyarországon nagy előnyökkel, mert több idegen nyelven beszélnek. Pályázatokat nyernek, beutazzák a világot. Az egyik szeretett diplomás lányunk épp Japánban szerez ismereteket egy pályázat révén. Szeretném még kiemelni azt a fiatalasszonyt, aki Eperjesen született, szlovák alap- és középiskolába járt, szülei válása után a nagykaposi gimnáziumban leérettségizett magyar nyelvből. Addig, míg a többiek szórakozással töltötték a nyarat, ő keményen tanult. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 2013-ban jogi doktorrá avatták. Nem mondott le az anyanyelvéről. Az őt nevelő édesanya előtt is megemelem a kalapom, mert két lánygyermeket egyedül felnevelni a mai világban nem könnyű feladat. A másik lányából építész lesz, aki tanulmánya mellett, szépsége által pályázatot nyert egy modellügynökségnél, járja a világot, közben tanulnia kell, készülni a vizsgákra. Kis magyar falu a miénk, kitartó, szorgalmas emberekkel, akik keményen dolgoznak fennmaradásukért, a megélhetésükért. Egy vagyok a tizenötmillió magyar közt, egy porszem, de örülök, hogy ehhez a kiváló teljesítményt nyújtó magyar néphez tartozom.

Jakab T. Irén, Szirénfalva

 

Marhalevél mint bizonyítvány

Ez egy 129 évvel ezelőtt, öt nyelven íródott okmányt. Én most 85 éves nyugdíjas agrármérnök vagyok. Úgy húsz évvel ezelőtt, apósom padlásán kotorászva bukkantam rá, aminek akkor érdekes története lett. Ugyanis éppen abban az időben szüntették meg a szlovákiai magyar iskolákban a kétnyelvű bizonyítványok kiadását, ami engemet is erősen bosszantott – egyik unokám, Róbert akkor a párkányi magyar gimnáziumba járt, és ő is csak egynyelvű, szlovák bizonyítványt kapott. Akkor Köbölkút polgármestere voltam. Írtam egy levelet a szlovák iskolaügyi minisztérium miniszterhelyettesének, csatolva hozzá az 1876-ban kiállított MARHALEVELET. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ezt átnézve láthatja – akkor, az úgynevezett legnagyobb magyar elnyomás idején is még a szarvasmarhák számára is ötnyelvű bizonyítványt adtak ki, most pedig a magyar gyerekeknek az itteni iskolákban kétnyelvű sem jár? Az okmányról előtte több fénymásolat is készült. Ezeket levelem másolatával együtt több újságnak is megküldtem, ezt az Új Szó és több más újság is leközölte. A szlovák Národná obroda ezt a címet adta neki: Ešte aj pre dobytok bolo vysvedčenie päťjazyčné. Írásom és az ehhez csatolt okmány a magyar képviselők útján eljutott Strasbourgba is, ahol érdeklődéssel fogadták, több nyelvre lefordítva az ottani újságok is közölték. Néhány héttel azután az akkori miniszterelnök, Vladimír Mečiar Strasbourgban járt – ott elé tették az erről szóló újságcikket: Ez igaz? Szlovákiában nagyobb becsülete van a szarvasmarhának, mint a magyar iskolába járó gyerekeknek? A vége az lett, hogy hazaérve utasításba adta, vissza kell állítani a magyar iskolákban a kétnyelvű bizonyítványt! Hát ez köszönhető az 1876-ban kiállított MARHALEVÉLNEK! Hozzátenném még, hogy őszintén örülnék, ha valahol valaki padlásán most esetleg egy kerettanterv akadna...

Kovács Ferenc, Köbölkút

 

Ki akar gyári munkás lenni?

Szlovákia fő célja, hogy az emberek gyárban dolgozzanak. Régen megkérdezték, mit szeretnél csinálni. Most kérdés nincs, örülj, ha felvesznek. A spártaiak harcosokat neveltek, mi gyári munkást? Gyerekeink választhatnak bármilyen foglalkozást, de tanulmányaik után a legtöbben nem tudnak elhelyezkedni, mert minimum 3 év praxist kérnek tőlük. Így gyári munkások lesznek. Ez a jövő? Én nem ezt akarom!

Egy anya

 

Jó, hogy bele nem léptünk

Ez a csattanója egy rendőrviccnek, mindenek előtte megkóstolták azt a földön elfekvő gumiszerű valamit. Mi meg beleléptünk. A képviseletünk. Általam nem választott képviseletünk. Hozzá kell tennem, én személyében sohasem kedveltem Bugár Béla urat. Ez kezdetektől így volt, és ezt számtalanszor közreadtam, kihangsúlyoztam. Ezúttal is. Ebben is maradok. Most mindenünnen azt kiáltják: „Áruló!” Azok, akik bedőltek elsősorban személyes varázsának, keveset törődve azzal, mit tud, mire képes. (Pozitív értelemben!)

