Ahol minden a múltról mesél: Komáromfüss

Az Alsó-Csallóköz egyik legősibb települését, Füsst – hivatalos nevén Komáromfüsst – 1216-ban említették először Fys néven a pápai tizedöszszeírásban, mint a pannonhalmi apátság birtokát. A középkorban bencések birtokolták, de 1383-ban lakóit az egyházi nemesség rangjára emelték.
sysadmin

2007. június 8. 04:00

Az Alsó-Csallóköz egyik legősibb települését, Füsst – hivatalos nevén Komáromfüsst – 1216-ban említették először Fys néven a pápai tizedöszszeírásban, mint a pannonhalmi apátság birtokát.

A középkorban bencések birtokolták, de 1383-ban lakóit az egyházi nemesség rangjára emelték. Az egykor két faluból – Kis- és Nagyfüssből – álló települést a 17. században a portyázó törökök elpusztították. Míg Nagyfüss lakói visszatértek hajlékaikba, Kisfüss nem épült újjá. Román stílusú templomának maradványait a Duna töltése maga alá temette. Katolikus lakossága Kolozsnémával és Csicsóval együtt tért át a református hitre, 1737-ben azonban egyházát erőszakkal felszámolták, a prédikátort elkergették. A református lakosság egy része Nemesócsára költözött. A falu egyébként is sokat szenvedett, hol árvíz, hol tűzvíz pusztította, 1867-ben például teljesen leégett. Fényes Elek 1851-ben megjegyzi: „földje igen jó, s mindent megterem, a szarvasmarha- és lótenyésztés virágzó”. 849 lakosa volt ekkor: 845 katolikus és 4 zsidó. 1910-ben már csak 645-en lakták, túlnyomórészt magyarok. A legutóbbi, 2001-es népszámláláskor 703 lakosa volt, ma 680.
A számok önmagukért beszélnek, de Füssön első látásra is minden a múltról beszél. A zömmel magyarok lakta falu központjában, a 14. századi eredetű, klasszicista stílusjegyeket viselő templom (amelyet fokozatosan felújítanak) mellett álló, kissé ütött-kopott kastélyban ma paplak és könyvtár található. Terebélyes gesztenyefa és fenyőcsoport teszi festőivé a látványt. Az épület falán emléktábla adja tudtul, hogy itt lakott 1841-től 1859-ig Szeder Fábián, „a Bencés-rend komáromfüssi jószágkormányzója, kora egyetemes kultúrájának munkálója, tanár és nevelő, irodalmár és gazdász, a magyar nyelv művelője, a palócság első szakavatott kutatója, az evangélium szerinti emberség terjesztője”. Emlékét híven őrzik a füssiek, a temetőben megtaláljuk sírját.
A kastéllyal szemben a népiskola egykori épülete. A gyerekek ma már nem itt tanulnak, hanem a községháza emeleti helyiségeiben. Már ameddig tanulnak, mert Kardos Emil polgármestertől megtudjuk, a falu az idén kénytelen felszámolni az iskolát. A nebulók szeptembertől Csicsóra mennek. Bármilyen fájó, négy-öt tanulóért nem lehet fenntartani az intézményt.
A község legnagyobb baja a közelmúlt sorvasztó politikája; Füsst a hatvanas-hetvenes években a „halálra ítélt” települések közé sorolták, építeni nem lehetett, a fiatalok elköltöztek. Egy nemzedék hiányzik, amit nehéz pótolni. Negyven-ötven év lemaradását pedig szinte lehetetlen. Az utolsó évtizedben tíz-tizenöt elhalálozással 4-5 fős népszaporulat áll szemben. Az üzletek és a vendéglők még tartják magukat, de a postát be kellett zárni, mert nem volt forgalma.
A község mindazonáltal próbálkozik a lakosok helyben tartásával, és Kardos mérnök reméli, a beköltözés mellett – ami főleg szlovák nyelvű érkezőket jelent – a helyben maradók is megfordítják az elvándorlás folyamatát. Ezt segítik egyrészt a bérlakások,
amelyekből tavaly tizenkettőt adtak át, és további nyolcat terveznek. A községben naponta rendel körzeti orvos, a gáz- és vízhálózatot is kiépítették. Ami megoldásra vár, az a szennyvíz elvezetése; ezt a szomszédos Csicsóval közösen akarják megvalósítani. Sokat remélnek a Lieder-programtól, amelybe az alsó-csallóközi régió 19 településével együtt Füss is bekapcsolódott.
A községben 43 munkanélküli van, ami a járási átlagnak felel meg. Körülbelül százan dolgoznak Magyarországon. Egykor a földművelés is nyújtott megélhetést, ám a dán tulajdonban lévő mezőgazdasági cég már alig pár embernek kínál munkát. Új munkahelyet nehéz létesíteni, ráadásul a falu lehetőségeit behatárolja a madárvédelmi körzet (itt találjuk a híres Lyon-mocsarat).
Mindent összevetve, Komáromfüss szorgos népe nincs könnyű helyzetben. Hogy mi jelentene kiutat? Talán a falusi turizmus, talán egy kikötő a közeli Duna-ágon. A beköltözők ugyanis három érvet emlegetnek: olcsó az ingatlan, szép, csöndes a környezet, és barátságos, kedves az itt élő nép. S ez pedig, bár nem mérhető csengő aranyakkal, aranyat érő tőke.

Önnek ajánljuk

Mistrík örül, hogy Menyhárt is őt támogatja

Halálos áldozata van Nyitrán az influenzának

Az Új Szó szerdai mellékletében: Hogyan válasszunk középiskolát?

Külföldön már háromszor nyert

Az elégedetlen gazdák bevonultak Pozsonyba

A kilencvenkettesek nagy dobása

Legfrissebb galériák
Olvasta már?