A pomológus és a közigazgatás szakembere, Czobor László honti alispán

A történelmi Hont megye jeles alakjainak egyike a gyerki születésű Czibulya László, aki nevét később Czoborra változtatta. Olyan időszakban volt a vármegye alispánja, amikor kiemelkedő eredmények születtek a társadalmi életben, ugyanakkor több tragikus esemény is történt.
Vasárnap

2019. december 2. 09:45

HIS

Az előbbieket illetően talán elég a közutak és a vasúti hálózat kiépítését vagy a háziipar és a mezőgazdaság fellendülését említeni; az utóbbiaknál pedig nem kell többről szólnunk, mint Trianon tragédiájáról, avagy a selmeci akadémia megszűnéséről. E kor sokoldalú és nagy tudású egyénisége volt Czobor, aki históriaíróként, közéleti emberként és pomológusként egyaránt jeleskedett.

Mindene a gyümölcs

Szülőföldjén hosszú évtizedek után újra felfedezték őt, s emlékét tisztelettel ápolják. A gyerki temetőben rendbe tették a nagy előd síremlékét, az ipolysági Pongrácz Lajos Társaság pedig hasonmás kiadásban megjelentette érdekes és értékes művét, a Honti históriákat.

Czobor Lászlót a Magyar életrajzi lexikon elsősorban mezőgazdasági szakemberként tartja számon. Kiemeli, hogy „1906-ban belépett az Országos Magyar Kertészeti Egyesületbe, itt rövidesen alelnök, 1919–1932 között az Egyesület elnöke. Az intenzív, belterjes földművelés szószólója. A magyar kertészet, különösen a gyümölcstermesztés érdekében fontos irányító és szervező munkát fejtett ki.” A föld- és természet iránti szeretetet már korán magába szívta Czobor, akárcsak a fák, növények iránti érdeklődését. Igaz, nem mezőgazdászatot tanult, de mindig földközelben maradt, érzékeny volt a földművelő parasztok élete iránt, ezért végzett tisztviselői munkája mellett egyféle felvilágosító és életmódjobbító tevékenységet is. A Hontvármegyei Gazdasági Egyesület működtetésében gyümölcsészeti szakemberként vett részt. 1879-ben egy csábrági majálison alapította meg a Bozóki Járás Gyümölcstermesztő Egyletét. 1884-ben a megye északi részében kertészkedők kis egyesületét Felsőhontmegyei Gyümölfatenyésztő Egyletté alakította.

A fent említett egyletről később maga Czobor is megemlékezett Pomológia című írásában, melyben az alábbiakat olvassuk: „Ez az egylet két lelkes férfiunak köszönheti létét és felvirágoztatását: Orosházy Péter szuhányi ev. tanítónak és Raphanides Sámuel cserii ev. lelkésznek, kiknek pomológiai tudásuk bőséges tárházából táplálkozva, munkához láttunk, hogy fáradságot nem ismerő szorgalommal alapját rakjuk le a nép vagyoni jólétének.

Hogy több százezer gyümölcsfa került a nép birtokába ingyen, hogy a vármegye legészakibb és legelhagyottabb vidékének népe megvagyonosodott, hogy a járás sivár képe a kiültetett fáktól megszépült, azt jórészt mind ennek a két apostolnak köszönhetjük, kiknek buzgó munkatársai a községek tanítói voltak. Ők voltak azok, kiknek tanácsára hallgatva, a nyilvános táncot csak azon község ifjúságának engedélyeztem, mely szorgalmasan végzete dolgát a községi faiskolában is.” (Czobor, 1927:32–33)

Több írásában is érinti a pomológiát. A Honti históriákban a perencsfalvi evangélikus tanítót, Bodnár Mihályt említi, a tipikus pedagógus alakot, „aki azonban két generációt nemcsak a betűvetésre tanított meg, hanem a gyümölcsészetre is.” (1927:91–92)

A csalli cseresznye csodája

Egy másik helyen a híres ropogós csalli cseresznye történetét írja le, többek közt így: „A csalli cseresznye kicsiben a világ piaci cikke lett, mely hódító útjában Londonig is eljutott. Keménysége miatt szállítóképes lett, útközben össze nem zúzódott. Sajátsága az volt, hogy ezt a keménységét csak a csalli határban tartotta meg. A szomszéd községekben termett cseresznye puhább és ennek következtében szállításra alkalmatlanná vált. Bereczki Máté, a magyar pomológia úttörője és apostola is megállapította ezt, mikor a csalli cseresznye oltványa, melyet tőlem kapott, termőre fordult. Ezt a cseresznyét a helyi evangélikus lelkész hozta magával Németországból.” (1927:73)