Hát odalett a becsülete! Mit is kérnek tőle számon? A politikában? A politika mindig is a (kedvező) helyzetek kihasználása a jövőbeli szándékok-célok elérésében. Ki beszél itt (betyár)becsületről? Ez a fogalom maradjon meg a plebsznek. Talán? Emlékeztetőül: Mire mentünk mi, magyarok eddig a becsület hangoztatásával, azaz a becsületes érveléssel? A Párizs melletti Kis-Trianon palotáig! Punktum! Szögezzük le azt is: vegyük már végül tudomásul, hogy a szlovák politikusok tekintet nélkül a szélsőjobbtól egészen a szélsőbalig „úgy szeretnek, majd megesznek” minket. Édes mindegy tehát, kivel lép koalícióra képviseletünk – konkréten Bugár Béla. Akkor miért volna csupáncsak ezért áruló?

Az óhajtott koalíció margójára tisztázzuk csak: legelőbb Sulíkot. Sulíkot, ezt a liberalizmust hirdetőt úgy érintette a feltett kérdés a magyar autonómiáról, mint a gyereket a csukamájolaj említése (így jött le a képernyőn). Pedig valamikor a szlovákság autonómiát követelt a Felföld szlovákok lakta megyéiben Szlovák Környék (Slovenské okolie) címen. Nem kapták meg. Biztos fájlalták, elfeledték. Most, hogy vagy négyszeresét birtokolják, megnőtt a tarajuk, és nincs érzékük ilyen kicsinységre, mivelhogy a nekik tetszetős elmélet uralja mindennapjukat – mi csupán elmagyarosodtunk. Meg ami hazugság alapján jön létre (Trianon, Kassai Kp), azt csak (további) hazugságokkal lehet életben tartani (fenntartani). Beharangozta magát, mint a korrupció sárkányát leölni készülő György. Még az idő tájt, mikor hitegette önönmagát, majd ő alakít kormányt. Mikor ez már beteljesedni látszott, kijelentette, első lépése az lesz, megszünteti a kedvezményeket a vasúton. Tehát nem a korrupciót! Elárulhatom, nem is volt ilyen programja. Pontokba szedve sem, nemhogy előkészített programjavaslata. Eláruljam azt is, mi a korrupció? Süssenek ide. A korrupció „AZ”, amiből kimaradtál. Kihagytak! Ha benne vagy, ki lehet bírni. De fárasztó. Nagyon. Ne is hagyja magát ilyesmire rábeszélni senki. Ez fájó pont Richardnál meg a sleppnél. Megint kimaradtak… meg a haverok az állami megrendelésekből.

Másik szent lovagunk Lipšic, az igazságért, azaz életképtelen kitalációkért (nem az igazságért) küzdő. Mint ilyennek sikerült a demokráciában megvalósítania a bolsevik típusú igazságszolgáltató rendszert – a Szlovák Csekát – Špeciálny úrad (magyarul különleges, kiemelt, oroszul cserezvicsajnyij, innen a „Cse”, az első szótag). Ennek a kitalációnak egyetlen számba vehető sikere van – ezzel dicsekedhet, a bírói fizetések abnormális nagyságáról szóló. Másképp ugyanaz felróható ennek a különleges bíróságnak: a lassúság, időhúzás, fura ítéletek stb., mint a hagyományos bíróságnak. Illene már szóvá tenni, miért nem működik a különleges bíróság Bazinban, kijelölt székhelyén. Aztán mennyibe kerül a rezsi az adófizetőknek e ki nem használt komplexum fenntartásában? Ezt azután megfizettetni vele, Lipšiccel, akár részletekben (tyű, de rosszmájú lettem).

Matovič, érthetőbben Zmatovič, magyarul Zűrfi, illetve Fejvesztett, együtt az előbbiekkel azért orrolnak Bugira leginkább, mert megelőzte őket. Ráadásul egy magyar! Hová fejlődik ez a (szláv) világ – nővéreim, bátyáim, „azok” a magyarok még megelőznek minket az állami pénzek vagy az európai keretek lenyúlásában.

Bugár úr! Helyesen döntött. Ti. a helyzetnek megfelelően. Hogy jól döntött-e? No, ezt nem merem állítani. Majd elválik, kenyértöréskor. Mert könnyebb megegyezni azzal, aki tudja, mit akar, mintsem azzal, ki nem tudja, mit akar, vagy tétova. Tudniillik, tudatában vannak, mi az elsődleges és mi a másodlagos az akarásunkban. Fico kormányozni akart. Ehhez ha nem sikerült az egész pártot átcsábítani, akkor a párttagokat nyerte meg. Ez az, ami nem csak szlovák tradíció. Danko pedig részt akar venni a kormányzásban. Ami nem ugyanaz. Közös szereposztásukról majd még szólok. Megdumáljuk később. Hogy hogyan férnek meg a hidasok az SNS-szel? Kompromisszumos megoldások születnek-e, vagy konduktívak? Én az utóbbiakhoz kívánok nagy kalappal. A (betyár)becsület meg maradjon meg azoknak, akik nem valók politikusnak. Menjenek az erdőbe (z)bojníknak – romantikázni. Ha van képük hozzá… úgy látszik, hogy van. Ami viszont jó, hogy letűnik a porondról a rocksztár-hajviseletű lélekidomár, a Most-Híd szürke eminenciása. Megnyilvánulásaiban egy Richelieu bíboros szellemű ember. No, nem mint történelmi személyiség, hanem inkább Dumas rajzolatában, a Három testőr regényéből. Ezt a kiművelt főt cserbenhagyta az ítélete, amikor ott bábáskodott az összemosott párt születésénél. Mert örökérvényű a bölcselet: „Ki meg akar felelni mindenkinek, nem felel meg senkinek!”

