Áll a bál az Ifjú Szivekben

Idestova négy hónapja áll a bál az Ifjú Szivekben, és nem azért, mert az együttes olyan vígan járná a csűrdöngölőt. A táncosok ugyanis egyáltalán nem táncolnak – fellépésük fél éve nem volt, próbálni pedig művészeti vezető híján egy hónapja nem tudnak.
Vasárnap

2007. május 4. 04:00

Idestova négy hónapja áll a bál az Ifjú Szivekben, és nem azért, mert az együttes olyan vígan járná a csűrdöngölőt. A táncosok ugyanis egyáltalán nem táncolnak – fellépésük fél éve nem volt, próbálni pedig művészeti vezető híján egy hónapja nem tudnak. Szlovákia egyetlen hivatásos magyar néptáncegyüttese 2007 januárja óta a bénultság állapotában leledzik – csak azért, mert az illetékeseknek egyáltalán nem volt fontos, hogy élére olyan vezetőt állítsanak, aki a szakmában egyértelmű tekintélynek örvend, vezetői képességei megkérdőjelezhetetlenek, és a táncosok számára is elfogadható.

A történet tulajdonképpen már akkor elkezdődött, amikor 2006 nyarán elbocsátották állásából a Szlovák Rádió magyar adásának vezetőjét, Papp Sándort. Körülbelül ebben az időszakban jelentette ki az Ifjú Szivek akkori igazgatója, Grendel Ágota is, hogy szeptember elsejével távozik a posztjáról, és – ki tudja miért – rögtön megindult a szóbeszéd, hogy az utódja Papp Sándor lehet. Az utóbbi ezt egy ideig cáfolta, sőt több helyen azt nyilatkozta, hogy továbbra is a médiában szeretne dolgozni, de a „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” elv alapján az együttes tagjai idejekorán védekező álláspontra helyezkedtek, és inkább saját jelöltet állítottak. Személye sokáig ismeretlen maradt, mint ahogy abban sem lehetett biztos senki, hogy Papp Sándor végül jelentkezett a kulturális minisztérium által szeptember 4-én kiírt pályázatra – amely előtt mellesleg arra sem méltatták az együttes tagjait, hogy konzultáljanak velük.