A pomológiával komolyan foglalkozó közéleti ember írt néhány szakcikket a Honti Gazda című közlönybe is. Egyesek kordokumentum-értékűnek nevezik azt az írását, melyből az alábbi részlet való: „Tudja, érzi azt a megye minden lakója – legyen az a Pomona istenasszonyának felkenve avagy laicus –, hogy Budapest közelsége, s kitűnő talaji és égalji viszonyok, megyénket a gyümölcstermelés dolgában az ország legelső vármegyéi közé sorolják. Rajtunk múlik, használjuk fel páratlan szerencsés viszonyainkat a magunk javára; tegyük megyénket hazánkban a gyümölcsészet zászlóvivőjévé; mutassuk meg, hogy a megyénk felső-vidékén árbócz magasságot elért vad cseresznyefák, s a századokat élt, még most ép vadkörte s egyéb gyümölcsfák látása, meggyőződéssé érlelte bennünk, hogy megyénk gyümőlcsészetét a jelen nagyon elhanyagolt állapotában hagyni nem szabad, miért is azt, a viszonyok által kijelölt előkelő helyre emelni tűztük komoly czélul. Ezen czélt csakis a községi faiskolák által érhetjük el.” (1883/3.6.p.)

A kertészet és a haza boldogulásán

Szívügyének tartotta a régió gazdasági fellendítését alispánként is. 1901-ben írja egyik alispáni jelentésében az alábbiakat: „Közgazdasági téren figyelemre méltó jelenségekkel találkozunk ebben a félévben is, melyek a földmivelésügyi kormány czél-tudatos tevékenységéről tanuskodnak.

Földmivelődésügyi minister úr a kopár területeknek 1900. év folyamán önként teljesített befásításokért 2788 korona állami segélyt osztott ki 52 községnek.[...]

Ujabban 140,000 drb amerikai szőlővesszőt és 10,000 drb szőlőojtványt ajándékozott földmivelésügyi minister ur vármegyénk szegényebb sorsu szőlőbirtokosainak, s annak elosztását gazdasági egyesületünkre bízta.

Földmivelésügyi minister ur gondossága nyilatkozik még abban is, hogy Paláston hatheti gazdasági tanfolyam tartását elősegítette, melyet Székely Jenő gazd. tanár vezetése mellett Obert Kálmán ottani tanító előadásaival közérdeklődést keltve, dicséretes eredménnyel megtartott.” (Hont vármegye Hivatalos Közlönye, 1901. 10. sz)

Halálakor a Kertészeti Szemle nekrológjában így írnak róla: „Mint az egész Hontban legszegényebb járás teljhatalmú feje, hivatalos tevékenysége mellett, az egyházi ügyek, az iskoláztatás, közegészségügy, az út, a közlekedés, a közrend javítása mellett időt szakít arra is, hogy1879 nyarán megalapítsa a bozóki járási gyümölcsfatenyésztő egyesületet. Az egyesület magalapításával a járás életében új korszak kezdődik: növekszik a gyümölcsfaállomány, fokozódik a gyümölcsáldás s a felesleg – eljutva a főváros piacaira is – megalapozza a honti gyümölcs jóhírét.” Majd hangsúlyozzák a továbbiakban, hogy közéleti munkája „szorosan egybekapcsolódott a magyar kertészet és különösen gyümölcstermesztésünk fejlesztésével”, s Czobor nagy hévvel munkálkodik „a legsúlyosabb időben is a magyar kertészet és a haza boldogulásán”. (1942/6. sz. 92. p.)

Csáky Károly

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 48. számában jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Méterekkel az Oscar kapuja előtt

Képernyőn a Fradi–Puskás

Több személyt őrizetbe vett a rendőrség az eperjesi robbanással kapcsolatban

Videón az eperjesi gázrobbanás

GALÉRIA: Ismét tizenegyest hibázott, és kikapott a Téglamezőn a DAC

Fico állapota stabilizálódott

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.