A kisebbségi szemét

Hunčík Péter

2019. május 27. 11:57

- Somogyi Tibor felvétele

Arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy az EU-választásokon a déli (magyar) járások lakossága milyen arányban vesz majd részt. Én szokás szerint pesszimistább voltam a többieknél, és azt ismételgettem nekik, hogy az elmúlt évek választásai vagy népszavazásai során a magyar kisebbség által lakott területeken mindig alacsonyabb volt a részvétel, mint az országos átlag, s most sem lesz másképp. És ezt a tényt szinte minden szakember normális jelenségnek tartja. A politológusok és a szociológusok azt magyarázzák, hogy a kisebbségi embereket nem érdeklik az országos ügyek, és csak akkor vesznek részt a véleménynyilvánítás valamelyik formájában, ha annak közvetlenül kisebbségi vonatkozása van. A kisebbségben élő magyarok nem cáfolják ezt az állítást, és hozzáteszik azt is, hogy úgyis felesleges lenne minden erőfeszítés, hiszen ezekben a kérdésekben mindig a többség (szlovákok) dönt.

Most vessünk egy pillantást az érem másik oldalára is. Ha elolvassuk a szlovák parlamenti pártok programját, azt látjuk, hogy a kisebbségi kérdésekről alig van mondanivalójuk. Vezetőik szerint felesleges dolog lenne ezekkel az ügyekkel foglalkozni, hiszen a magyarok szavazatait úgyis a Híd/Most és az MKP gyűjti be. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a szlovákiai magyarokat nem érdekelik a szlovákság problémái, a szlovákokat pedig a mi gondjaink hagyják hidegen. Nem avatkozunk egymás ügyeibe, mondják a vezetők, és így nem keletkeznek komolyabb konfliktusok.

Első hallásra szépen hangzik, ám ha komolyabban belegondol az ember, akkor rájön, hogy ez a magatartás komoly buktatókat tartalmaz. Az első gond az, hogy mi, magyarok úgy tekintünk Szlovákiára, mint szlovák belügyre, amelyhez nekünk semmi közünk. Továbbá ez a magatartás szegregációhoz vezet, és a szegregáció elsősorban a kisebbségek számára jelent veszélyt. Az elszigetelt közösséghez kevesebb információ jut el a nagyvilágból, kapcsolatai gyérebbek, reakciói lassabbak. Kialakul egy belterjes világ, amely ellenáll a modernizációs kísérletnek, a jövő kutatása és az új feladatok kitűzése helyett a múltba réved, és képtelen arra, hogy a kor kihívásaira válaszoljon. Az ilyen közösség visszautasítja és ártalmasnak tartja a globalizációt, miközben a globalizáció „termékeit” nap nap után használja. Nem akar olyan jelenségekkel sem foglalkozni, mint a globális felmelegedés vagy a migráció. Pedig ha a klíma változása tovább folytatódik (és tényleg nem tudjuk, mikor fejeződik be), akkor az a veszély is létezik, hogy bolygónk túlmelegszik, ám előfordulhat az is, hogy visszájára fordul a folyamat, és a Föld jelentősen kihűl. Ha ez túl gyors lesz, állatfajok százai halnak majd ki, a tengerek szintje megemelkedik, és nem százezrek indulnak meg felénk az elárasztott területekről, hanem többmilliós csapatok, amelyeket semmiféle kerítés nem tud feltartóztatni. (A Börzsönyben már ma is létezik olyan település, ahol nagy számban élnek az előrelátó hollandok.)

Ideje lenne már ezekről a lehetőségeinkről elkezdeni diskurálni. Csakhogy az emberi természet olyan, hogy inkább rövid távon gondolkozik. A hosszú távú problémák esetén legyintünk csupán, és azt szoktuk mondani, hogy utánunk a vízözön. A politikusok is négy-öt éves időtartamban gondolkodnak, az átlagpolgár meg elfogadja ezt a hibás stratégiát, amely kizárólag szemfényvesztésre jó, megoldást nem kínál. A rövid távú gondoskodásba nem „férnek” be az olyan jelenségek, mint a földgolyó szennyezettsége. Lassan elborít bennünket a műanyag, mégsem foglalkozunk behatóan azzal, hogy miképp csökkentsük legalább a saját magunk hulladékát. Itt is a bevezetőben említett logika szerint gondolkozunk. De értsük meg végre, hogy nincs különbség a kisebbségi és a többségi szemét között. Mind a kettő szennyezi a földet, és ezt a problémát csak együtt tudjuk megoldani, mert a Föld sorsának alakulása mindegyikünkre hatással lesz. Arról is beszélnünk kellene, miként lesz képes a Föld arra, hogy eltartson 8 milliárd embert. Ezeknél a kérdéseknél sincs kisebbségi és többségi hozzáállás, egyformán vagyunk felelősek az emberiség megmentésében. Úgy, ahogy Pál apostol mondja a Galatákhoz írt levelében. „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” A kereszténység a legrégebbi globális jelenség. Mi pedig sokat beszélünk a keresztény Európa megmentéséről. Kérdezzük meg hát önmagunktól, képesek vagyunk-e Pál apostol intelme szerint cselekedni, vagy továbbra is maradunk a saját kis világunkban. Szlovákiát (Magyarországot stb.) csakis úgy lehet megmenteni, ha Európa is megmenekül. Európát csak úgy lehet megmenteni, hogy a Földet is megmentjük. Érthető önöknek is, kedves patrióta és nacionalista barátaim?

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Koleszterin, a csendes gyilkos

Tablók viadala: tardoskeddi győzelem!

Matečná: A termékek 31 százalékánál tapasztaltak kettős minőséget

Átfogó parkolási politika helyett egyelőre két parkoló lehet fizetős

Renault Kadjar: a francia elegancia

Zdeno Chára lett az év hokisa

Legfrissebb galériák
Olvasta már?