A Dumás

 

Csalódás

Jó egészséget, jó munkát kívánok a Vasárnap szerkesztőinek a színvonalas laphoz. A választásokról írok egypár sort. Fico már az elnökválasztáson súlyos vereséget szenvedett. Az ország nagy többsége nemkívánatosnak nyilvánította az elnöki székbe voksaival. Nagy csalódást okozott Bugár Béla és csapata, akik a választás előtt járták a falvakat, városokat, győzködték az embereket, hogy véget kell vetni az eddigi állapotnak. Dél-Szlovákia le van maradva a többi régióval szemben. Egészségügy, iskolaügy, egyszerű emberek, munkások nyolc évig vakvágányra voltak téve. Mit ad Isten, Bugár Béla és csapata beáll e mögé a Fico mögé. Van gerince ennek az embernek? A Most-Hídra szavazók 95 százalékát semmibe vette. Minden elismerés Simon Zsoltnak, aki a Fico darálójába nem szállt be, és remélem, többen is követni fogják, akik éreznek a régiónkkal, és nem a saját zsebüket nézik. Még egy elismerés jár, a Sieťből kilépett képviselőknek. Meggyőződésem, és sokan reméljük, ez a tákolmány (Fico a Radičová-kormányra mondta) nem éri meg a négy évet.

János Tornaljáról

 

Választások?

Mi is okozza az MKP sikertelenségét, igyekszem kertelés nélkül megírni, kifejteni. Egyöntetűen Bugár Béla – sikerült neki szétverni a magyarságot –, hiszen annak idején még Mečiar is kifejtette, milyen összetartók a szlovákiai magyarok. Bugár Bélának sikerült szétrobbantania, mert nem bírta elviselni, hogy az MKP nem őt választotta újból elnöknek. Azt hangoztatta, írta, hogy kilép a politikából. Milyen gerinctelen az, aki a magyarság rovására egy Most-Híd nevű szlovák–magyar pártot alapított (neki ez megy, hiszen az MKP előtt már volt egy keresztény pártja). Vajon a Most-Híd párt hivatalos gyűléseit hányszor tartották magyar nyelven? Ezután már csak az következhet, hogy a Most-Hidat beolvasztja az SNS-be. Nemhiába jegyezte meg az SNS volt vezetője, Ján Slota a közös vadászat után: „Bugárnak csak egy a hibája, hogy magyar pártban van.” Hiszen már most beléptek Fico újonnan alapított kormányába az SNS és a Sieť oldalán. Nem törődve azzal sem, amit Fico, Gašparovič és Kaliňák „fasiszták” műveltek és művelnek Malina Hedviggel, a magyar nyelvű iskolák elsorvasztásával. A választásokon most már kevesen vagyunk (józan ésszel), sajnos sokan kiábrándultak, de ezzel csak saját magunk megsemmisülését támogatják. Sajnos, ilyen múlttal és jelennel is vannak, akik Bugár Bélát támogatják szavazataikkal.

Zs. Csaba, Komárom

 

Egy 7-es és egy 0

H etvenéves lettem én

E március 19-én

T udom vannak idősbek is

V iszont nőnek a fiatalok itt

E ltelt gyorsan e hetven év – éltem

N agyon köszönöm Isten családi fészkem

 

É ltem becsületben legalább így érzem

V élem együtt jóban-rosszban feleségem

 

T örténete életemnek kezdődött Szilicén

Á lmodtam ott szebb jövőről de jött egy szép „szirén”

V ígtelke lett így második otthonom

L emenvén a fennsíkról egy völgykatlanon

A ztán gyerekek majd unokák Istennek hála ezért

T isztességben élni nem is volt oly nehéz

Á mbátor kellett a hűséges szív józan ész

B olyongtam az országban föl-alá szerteszét

Ó lomlábú perceim az idő gyorsan elhordá

L étem s éltem ugyan még merre visz s hová?

Bokros Gyula (bácsi?!), Vígtelke

 

 

 

 

Önnek ajánljuk

Jó fizetés, biztos karrier: az IT-ágazaté a jövő

Baleset Nyitra megyében – mentőhelikopter szállította kórházba a 27 éves nőt

A pénzügyminiszternek magyarázatot kell adnia az állami pénzszórásra

Teljesen kiégett egy 60 utast szállító autóbusz

Politikai okok miatt nem rendezik meg a klubfutball csúcsmeccsét

Az OĽaNO listáján indul a Keresztény Unió

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!