A megtestesült márka: önmaga karikatúrája

Karl Lagerfeld halálával évtizedekig megkerülhetetlen alakját veszítette el a divatszcéna. Császárnak titulálták, ő volt a casier de Paris, a megemlékezők pedig zsenialitása mellett az ellentmondásosságát emelik ki.
Rizsányi Attila

2019. március 29. 09:30

Harsány volt, de nem kitárulkozó, így még az életkora is spekulációk tárgya, a halálhír bejelentésekor közölt 86 évből azonban kiszámítható, hogy nem 1938, nem is ’35, hanem 1933 a születési év. Hamburgból indult, és Párizsban futott be – a divat vonzotta oda, és ha lehet, a ténykedése Párizst még inkább a stílus fővárosává tette. Az egyik – ha nem a – legsikeresebb divatmogul, de nem érte be ennyivel. Emellett jelmezeket álmodott meg, könyvkiadással és -gyűjtéssel foglalatoskodott, bélyegeket rajzolt, hotelhálózatot hozott létre, és fényképezett is, ez utóbbin belül természetesen lencséjét főleg a divatra irányította. Gyűjtött továbbá képeket, antik bútorokat, házakat, villákat – és embereket, sztárokat is. Jellemezték napkirályként, gyorsbeszélőként, láttak benne őrültet, sajátos karikaturistát, ő pedig egyszer önmaga karikatúrájaként határozta meg magát. Máskor meg másként, egész rakat bonmot fűződik a nevéhez. Mindezek hátterébe húzódva tarthatta fenn a rejtélyességét, alig engedett rálátást kulisszáinak titkaira. Ha kérdezték, hangzatos, szórakoztató, figyelemfelkeltő válaszokat adott, de ezek mindig csak töredékek maradtak.

Brand, aki brandeket épített

Lagerfeld 1983-tól kezdve diktálta a divattempót a Chanel kreatív vezetőjeként, párhuzamosan 1965 óta a Fendi kollekcióit tervezte, és persze saját nevét viselő, 1984-ben útjára indított márkájáéit. Rendkívüli mennyiségű, évente legkevesebb 16 kollekció csorrant ki Faber Castell márkájú tollából: mint egyszer fogalmazott, számára ez egyenlő a lélegzéssel. Mindezek fényében mégis azt állítják, hogy nincs egy konkrét Lagerfeld-kinézet, ugyanis nem egyetlen nagy és elsöprő divatötlete volt, hanem számtalan, ezeket kombinálta, szedte szét, rakta össze újra, reinkarnálta, majd újra és újra sikerre vitte. Példa erre a Chanel divatház is, amely több mint egy évtizeden át kereste Coco Chanel utódját, mire örökös szerződést adott Lagerfeld kezébe, hogy annak munkája nyomán 2018-ra 9,6 milliárd dollárra növekedjen az éves bevétel. Ennek a titkát is homály fedi, azt mindenesetre tudni, hogy szerinte a divatban nincs demokrácia, a stúdióban az ő véleménye volt a mérvadó. Az pedig átütő volt, ahogy az elképzelései is.

Búcsút intett?

Ennek tulajdonítható az is, hogy a kifutók világát is újragondolta. Idén januárban már fáradtságra hivatkozva nem volt ott a Chanel haute couture bemutatóján: ahogy akkor több helyen írták, a teste biztosan megfáradt, de a pazar látvány azt mutatta, hogy a szelleme nem. Bizonyítják ezt azok a videók is, amelyek szerint a show előtt személyesen ellenőrizte az előkészületeket. Utolsó szereplése a 2019-es tavaszi–nyári Chanel-kollekció bemutatóján volt.

Fantáziája nyomán akkor tengerparttá alakult a Grand Palais. Sokan úgy látták, hogy ahogy a tenger is csak kreált volt, a mosolya sem volt hiteles, és sem a napszemüvege, sem a szakálla nem tudta palástolni gyengeségét.

