A nagyölvedi lelkipásztor

Egy közösség sem kívánhat magának emberbarátabb lelkipásztort a nagyölvedi református gyülekezetben szolgálatot teljesítő Antala Évánál. Ha szólásra nyitja száját a szószéken, mintha igazgyöngyök potyognának belőle, melyek utat találnak minden egyes emberi szívhez. Arca csupa mosoly, szemében huncutság ül, és mintha nála volna a lelkek értésének kulcsa. Tudhat valamit, sok mindent, amit mi, egyszerű emberek nem.
Vasárnap

2019. január 22. 09:15

- Képarchívum

Az emberi lélek gyermekkorban formálható legjobban, ezért nem mindegy, ki milyen tanító mellé kerül. Az én korosztályomnak szintén nagy szerencséje volt, fiatal éveinkben Nátek Sándor lelkipásztor formált bennünket (mai ötveneseket). Az együtt töltött hittanórák, a vasárnapi iskola, a tőle kapott sok-sok szeretet a mai napig átsegít minden gondon, amelyet az élet hoz. Nem lehetünk elég hálásak érte. Aztán 1997-ben Antala Éva személyében ismét nagy tanítóra talált egyházközösségünk. Mindenkivel rögtön megtalálja a közös hangot. Jó érzés a közelében lenni. Csak mellesleg: évek óta elnöke a Rákóczi Szövetség nagyölvedi szervezetének, tagja a község képviselő-testületének. Kezdeményezője a karácsony előtti Nyilas Misi csomaggyűjtésnek, aktív résztvevője irodalmi esteknek, történelmi előadásoknak. Otthonukban gyakran látogatja az idős, beteg embereket, reményt adva mindennapjaikhoz. Egész életére elkötelezte magát lelkipásztori hivatásának.

Édesanyjával a mai napig szoros a kötelék. A bibliaórán is jó volt látni, ahogy ott ült ön mellett, csendben figyelte lelkipásztor lányát. Tekintetében ott volt a mindent elfogadó anyai szeretet. Gyerekkorában is így volt? Hagyta, hogy kövesse a saját útját?

Gyermekkorban nővérem szolgált példaképül, aki öt évvel idősebb nálam. Házi feladatai megoldásában is nagyon kreatív volt, gyakran kértem tőle segítséget, tanácsot. Úgy gondolom, nem voltunk rossz gyerekek, remélem, nem törtünk sok borsot szüleink orra alá. Kislány koromtól hegedülni tanultam, szavalóversenyeken vettem részt. Hegedűtanárom Harmat Rudolf volt, akinek nagyon jó pedagógiai érzéke van. Neki köszönhető a hegedű iránti szeretetem. A gimnáziumi évek alatt Gáspár Tibor tanár úr irodalmi színpadának tagja voltam, matematika–fizika versenyeken vettem részt, éveken keresztül tagja voltam a komáromi ifjúsági barokk zenekarnak mint hegedűs és brácsás. Közben megalakult az első szlovákiai cserkészcsapat, s a kezdetektől őrsvezetője lettem. Szüleim sosem gátoltak semmiben, biztosították számomra a családi hátteret.

Honnan ez a hatalmas belső erő, kisugárzás?

Köszönöm, hogy ezt kérdezi, de erre nem tudom, mit válaszolhatnék.

Mondjuk, hogy hogyan kezdődött…

Révkomáromban születtem 1973 márciusában. Édesapámtól 1999-ben súlyos betegség után vettünk búcsút, örülök, hogy édesanyám még köztünk van, ő jelenleg is Komáromban él. Lelkészcsaládból származom, nagyapám, dédapám, az egykori pápai és a losonci református teológia neveltjei lelkészek voltak. Gyerekkoromat végigkísérte az evangélium hallgatása, a hitben való neveltetés. Nálunk természetes volt az istentiszteleteken való részvétel, a Biblia olvasása. Belopódzott a mindennapok apró-cseprő dolgai közé, mintha egy kéz irányított volna a háttérből. Most már tudom, hogy mindvégig az isteni gondviselés vezérelt. Nagy szerepe volt még benne Fazekas László püspök úrnak, aki az ifjúsági bibliaórákon felkarolta a fiatalokat. Közben pedig mellettem voltak szerető tanítóim. Hálával gondolok vissza régi osztályfőnökömre, Veres Ottóra, ki hívő emberként szigorával és szakmai felkészültségével nagy szeretettel nevelt és tanított. Aztán Ipóth Barnabás tanár úrra, aki megértette, hogy tanulni kell. A Selye János Gimnáziumban eltöltött négy év alatt tanáraim nagyon sok mindenre megtanítottak. Örülök, hogy Isten megadta, hogy ennek a gimnáziumnak a diákja lehettem. Tudom, nem volt kielégítő a válaszom.