Titkos pályázat, keserű
győzelem
A minisztériumból október végén csak annyi szivárgott ki, hogy három jelentkező közül fognak igazgatót választani a pályázati bizottság tagjai – majd, ha kijelölik őket, de minderre csak akkor kerülhet sor, ha már lesz a tárca kisebbségi főosztályának új vezetője. Nos, a miniszter ezt sem siette el, Jana Kresáková csak novemberben foglalta el a helyét, és már december 5-ét írtak, amikor összeült a jelöltek meghallgatására kijelölt bizottság. Tagjai közül kettőt a fenntartó jogkörét gyakorló minisztérium nevezett ki, az Ifjú Sziveket Hégli Dusán művészeti vezető képviselte, a szakmát Ján Blaho, a pozsonyi Színművészeti Főiskola tanára és Štefan Zima koreográfus, a Csemadokot Hrubík Béla elnök, és ott volt még a Pátria rádió egyik munkatársa, Hornyák István, aki – minő véletlen – évekig az egyik jelölt, nevezetesen Papp Sándor beosztottjaként dolgozott. A bizottság 4 : 3 szavazataránnyal Papp Sándort hozta ki győztesnek, de győzelme keserűnek bizonyult, mert a hazai és magyarországi néptáncegyüttesek vezetői nem halmozták el gratulációval az új kollégát.
Ján Blaho pedig azonnal kérte a minisztertől, hogy utólag mentse fel a bizottsági tagság alól, mert mint mondta, úgy érzi, ezzel a választással megbecstelenítették a nevét. Kérésének a miniszter nem tett eleget, arra hivatkozva, hogy a testület már befejezte munkáját, és mivel titkos szavazással döntött, s Blaho felmentésével érvénytelenné válna az eredmény – magyarán: késő bánat ebgondolat, a döntés érvényes, és kész. Ő mindehhez már csak annyit fűzött, hogy nem érti, miért kellett a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Ifjú Szivek élére olyan embert állítani, aki majd nyilvánvalóan tönkreteszi a csapat eddigi munkájának eredményét, de a szakma többi képviselője tovább tiltakozott. Papp Sándor kinevezése ellen felemelte szavát Novák Ferenc, a Magyar Táncművészek Szakmai Szövetségének elnöke és a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Fórumának tizenöt tagja Dunaszerdahelytől Nagyidáig – mindhiába. Papp Sándor január 8-án elfoglalta helyét, és megpróbálta igazgatni az Ifjú Sziveket. Hogy ez a próbálkozás miben merült ki, azt ő és a táncosok másként látják, de a lényeg az, hogy az eredmény nullával egyenlő. A pályázaton győztes koncepcióból máig semmi sem valósult meg, sőt az addig működő dolgok folytatása is bizonytalanná vált, a felvetett ötletek gyorsan szertefoszlottak, és mára odáig fajult a helyzet, hogy a táncosok már próbálni sem tudnak. Kezdetben volt még néhány próbálkozás az álláspontok közelítésére, de hamar kiderült, hogy ebből nem lesz együttműködés, mert a felek elbeszéltek egymás mellett. Az igazgató egyetlen konkrét elképzelése, hogy a tánccsoport mellett énekkart és kamarazenekart hoz létre az Ifjú Szivekben, ismét csak hatalmas ellenkezést váltott ki a táncosokból, akik szerint a mostani költségvetés az együttes működését is alig fedezi. „Az Ifjú Szivek tagjai mind képzett, hivatásos táncosok, sokan most szerzik a második diplomájukat, és mindannyian hét évig dolgoztunk azért, hogy ezt a színvonalat elérjük. Sok fellépést eddig is csak úgy tudtunk vállalni, hogy a táncosok ingyen hozták a saját népviseletüket; de amit eddig elhivatottságból megtettünk, az parancsszóra nem fog menni” – reagált az együttes akkori művészeti vezetője Papp Sándor kijelentésére, hogy amatőrökkel is szívesen dolgozna, mert nem szereti a hivatásos-amatőr felosztást.

