Vasárnap

A kis Törőcsik

ÚJ SZÓ ONLINE

2018. január 11. 22:30

Gyorsan megszerette őt a kamera. Gimnazista volt, amikor a Rokonokban, Szabó István alkotásában egy népes asztaltársaság tagjaként először tűnt fel a mozivásznon. Törőcsik Franciska akkor már tudta: nemsokára színészi pályára lép.

Egy évvel a diploma megszerzése után pedig már Törőcsik Marival játszott a Swingben, majd jött a Gondolj rám! Kern Andrással, most pedig Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című drámájában nyújt megrendítő alakítást a szabad életre vágyó, szerelmével Bécsbe szökő Mária szerepében.

 

Mészáros Mártától tudom: legalább harminc jelöltet nézett meg Mária szerepére, amikor – és innentől már szó szerint idézem: „Egyszer csak bejött Törőcsik Franciska, és arra kértem, tegyen úgy, mintha a gyerekét altatgatná a párnán. Azonnal láttam, hogy őt kerestem.”

Pedig nagyon izgultam akkor is. A válogatásokon mindig ilyen vagyok, nehezen engedem el magam. De ha már megkapom a bizalmat, lehozom a csillagokat is, ha kell.

Színészileg nagy utat kell bejárnia a filmben. Elindul a szerelmével egy festői faluból, hogy Bécsbe szökjenek, a magyar-osztrák határon szovjet katonák áldozata lesz, a császárvárosban egy ideig papírok nélkül bujkál, gyermekét egy zárdában szüli meg, aztán megint a szovjetekkel gyűlik meg a baja. Szörnyű helyzeteket kellett megélnie.

Óriási lehetőséget kaptam Mártától. Azóta ez lett a szívem vágya. Hogy ilyen több energiát igénylő témákról beszélhessek a kamera előtt, még ha fájdalmasak is. Mártában a témaválasztása mellett sok mindent csodálok. Például azt, hogy túl a nyolcvanon nem azt mondja, hogy kacsát süt, és elvan az unokáival, pihen, élvezi az életet… neki további tervei vannak. Sok mindent el akar még mesélni, amit fontosnak tart.

Máriára, miközben halálos lövést kapott szerelmét tartja a karjai közt a határ menti, sötét erdőben, lecsapnak a szovjet katonák, és megerőszakolják. Került már az életben olyan helyzetbe, amikor úgy érezte, itt most bármi megtörténhet, menekülni kell?

Szerencsére nem. Az élet mindig úgy hozta, hogy az óvatosságomnak köszönhetően el tudtam kerülni a bajt. Sokáig azt vallottam: jobb félni, mint megijedni, most viszont már úgy érzem, jobb megijedni, mint félni. Próbálom bizalommal és nyitottan élni az életem. Kamaszkorom táján is mindig óvatos voltam. A zavaros helyzetekből gyorsan kiléptem. Vigyáztam magamra. Kezemben tartom a kontrollt. Ez alkati kérdés, bár a szüleim is mindig elővigyázatosságra intettek. A „jó kislány” képét azonban így sem rólam mintázták. Szeretek kockáztatni, veszélyesnek tűnő helyzeteket kipróbálni. Nagyfokú kíváncsiság munkál bennem, de egy bizonyos határt sosem lépek át.

A kíváncsiság a színészet velejárója.

Bennem ez már kamaszkoromban is megvolt. Ha könyvelő volnék, aligha mennék bele ilyen-olyan szituációkba, így viszont igen, mert hajt a kíváncsiság. De sem a pályám, sem a szakmai teljesítményem érdekében nem áldoznék be bizonyos dolgokat. Az empátia, a fantázia is elég ahhoz, hogy el tudjak játszani egy ilyen szerepet, mint az Északi fényben. Nem kell hozzá valóban átélni egy hasonló megaláztatást. A hivatásomnak köszönhetően már így is sok mindent kipróbálhattam, mintha mondjuk, japán szakra mentem volna.

Mert szóba jött az is, mint lehetőség?

Évekig tanultam japánul.

S azt is megtanulta már, hogy meddig feszítheti a húrt?

Ha egy szerep nagyon nagy érzelmi intenzitást kíván tőlem, könnyen lehet, hogy a párkapcsolatomra is kihat. Ez nem azt jelenti, hogy otthon majd azért teremtek feszültséget, hogy aztán még jobban bele tudjam élni magam az adott szituációba. De ha már több napja foglalkoztat egy kérdés a szereppel kapcsolatosan, otthon is terítékre kerülhet. Előveszem. Nem hagyom annyiban. Még mélyebben belemegyek. Lehet, hogy már korábban is kikívánkozott belőlem, csak most hozta ki a szerep. És biztosan hozzátesz valamit az életemhez, még ha nem is mindig pozitív előjellel. Sok mindenre van szemem azóta, hogy erre a pályára léptem.

