A régi szép idők

Miként a Villa Negra nem apácazárda, a szakszervezeti üdülés sem volt luxusnyaralás. Voltak ugyan előnyei – az ember befizette az összeg egy részét, a másikat forradalmi szakszervezet állta.
Vasárnap

2007. február 23. 02:00

Miként a Villa Negra nem apácazárda, a szakszervezeti üdülés sem volt luxusnyaralás. Voltak ugyan előnyei – az ember befizette az összeg egy részét, a másikat forradalmi szakszervezet állta. Így volt ez rendjén, hiszen fizettük az illetéket, gyűjtöttük a bélyegeket rendesen, hónapról hónapra, bár ezek összértéke se közelítette meg a Kék Mauritiusét. Olyan volt ez az össznépi nyaralás, mint a pionírtábor. Az ébresztőt ugyan megúsztuk, de a korán kelést nem, mert ha elkéstünk a nyolcórai reggeliről, éhezhettünk délig. Reggeli után vagy közös kirándulás, vagy közös városnézés, vagy lubickolás következett – az időjárás viszontagságaival összhangban. Természetesen legföljebb déli tizenkettőig, mivel ekkor tálalták az ebédet. Eddmegleves, hús rizzsel, burgonyával, knédlivel váltották egymást, valami süteményféleség árválkodott a desszertestányérokon, száraz volt, fullasztó, az üdítőt, hogy a port leöblítsük, magunknak kellett fizetnünk, ez volt a legdrágább, miként manapság majd minden üdülőben. Délután megint valami a délelőtti programból, ismételten az időjárás függvényében. Hatkor vacsora. Az ebédhez hasonló, persze leves nélkül, tele gyomorral nem egészséges az alvás. Bár ki tud fél hétkor aludni, főleg a szabadsága idején? Nem volt ez olyan rossz, no. Akkor ez volt, mindenki örült, aki eljutott a román vagy a bolgár tengerpartra. Csakhogy több mint másfél évtized illant el, elméletileg bejárhatjuk a fél világot, ugyancsak elméletileg lakhatunk luxusszállóban. Mivel azonban az ember fura szerzet, nem vonzza, ami ukmukfukk az övé lehet, egyébként is szeretné megismerni kis hazája csodáit, elmegy hát itthon egy kényeztető hétvégére. És azt tapasztalja, hogy ez a kicsi, de lassan fejlődő ország bizony nagyon-nagyon emlékezteti a régi szép – vagy nem szép, nem kívánt törlendő – időkre. A szállodában nyoma sincs luxusnak, a múlt század közepéből itt rekedt bútorok, függönyök, fürdőszobacsempék, ágynemű, minden a régi. Annyi újdonság van, hogy a reggelit nyolc és kilenc között, az ebédet tizenkettő és egy között, a vacsorát hat és hét között lehet elfogyasztani a hatalmas, katonai ezredre méretezett étteremben. Válogatásnak továbbra sincs helye, előző este kétféléből lehet választani, a reggeli úgynevezett svédasztalon néhány karika szalámi, száradófélben levő sajt, virsli, hideg rántotta, papírvékony karikákra szelt paprika, van viszont fekete és fehér kenyér, amerikai típusú tejeskávé, tea és tej. Mindez szigorú ülésrenddel koronázva, hogy az ember ne felejtse el: a demokráciában is rend a lelke, mind esznek.

Önnek ajánljuk

Kalmár kisfiának ajánlotta álomgólját Vida Kristopher

Danko elszabadult, és mindenkit kiosztott

VIDEÓ: Gombos volt a nyerőember, élő adásban nyakon öntötték az ünneplő társak

Párkány: sportnap kerékpártúrákkal és barangolással a Burda-hegységben

Vonat gázolt halálra egy 58 éves férfit

A vers mint szellemi kihívás

Legfrissebb galériák
Olvasta már?