Panaszok, petíciók,
tiltakozások
Valószínűleg ez a kijelentés ébresztett kételyeket azt illetően is, hogy egyáltalán folytatódik-e az Ifjú Sziveknél a Budapesti Táncművészeti Főiskolával közösen indított képzés, és mi lesz a Duna utcai gimnáziumban nyitott néprajzi osztály sorsa. Amikor már az osztályt látogató diákok szülei is tiltakozni kezdtek, Papp Sándor megpróbálta csillapítani a kedélyeket – például megígérte a diákoknak azt a költségtérítést, amelyre már amúgy is szerződésük volt az együttessel – de hogy a most felvételizők közül hányat rettentett el ez a hercehurca, az majd csak május 15-e, a beiratkozás lezárása után fog kiderülni. Közben az együttesben tovább nőtt a bizonytalanság: a táncosok szerint az igazgató nemhogy a pályázatában taglalt koncepció megvalósításába nem kezdett bele, de még az épületben is ritkán mutatkozott. „Nem a személyével, hanem a szakmai felkészültségével és a munkájával van bajunk. Azt ígérte, hogy megoldja a népviseletek kölcsönzésével kapcsolatos gondjainkat, s új működési rendet és szerkezeti felépítést mutat be. Minderre két hónapig hiába vártunk, ezért március 6-án írásban szólítottuk fel, hogy végre nekünk is mutassa be a pályázatnyertes koncepcióját” – mondta el a táncegyüttes egyik tagja, Reicher Richárd. A levél válasz nélkül maradt, ezért március 11-én az Ifjú Szivek tagjai már a kulturális minisztériumhoz fordultak panasszal, és meghallgatást kértek Jana Kresákovától. A meghallgatás eredménye az lett, hogy a főosztályvezető megígérte: ellenőrök vizsgálják felül az új igazgató tevékenységét, de a hónap végéig ismét nem történt semmi. Azaz pontosabban annyi történt, hogy március 28-án Papp Sándor felmondott Hégli Dusánnak, az Ifjú Szivek művészeti vezetőjének és Farkas Józsefnek, az együttes menedzserének. Az indok az volt, hogy nem tud együttműködni velük. Erre a táncosok március 30-án újra tiltakozó levelet küldtek a minisztériumba, hogy ők meg az igazgatóval nem tudnak együttműködni. Nagyobb baj azonban, hogy művészeti vezető híján próbálni sem tudtak, mert az igazgató által beígért koreográfusok közül egyik sem kezdte el a munkát. Papp Sándor Quittner Jánost és Brandl Ferencet nevezte meg Hégli lehetséges utódjaként, de a táncosok számára mindkettő elfogadhatatlan volt, tekintettel arra, hogy régóta nem gyakorolják már a szakmát. Quittner János végül meg sem jelent a székházban, Brandl Ferenc pedig egyetlenegyszer járt ott, de az enyhén szólva nem túl szívélyes fogadtatás után többé nem mutatkozott.
Vagy lehülyézik,
vagy lebeszélik
Ezek után Papp Sándor először kilátásba helyezte, hogy a táncosoknak is felmond, ha nem próbálnak, majd megígérte, hogy megpróbál számukra is elfogadható szaktekintélyt keresni. Az új koreográfus bemutatásának napját április 24-ére tűzte ki, ám a nagy esemény elmaradt – az igazgató szerint azért, mert az elismert magyarországi szakembert, Varga Jánost valakik már előre lebeszélték. „Vagy lehülyézik, akit idehozok, vagy még mielőtt idejönne, elveszik a kedvét a próbálkozástól” – mondja Papp Sándor, aki úgy véli, hogy igazán nem rajta áll, hogy nem folyik munka az együttesben. „Még be sem nyújtottam a pályázatomat, amikor már hangulatot keltettek ellenem, mert számukra csak a saját jelöltjük volt elfogadható. Én elfogadom, hogy ez családias hangulatú, összeszokott együttes, de nekik is el kell fogadniuk, ha valaki változtatni akar az eddig megszokott dolgokon. Az Ifjú Szivek művészegyüttes, tehát nemcsak tánccsoport, hanem már régóta énekkart és zenekart is működtetnie kellene. Én ezeket próbáltam létrehozni, de ahelyett, hogy esélyt adnának, csak vádakkal és gátakkal találkozom” – mondja. Szerinte az, hogy nincs néptáncosi múltja, nem lehet akadálya posztja betöltésének. „Az igazgatónak menedzsernek kell lennie, nem pedig táncosnak; azt pedig senki sem állíthatja, hogy a népművészet terén nincs tapasztalatom. Évekig néprajzi műsorokat szerkesztettem és vezettem, én szervezem a Tavaszi szél vizet áraszt című népzenei versenyt – a szakmának az a része, amely nem áll befolyás alatt, elismeri az eredményeimet. Az Ifjú Szivek egyes hangadói szándékosan úgy állítanak be engem, mint aki mindent meg akar szüntetni, pedig ez nem igaz. A napokban tárgyaltam a Budapesti Táncfőiskola rektorával arról, hogy a kihelyezett képzés marad, és természetesen marad a Duna utcai gimnáziumban is az etnográfiai osztály. Nagyon nehéz olyan közegben dolgozni, ahol csupa ellenféllel áll szemben az ember, ennek ellenére én szeretném megoldani a helyzetet. Több dolgot is kitaláltam, van új jelöltem a koreográfusi posztra is, de neveket és konkrétumokat egyelőre nem árulok el, mert még mielőtt megvalósíthatnám, amit tervezek, újra meghiúsítják” – mondta el megkeresésünkre Papp Sándor. A kérdés már csak az, hogy érdemes-e ennyire erős ellenszélben vitorláznia, van-e értelme, hogy olyan helyhez ragaszkodjon valaki, ahol senki számára nem kívánatos. Szerinte a kérdést nem így kell feltenni, hiszen ő egy törvényes és érvényes pályázat nyertese, s nincs szándékában, hogy feladja a harcot. Egy csatát mégis feladott már: Farkas Józsefnek, az általa elbocsátott menedzsernek írásban ajánlotta fel, hogy térjen vissza az együtteshez. Saját állítása szerint azért, mert időközben rájött: mégiscsak szükség van menedzserre, és kész még egy lehetőséget adni Farkasnak. Az érintett némileg másként látja a dolgot – azt mondja: az igazgatónak és a minisztériumi osztályvezetőnek, Jana Kresákovának írt levelében felsorolta, milyen jogi hibákat tartalmaz a felmondása, és kilátásba helyezte, hogy bírósághoz fordul – szerinte inkább ez késztethette az igazgatót az álláspontján való módosításra.