Azokban a jelenetekben, amikor a katonák kezébe kerül, vagy amikor szülni kezd a kolostor folyosóján, milyen instrukciókat kapott?

Márta kíváncsi rendező. A többi színésznél is érdekelte, milyen a belső viszonya a filmbeli figurával. Ő csak akkor szól, ha a színész segítségre szorul, vagy valami nagyon eltérőt lát az általa megálmodott képtől. De olyankor is csak irányokat mutat. A megerőszakolásnál is ez volt. Megkímélt sok mindentől. Azt mondta, legyen az olyan katatón állapot, amelyben ott az érzelmi intenzitás. Rögtön megértettem, mire gondol. Hálás voltam neki, hogy ezt így megfogalmazta. Elég gyorsan felvettük a jelenetet.

Van egy meghitt szerelmi együttlét is a filmben, még mielőtt útnak indulnának a párját alakító Wunderlich Józseffel.

Ezzel meg úgy vagyok, hogy ha öncélúnak érzem a jelenetet, nem vállalom el. Nem szívesen vetkőzöm kamera előtt, ezt évekig el is kerültem, amennyire lehetett. Hű akartam maradni a döntésemhez. De ha funkciója van a történetben, ha hozzátartozik, megcsinálom. Márta filmjében helyénvalónak találtam. Egy jó szerepért, amivel közölnivalóm van, szakmai téren sok mindenre képes vagyok. Bármit, bárkinek nem. A történet a fontos, s hogy én ahhoz hozzá tudok-e tenni valamit, vagy nem. Wunderlich József az osztálytársam volt a színművészetin. Sokat dolgoztunk együtt, de olyan nagy vetkőzős jelenetünk most volt először. Mártának nagyon jó szeme van, hogy összehozott bennünket. Azonnal felmérte, hogy jól fogunk együttműködni. Én meg örültem, hiszen nem volt az könnyű jelenet. Egy ismeretlen partnerrel nehezebb lett volna.

Törőcsik Mari a kórházi ágyán mondta Mészáros Mártának: »A kis Törőcsik mellett akarok állni a bemutatón.« Erre csak azért nem kerülhetett sor, mert az intenzív osztályon feküdt. Ezekből a szavaiból is arra következtetek: már a Swingben, Fazekas Csaba filmjében közel kerültek egymáshoz. De amíg ott több közös jelenetük volt, az Északi fényben nem is találkoztak a kamera előtt, hiszen ugyanazt a figurát hozzák mindketten. Ön a fiatal, Törőcsik Mari az idős Máriát, aki nem viszi sírba pusztító erejű titkát, hogy Olga, a Bécsben élő, jól szituált ügyvédnő nem a saját, hanem a nevelt lánya. Ellesett pár gesztust Törőcsik Maritól, hogy legyen valamiféle hasonlóság kettőjük között?

Nem ez volt a cél. Zsákutca lett volna, ha elkezdem utánozni őt. Azzal adtam ehhez a filmhez a tudásom legjavát, hogy a saját belső világom alapján játszom el a szerepet. Ötven év alatt egyébként sokat változik az ember. Mari is változott. Nem kellett gesztusokat átvennem tőle, s azokat finoman becsempészni a történetbe. Annyi volt, hogy Márta átküldte azokat a jeleneteket, amelyeket Marival már leforgattak. Én ugyanis később kerültem sorra. Tehát végig szigorúan a belső rezzenésekre koncentráltam. A nézőre hagytuk, hogy megtalálja a közöset bennünk. Nekem az volt a feladatom, hogy a tudásom legjavát tegyem hozzá egy gondolathoz. Az idős Mária életútját vettem alapul, hogy mitől szenved, mi gyötri őt. De azt is próbáltam szabadon kezelni, hiszen tudjuk, hogy ami régen nagyon fájt, az ma már nem akkora teher. Én ebben elég bátor voltam. Nem akartam keretek közé szorítani magam. Még ha ilyen nemes keretről van is szó. Egyébként pedig elég plátói a viszonyom Marival. Nagyon megtisztelő, amit mondott, el is teszem magamban egy éltre, de arra még nem volt alkalmam, hogy mélyebben elbeszélgethessek vele. Az Északi fény forgatásán nem is találkoztunk, a végén, a stábbulin pedig teljesen érthető módon mindenki akart belőle egy szeletet. Én soha nem tolakodtam a közelébe. A Swingben is mindenki csüngött a szavain, ezért ott sem volt alkalmam mélyebb kapcsolatot kialakítani vele.

