„A győzelem által sok barátra leltem”

Az uszonyos úszás legnagyobb hazai tehetségeként mutattuk be a Vasárnapban. A galántai gimnazista Bukor Ádám története azóta is folytatódik, sikert sikerre halmoz, korosztályában verhetetlen.
ÚJ SZÓ ONLINE

2016. augusztus 19. 00:41

A franciaországi Annemace-ban rendezett világbajnokságon három számban lett földrészünk legjobbja. Július elején a 400, 1500 és a 800 méteres felszíni úszásban (PP) sem talált legyőzőre, ráadásul az első két távon junior-világcsúccsal győzött, ez pedig a junior uszonyos világban is ritkaságnak számít. Négyszázon ő az első junior, aki három percen belül teljesítette a távot! Ráadásul úgy, hogy június végén betegség gyanúja miatt kihagyta a görögországi felnőtt-vb-n tervezett rajtot, s az edzésben is volt kiesése.

 

– Nem unalmas, hogy folyton nyersz? – valahogy magától adódik a kérdés.

„Nem, a győzelmet nem lehet megunni” – vágja rá. De mindjárt pontosít: nem ez a kimondott oka, hogy unja-e, vagy nem. Előfordul, hogy jól úszik versenyen, mégis szomorú. Mikor rákérdezek, hogy miért, meglepő a válasz: „Valakivel nem sikerült találkozni, nem beszéltünk. Ami engem igazán hajt, az a barátság, hogy a sport által barátokat lehet szerezni. Ha egy-egy versenyen találkozunk, s nyerek, fölnéznek az emberre, odaülnek, és beszélgetnek, kérdeznek. Szeretek emberek között lenni, szeretem, ha jó a hangulat. A győzelem által rengeteg barátot lehet szerezni, s remek érzés az is, amikor az iskolában arról beszélhetek, hogy Egyiptomból, Kolumbiából, szerte a világból vannak barátaim.

 

Nem vagy szomorú, amikor rendre legyőzöd őket?

Ez nem is fordult meg a fejemben, hozzátartozik a sporthoz. Amúgy is szokták mondani, hogy a sportban nem szabad ellenségeknek lennünk, csak ellenfelek lehetünk. Az idei első, poznańi világkupa-fordulóban előfordult velem, hogy a világ egyik legjobbját, az olasz Figinit, aki idősebb nálam, 400 méteren megvertem 1 századdal. S akkor bennem is ott bujkált, hogy megbántottam. Az volt az érdekes, hogy mikor egy nappal azelőtt megelőzött, kezet akartam adni neki még a vízben, ő meg elúszott előlem. Utólag kiderült, hogy az öltözőben dühöngött, csapkodott. Másnap meg ő jött oda kezet fogni.

 

Ebből az a tanulság, hogy a versenyzőnek meg kell tanulnia önmagát is legyőzni.

A versenyben az a legnehezebb, amikor az ember odáig jut, hogy nem a többieket kell megverni, hanem saját magán kell túltennie. Érdekes, mert amíg gyerekek vagyunk, azt halljuk, hogy »ne törődj a másikkal, magadra ügyelj«. Aztán eljön az idő, amikor mindenkit meg akarunk verni, s amikor már ezen is túl vagyunk, akkor kell visszalépni a legelsőhöz, amikor már nincs senki más, csak magadon kell túltenni. Ez a harmadik fázis a legnehezebb. Jó, ha jön egy új ellenfél, aki húzza az embert. Mi is azért úszunk az idei vk-idényben a szeniorokkal, hogy fejlődjünk, jobb időt érjünk el. Persze nem könnyű… Kedvenc távomon, a nyolcszázon nem egész egy másodperc hiányzik a világcsúcshoz, amit egy éve nem tudok megjavítani. De nem adtam fel.

A felnőttek között is indulsz a világkupában, már 16 évesen kipróbáltad magad közöttük. Minden egyéni sportágban sok fiatal versenyzőnek az átmenet a vízválasztó. Mennyire érzed, hogy nehéz? Vagy szépen át tudsz siklani?

Tavaly a kínai világbajnokságon úsztam először a felnőttek között, ott negyedik és ötödik lettem, nem sokon múlt az érem. Pszichikailag egy szinttel nehezebb, de felemelő érzés helytállni a felnőttek, a világ legjobbjai között, s nemcsak a juniorban, ahol már mindenkit megvertem.

 

Sokkal erősebb a felnőttmezőny?