Papp Sándor mondjon le!
A táncosok álláspontja azonban változatlan: Papp Sándort alkalmatlannak tartják az igazgatói feladatok ellátására, és április 24-én kelt levelükben felszólították, hogy mondjon le. A kulturális minisztériumban természetesen megkapták ezt a levelet, valamint a nagyidai Ilosvai Néptáncegyüttes vezetője által Hégli Dusán támogatására kezdeményezett petíciót 6121 aláírással, de érdemben egyelőre nem reagáltak. A tárca szóvivője, Jozef Bednár lapunk kérdésére azt válaszolta, hogy az Ifjú Sziveknél folyik a táncegyüttes panasza nyomán indított belső vizsgálat, és majd ennek eredménye alapján döntenek. Közben Biró Ágnes, az MKP kulturális ügyekért felelős alelnöke Marek Maďarič kulturális miniszterrel is tárgyalt az együttes sorsáról, de a tárcavezető türelemre intett. Számára érthetően nem létkérdés, ki áll egy magyar intézmény élén, bár elég hangos már a botrány ahhoz, hogy végre neki is kellemetlen legyen. Ha egyáltalán valamiért, akkor csak ezért reménykedhetünk abban, hogy az illetékesek közül végre kimondja valaki: ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A lassan tragikomédiába hajló történet szereplői addig még futhatnak egy-két kört – próbálhatnak tárgyalgatni egymással, vagy üzengethetnek egymásnak a sajtóban, de ebből bizony nem lesz előadás – márpedig a nézőt csak ez érdekli. A Sziveken belül dúló polgárháború, puccs vagy forradalom – nevezze, ki minek akarja – csak ideig-óráig lehet érdekes: ha túl sokáig tart, összemosódnak a szereplők, és csupán annyi marad meg benyomásként az egészből, hogy ezek is csak veszekedni tudnak. Persze lehet, hogy valahol valakiknek éppen ez felel meg – csak azt kellene tudnunk, miért. Azoknak az időknek, amikor minden magyar együttest úgy akartak megfojtani, hogy állami intendánsokat ültettek a nyakukra, talán már vége. Az épület az államé, tehát kevesebb hacacáréval is rátehetné a kezét, ha arra fáj a foga. Még a változások „kommunikálására” is találhattak volna megfelelőbb, kisebb ellenkezést kiváltó embert. Talán csak nem Papp Sándornak kellett mindenáron egy vezetői posztot találni?

Önnek ajánljuk
A Moszkvában dumáló Danko körmére néz a külügyi bizottság
Frissítve

Danko is telefonálgatott Zsuzsovával

hivatal

Dunaszerdahely: a héten költözik az idegenrendészet

drogfogás

Óriási drogfogás Dunaszerdahely mellett

Izsa

Kézműves seregszemle Izsán

Rybáriková

Rybárikovával a Fed-kupa döntőjéért

danko

HANGFELVÉTEL: Így szextelefonált Danko Zsuzsovával

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.