Osztrák színésznő játssza a filmbeli barátnőjét, a kolostorbeli apácafőnöknőt lengyel, az erőszakot elkövető szovjet katonák között ukrán és kirgiz statiszták voltak. Szerette ezt a sokszínű nyelvi közeget?

Meglehetősen bábeli hangulatban telt a forgatás, hiszen az operatőr is lengyel volt. Márta több nyelven beszél. Én németül, angolul és valamennyire japánul, bár ez utóbbira nem volt szükség. Nagyon szeretem a nyelveket, az ilyen helyzetek pedig mindig motiválnak.

Négy éve végzett a színművészeti egyetemen, s mind a négy esztendőt Székesfehérváron töltötte, ahol Csehov, Bulgakov, Dosztojevszkij és Turgenyev legjelentősebb nőalakjai mellett Móricz Zsigmond Pillangóját is eljátszhatta. Most mégis a teljes szabadságot választotta. Kilépett a székesfehérvári társulatból.

Nem csaptam be magam mögött az ajtót, jól váltam el az ottani kollégáktól. Igen, szabadságra vágytam. Most még minden kusza egy kicsit, de annyit már elmondhatok: jól alakulnak a dolgok. Ezen a pályán hatványozottan igaz, hogy az ember nem tudja megjósolni, mi történik vele. Örömmel dicsekednék a következő fontos filmszerepemről, mert lesz, csak még nem beszélhetek róla.

Kiváltságos helyzetben van, hiszen az Északi fénnyel hatalmasat léphet előre.

Kevés olyan színésznőt ismerek, akinek olyan jól alakul a pályája, hogy folyamatosan megkapja a korának megfelelő szerepeket. Ezen a pályán ugyanis nem elég, ha jó vagy. A körülményeken rengeteg múlik. Cate Blanchettet nagyon becsülöm az alakításaiért, de azért is, mert ügyesen viszi, építi a pályáját. Mindig olyan szerepeket vállal el, amelyektől több lesz, és olyan rendezőkkel dolgozik, akiktől tanul, kap valamit, akik hozzátesznek. És van egy másik élete is a négy gyermekével. Végzős voltam, amikor Bécsben járt, átugrott két napra Budapestre, és eljött hozzánk az egyetemre megnézni Novák Eszter rendezésében a Diótörőt. Hozta magával a gyerekeit. A mi osztályunk aznap játszotta Csehovtól A medvét. Annyira imádkoztam, hogy azt is megnézze! Sajnos nem maradt rá ideje.

A Körhintát, Fábri Zoltán legendás alkotását mikor látta először?

Elég későn. Húszéves lehettem.

Ezt csak azért kérdezem, mert a Swing forgatása során Törőcsik Mari azt mondta: »Ha most forgatnák a filmet, Franciskának kellene játszania Pataki Marit.«

Természetesen nagyon jólesnek ezek a szavak, de az a film úgy szép, ahogy van. Mari csodálatos benne. Ahogy ott ül a körhintában, és nyújtja a kezét Soós Imre felé, az valóban varázslatos. Nagyon örülnék, ha újabb aranykora lenne a magyar filmnek, hiszen sok tehetséges fiatal van a szakmában, és most nem csupán a színészekre gondolok. Én úgy látom, sokkal nagyobb a muníciókészletünk, mint amennyit a pálya elvesz belőle.

Emlékszik arra a pillanatra, amikor rádöbbent, hogy a Törőcsik névnek mekkora súlya van ezen a pályán?

Semmi ilyen nem volt. Törőcsik Marival csak névrokonok vagyunk. Ennyi az egybeesés, egy kicsivel sem több. Csak azt tudom, nem élhetek vissza ezzel a névvel. Semmiféle szinten nem hasonlíthatom és nem is hasonlítom magam Törőcsik Marihoz. Ő hatalmas színésznő. Mindig a csodálója leszek.

 

 

 

 

Önnek ajánljuk

2018. október 5. 09:00

Kismesék a boldogságról

2018. október 4. 08:00

Prága is szereti

2018. október 17. 11:14

Pozsonyi Dzsessznapok 2018

2018. október 17. 12:55

Az október 5 híres rokona

2018. október 17. 11:06

Meddig érvényes a végrendelet?

2018. október 17. 11:05

Elért az ősz