Sokkal. Mondok konkrét példát: nyolcszázon a junioroknál 6:24 perc a világcsúcs, a felnőtteknél 6:16. S említettem, hogy 1 másodpercre vagyok tőle, és egy éve nem tudom utolérni. Nehéz, de nekem sikerült a világkupában a szeniorok között a harmadik helyre kerülnöm, amire még nem volt példa. Biológiailag, fizikailag fejlettebbek nálam, nagyobbak, erősebbek, nagyon sok edzés és kitartás kell, hogy juniorként meg tudjuk őket közelíteni. Sokan vannak, akik ifiben nagyon jók, s amint befejezték a juniort, abba is hagyják, nem könnyű labdába rúgniuk a felnőttek közt. Előfordult velem a tavalyi kínai vb-n, hogy balról és jobbról is megelőztek, hullámba kerültem – nem mindegy, hogy milyen a víz fekvése, hogy kapunk el egy-egy hullámot –, s olyan volt, mintha helyben kapálóznék.

 

Gyerekkorodtól alaposan fölébe nőttél a juniormezőnynek. Ez mindig ilyen simán ment, vagy megtörtént, hogy apunak szorosabbra kellett fognia a gyeplőt, hogy nem elég a tehetség?

Igazából apu úgy mondta, hogy kicsi koromban is nagyon kitartó voltam, soha nem nyafogtam, sírtam. Emlegetünk egy híres mondatát, hogy »ebből a gyerekből világbajnok lesz«, és néhány év múlva így is lett. A fegyelem – s nemcsak a sportban, az életben is – elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből valami legyen: talán a legfontosabb az edzés, a kitartás, a tehetség mellett. Igyekszem minden eredmény mellett normális maradni, bár kínos nekem magamról ezt mondani.

 

Ha nem így volna, talán nem is volnál ilyen sikeres. Ha valaki elveszíti a talajt a lába alól, baj van.

Ha az életben megnő az ego, csökken a fegyelem…

 

Ez nem biztos. Ahogy nő az ego, nőhet vele együtt a fegyelem is.

Elvileg. De én épp azt mondom, ha nő az ego, az ember magabiztosabb, sokat képzel magáról, s ezt átviszi az uszodába is, és kezdi elveszíteni a fegyelmet.

 

Fölírta valamikor az edző és apa egy személyben, hogy hány kilométer, hány óra van ezek mögött az eredmények mögött?

Apu pontos statisztikát vezet mindenről, a reggeli és esti edzésen napi tíz kilométer az átlag. Edzőtáborban többet úszunk, az eddigi legnagyobb napi adag 16 kilométer volt.

 

Számon tartod, hogy hány versenyen indultál már, s hányszor nyertél?

Hú… Azt nem számolom, apu se győzi. Az első eredményemre sem emlékszem, nagyon fiatalon, hatévesen kezdtem, hétévesen már versenyeztem; ott azért kaptam oklevelet, mert a legfiatalabb voltam. Azt meg lehetne számolni, hogy hány aranyérmem van…

 

Ahogy hallgatlak, gondolom, nemcsak a sportban megy neked minden, mint a karikacsapás, hanem az iskolában is.

Hál´istennek nincs gond. Persze megesik, hogy amikor keményen edzek, nem sikerül megtanulni a leckét, s épp akkor kihívnak felelni, de ennyi év után már a galántai Kodály Zoltán Gimnázium nyolcéves tagozatán, ahol most vagyok hatodikos, már a tanárok is tisztában vannak a tényekkel, s belátóak, tudják, hogy mindig bepótolom. Igyekszem nem visszaélni azzal, hogy sportoló vagyok. Próbálok azokra a tantárgyakra összpontosítani, amelyek érdekelnek.

 

 

 

Névjegy

BUKOR ÁDÁM

Uszonyos úszó

 

Született: 1999. január 22., Galánta

Klubja: KVŠ Barakuda Šaľa

Edző: Jakoda Tibor

Legnagyobb sikerei (felszíni úszás): junior világbajnok (2014, Hania, Kréta – 800 m PP, 2016 Annemasse – 400, 800 és 1500 m). 2x junior-vb-ezüstérem 2014, Hania – 400 m és 1500 m). 3x junior Európa-bajnok (2015, Belgrád – 400 m, 800 m, 1500 m). Junior összetettvilágkupa-győztes (2013, 2014, 2015)

Juniorvilágcsúcsai, 2016: 400 m: 2:59,77, 1500 m: 12:22.,74

Iskolája: galántai Kodály Zoltán Gimnázium

 

 

 

Önnek ajánljuk
Legfrissebb galériák
Olvasta már?