A produkció akkor is fergeteges volt: azoknak az ingerküszöbét is képes volt átlépni, akiket egyébként nem különösebben érdekelnek a divattendenciák. A fövenyen mezítláb végigvonuló mintegy száz modellt több száz fotós örökítette meg, a vendégek száma ezrekben volt mérhető, köztük több hollywoodi hírességgel. Lagerfeld személyes produkciója a fináléban azonban meglehetősen rövidre sikeredett, nemcsak a fáradtság, hanem a fájdalom is felfedezhető volt lépéseiben. Amikor pedig intésre emelte a jellegzetes, ujj nélküli kesztyűbe bújtatott kezét, talán egyben végső búcsút is vett a publikumától.

Archívum nélkül

Lagerfeld sajátosan viszonyult a múlthoz, ezt már a születési évével kapcsolatos manipuláció is tükrözi. De nyíltan közölte is, hogy őt a divat érdekli, az pedig a ma és a holnap. Olyannyira komolyan gondolta ezt, hogy amikor összegző kiállítás mutatta be a munkásságát, nem nézte meg: „Nincs archívumom.” Azt is állította, hogy nem tudatosan került erre a pályára. Kezdetben talán úgy tűnt, hogy illusztrátor vagy karikaturista lehet belőle, ám végül önmaga karikatúráját alakította ki. „Az embereknek fogalmuk sincsen, milyen is vagyok valójában.”

Ebből arra következtethetünk, hogy az a precízen megtervezett figura, akit hosszú évek óta sajátos egyenruhában, lófarokba kötött hajjal, napszemüvegben, kesztyűben, fekete öltönyben, nyakkendőben, csizmában láthatott a nagyvilág, különbözik attól, aki ő valójában volt. Csakhogy nem tudhatjuk. Életrajzot nem írt: azt mondta, sok pénzt ígértek érte, de neki arra semmi szüksége, mondanivalója pedig nincs.

A pálya

Annyi bizonyos, hogy Hamburgban született, anyja német volt, apja svéd, és meglehetős jólétben cseperedhetett. Ebből az időszakból anyja figuráját emeli ki, aki a visszaemlékezők szerint ambiciózus volt vele szemben, nagy tervei voltak a fiával. A visszaemlékezésekben nincs nyoma anyai szeretetnek vagy családi melegségnek, annak viszont igen, hogy az anyja teljesítménynövelésre ösztönözte, már korán felnőttként kezelte. Úgy tűnt, a rajzok kötik le a figyelmét, a hamburgi művészakadémia rektora azonban észrevette, hogy azokon igazából a ruhák állnak középpontban. Hogy a képességét kiteljesíthesse, Párizsba küldik, ahol aztán kibontakozik a divatkarrier.

Életének összegzői az anyja mellett két jelentős karaktert emelnek ki. Az egyik az egyedüli szerelme, Jacques de Bascher, aki 1989-ben elhunyt. A másik pedig nagy riválisa, Yves Saint Laurent: vele az első, 1954-es díjtól számítva párhuzamosan fut a karrierjük. Pályájának főbb pontjai a Jean Patou művészeti igazgatói posztja, majd a Chloénél töltött rövid időszak után a Fendi, amely mellett haláláig kitart. És persze a már említett Chanel. Amihez már később, a kétezres években társult a fogyással kapcsolatos könyve, az olcsóbb ruházatot előállító H&M-mel való együttműködése, és nem kerülhető meg kedvenc italának, a Diet Coke három különböző flakonjának megtervezése sem. Felemlegetik még sarkos, megosztó kijelentéseit ideálról és modellekről, szelfikről, menekülthelyzetről, kövérségről és sok másról – ezzel próbálták megrajzolni a profilját.

Őt azonban – bevallása szerint – a legkevésbé sem érdekelte, hogyan emlékeznek majd rá, temetésről például hallani sem akart. „Igazándiból azt akarom biztosítani, hogy egyáltalán ne is emlékezzenek rám.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Kiska pártot alapítva fogná össze az ellenzéket

Indul a Tablók Viadala 2019! Szavazz!

Ez az öt csapat lehet a DAC ellenfele az EL-ben

Čaputová kedden fogadja Dankót és Pellegrinit

Női asztronautát küldene fel a Holdra a NASA

Már az óvodásoknak is magas lehet a vérnyomása a túlsúlytól

Legfrissebb galériák
Olvasta már?