De igen, sok mindent megmagyaráz. És mikor döntötte el, hogy a lelkészi hivatást választja?

1992-ben párhuzamosan jelentkeztem a prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karára és a Kolozsvári Protestáns Teológiára. Családomban többször is beszédtéma volt, mennyire nem könnyű a lelkipásztor élete, hát még ha nő az illető. Úgy döntöttem, inkább pszichiáter leszek. Helyszűke miatt nem kerültem be az orvosi karra, így elkezdtem teológiát tanulni Kolozsvárott. Szüleim azzal engedtek el hazulról, hogy megígértem, egy év múlva újra megpróbálom az orvosit. Ahogy azonban elkezdtem a teológiát, egy hét múlva már tisztán kikristályosodott bennem, hogy megtaláltam a helyem, ez lesz az én utam.

Tanulmányait tehát Kolozsvárott végezte?

Ott kezdtem, de 1994 őszétől a Nagyszebeni Lutheránus Teológián folytattam, végül 1995 őszén átléptem a Pozsonyi Comenius Egyetem Hittudományi Karára. 1997-ben itt szereztem meg egyetemi diplomám. Munkámból adódóan hét évre rá, 2004-ben a Sárospataki Református Teológiai Akadémián börtönlelkészi oklevelet szereztem, majd később a Károly Egyetem Huszita Teológiai Tanszékén írtam meg doktori disszertációmat. Hogy iskolában oktathassak, Komáromban elvégeztem a kétéves pedagógiai képzést is.

Nagyon szerteágazó tevékenységet végez, beszélne erről is valamit?

24 évesen kerültem Nagyölvedre mint lelkész. Nagy szeretettel fogadott a gyülekezet, úgy érzem, hamar megszerettek. Eleinte kicsit furcsa volt a falusi létforma a komáromihoz képest, de hamar megszerettem itt én is. Nagyölvedet dolgos, szorgalmas emberek lakják, kik ha kell, idejüket, erejüket nem kímélve részt vesznek a templom körüli munkákban, a parókia felújításában, s a községi rendezvényeken is helytállnak. 2017-től hivatalosan a szomszéd falu, Farnad lelkipásztora is lettem, ezenkívül Szőgyénben hetente tartok gyermekek részére hitoktatást. 1999-től a Szlovák Testvéri Börtöntársaságnak elnökségi tagja, 2011-től ügyvezető igazgatója is vagyok. A börtönmisszió munkássága Szlovákia összes börtönére kiterjed. Fő célunk a fogvatartottak anyanyelvükön való lelki gondozása. Én havonta többször a nagypusztai börtönben végzek lelki gondozói munkát. Mindezt önkéntesként. A börtönlátogatások mellett főleg az elítéltek családtagjainak életével és gyermekeik nyári táboroztatásával foglalkozom. Mindeközben képviselem nemcsak egyetemes egyházunkat, hanem Szlovákiát is nemzetközi tanácskozásokon Európában és a tengerentúlon egyaránt.

Nem meglepő, hogy 2016 januárjában a Raoul Wallenberg Egyesület és az Emberi Erőforrások Minisztériuma a kisebbségben lévők méltóbb életéért végzett munkájáért Wallenberg-díjjal tüntette ki.

Mivel számomra mindaz, amit teszek, teljesen természetes, hatalmas meglepetésként ért a díj. Szívből örültem a megtiszteltetésnek.

Fazekas hilda

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Kettős termékminőség: akár 2 millió euró is lehet a büntetés

Kihelyezett kiállítások Taksonyon és Tallóson

50 ezer eurót szavazhatunk meg az emlékművek felújítására

Pellegrini a beruházásokról is tárgyalni fog a japán miniszterelnökkel

A rendőrség érdekházasságokat leplezett le a nyitrai régióban

Hatalmas kárt okoztak a kürti gazdáknak

Legfrissebb galériák
Olvasta már?