A Zsófi

Az ember csak készülődik, ezer felesleges gondot, nagybevásárlást, tolongást vesz a nyakába, s olykor bizony a mosdóvízzel együtt kiönti a Jézuskát is, míg az egymás taposása közben már nem is tudja, mire vár, mire készülődik. Hívő-e vagy sem, megesik az bizony, hogy a „nyakunkon a karácsony” jegyében lerohanja a távot, majd gubbaszt semmire már nem gondolva, mert a lélek meg valamitől fáj, vacog nagyon.
Hegyi Zsuzsanna

2020. január 17. 10:00

*
- Képarchívum

S keresi a megkönnyebbülést. Hol máshol, mint a gyerekkorban. Ahol minden jó volt, nevetős, boldogságos, legalábbis az emlékekben. A gyerekkoriakban, ahol voltak még tündérek. Mesekönyviek milliói, de igazi is akadt. Egyre többször fogja a kezemet az egyik, egy mulatságos, szürke kis veréb, a Zsófi, akiről csak szerető mosollyal tudok írni. Húgommal sokat emlegetjük mostanában. Összemeséljük az emlékeket. A Zsófiról szólókat. A Zsófit.

Bögellői nagyszüleimnél lakott. A picinyke ház legvégében, egy sötét kis szobácskában éldegélt. Néha nyáron is meglátogattuk anyánkkal a nagymamáékat, de a legizgalmasabb az volt, ha nagy télben, amikor pokrócokba bugyolálták a lábunkat, csézával mentünk, egy vásárúti rokonunk vitt, s megérkezvén mi, a pici lánykák azonnal, de azonnal a Zsófit kérdeztük. A Zsófi meg csak előjött, összecsapta a két tenyerét, ölelt, puszilt, örömködött, madarat mutatott a zsebében, s mi a húgommal csak zsófiztunk, zsófikáztunk, zsófikuckábanoztunk, zsófitszerettünk, mert a Zsófi szeretett minket. Nem tudtuk, hogy került a nagypapáékhoz, nem tudtuk a rendes nevét sem, nem tudtuk, hány éves, nem, hogy rokon volt-e, azt sem, mikor halt meg, azt sem, a nagyszülők előtt-e, után-e. Mire eszmélkedtünk volna, már anyánk sem élt, amúgy is titkok, kemény, kérlelhetetlen titkok őrzője volt ő a paradicsompasszírozás, a fokhagymapucolás, a kacsatömés, a libákat hajtsátok a vízre, iskolából haza meg szedjétek fel a traktorokról lepotyogó marharépát, jó lesz az állatoknak, meg hasonló, végtelenül szomorú történetei között. A Zsófi meg mindig csak volt, ugyanolyan volt. Titokban kihallgattuk, hogy nem is egészen értelmes. Ezt nem értettük, csak a mindig szürke, hátul megkötött haja, a mindig szürke ruhája, a nagy zsebes szürke köténye volt a fontos, amiből alig vártuk a szem cukorkát. Vagy valami mütyürt, ahogy jöttünkre előjött, örömködött. Meg madarat mutatott, aszalt szilvát bújtatott elő a zsebeiből. Soha azóta nem ettem olyan aszalt szilvát, mint amilyen a Zsófié volt. Ő leste ki, pucolta a galambot, amibe nagyanyánk mesteri tölteléket töltött ebédre. Egyszer kapott pár zsebkendőt a péterbácsiéktól, ahogy ő mondta a nagyapámat, utána sokáig mutogatta, mint csodás kincsei egyikét.

Karácsonykor egyre többször jutott eszembe a Zsófi. Aki szürke arcával mindig mosolygott ránk, soha nem panaszkodott, együgyű mondataival megnevettetett, megmutatta a kertben a csigát, a galambdúcban meg a galambokat, megigazította a nagy masnit a hajunkban, s még akkor is integetett utánunk, amikor már a kertek alól sem látszottunk.

Hej, Zsófi, Zsófikám, de jó lenne néha abból a zsebes kötényedből egy szem cukorka! Tudod, egyre többször vagy velem gondolatban, egyre többször hívlak segítségül, egyre többször mankónak. Csak úgy elmondani neked ezt-azt, amíg a kert körtéit adod a kezembe, miután sebtében megtörlöd a lehullottakat mindig szürke kötényedben, itt van, ni, egyed csak meg, vagy beölelgetsz a kicsi kuckódba, mutogatni a mütyürkéidet.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/3. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
kep

Mózes: „Nem a Híd az ellenfél, hanem a közöny”

Ersek, bardos

Listavezetők vitája az ÚJ SZÓ stúdióban II.

berlinale

Szlovák film a Berlinale versenyében

SpaceX

Négy turistát küldene az űrbe 2021 végéig a SpaceX

Repülő gázpalack ölt meg egy járókelőt Sydneyben

téli napozás

Télen is egészséges a napozás?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Új Szó logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.