Utazz

Burgenland, a mesebeli táj

Többnyire távoli tájakról, egzotikus vidékekről ábrándozunk. Tengerpart, örökös napsütés, fehér homok, gyümölcskoktél, bungaló vagy négycsillagos szálló, keleti kényelem. Bizony vonzók a turistaparadicsomok.
Grendel Ágota

2019. július 22. 13:17

- A szerző felvételei

Azt meg nem vesszük észre, ami itt van, kis híján az orrunk előtt: lankás vidék, ahol a dimbek-dombok nem érnek az égig, de körülölelik a völgyet, lustán araszoló, térdig érő folyó, melynek vize olyan tiszta, hogy inni lehetne, ha nem hullanának bele a falevelek, erdei utak, ahol a sportoláshoz szokott, izmos turisták akár kerékpározhatnak is, a kényelmesebbek északi sétát tehetnek, divatosabb nevén nordic walkingozhatnak. Kiválaszthatunk minden igényt kielégítő szállodát, teljes ellátással – a kényelmes nyugdíjasoknak ez a praktikusabb megoldás –, vagy félpanzióval, hogy ne kelljen egy kellemes programot félbeszakítani, mert vissza kell loholni ebédelni – svédasztalos reggelivel, ami miatt jobb, ha több napot töltünk el, hogy végigkóstolhassuk a kínálatot; de ha a magad uram, ha szolgád nincsen jegyében töltenénk el családunkkal vagy baráti társasággal a hosszú hétvégét, esetleg a szabadságot,, bérbe vehetünk egy felújított, átalakított borospincét, ahol mindent – a konyhai segédeszközöket (grillező és társai) – megtalálunk, amitől kellemes egy lustálkodással egybekötött félaktív pihenés.
Ezt is kínálja Burgenland, a mesebeli táj.


Túránkat kezdhetjük bor- és prosciuttokóstolóval Pöttelsdorfban. Hans, a házigazda saját kezűleg pácolja a sertés- és mangalicacombokat, aggatja egy évre érlelni a hatalmas hűtőházba. Háromfélét kínál: sósat, fűszereset és füstöltet. Miután megkóstolja az ember a vörös- vagy fehérborát, rozéját, tálalja a papírvékonyra szeletelt, szemet gyönyörködtetően elrendezett prosciuttót. Hans szombatonként tartja nyitva borozóját, a hét többi napján a szőlőben vagy a borospincében, esetleg a minihúsüzemében dolgozik. A mennyei sonka után következik a főétel: sült füstölt sódar, pár szem sült burgonya, hozzá burgenlandi káposztasaláta. Közben is lehet kortyolgatni a finom nedűt, de akinek nem barátja az alkohol, klasszikus üvegben szódát kap. Jó erős pikoló kávéval zárjuk a látogatást.


Mivel Hansnál nem kapunk desszertet, Lockenhausban betérhetünk a fagylaltbirodalomba. Klasszikusok és modernek: csokis, vanília, gyümölcs – maga a fagyi –, rajta, alatta, közötte friss gyümölcs, befőtt és a meglepetés: a sült fagylalt, aszalt gyümölccsel a közepén.


Miután degeszre tömtük a bendőnket, jöhet egy kis gyalogtúra a lockenhausi várhoz és a várudvarban. Aki jókor érkezik, nemcsak a vár történetét hallgathatja végig – megfűszerezve természetesen a vérszomjas és vérfürdőző, vámpíréletű Báthory Erzsébet történetével (meg is jegyezte útitársunk, hogy „ezek meg ellopták a mi Báthoryčkánkat”) –, hanem kipróbálhatja, hogyan lehet nyíllal lőni (aki azt hiszi, gyerekjáték, annak javaslom, vegye kezébe a klasszikus, régi vágású nyílnak megfelelően készült szerszámot, és igyekezzen eltalálni a medve alakú céltáblát), de lehet szerszámíjjal, sőt meg lehet próbálni betörni egy kaput a faltörő kosnak álcázott vastag deszkával. Több mindent ki lehet próbálni, ha mindenre marad energiánk. Ugyanis ezek az ősi fegyverek sok energiát kiszívnak az emberből. Elsétálhatunk a női részlegbe, ahol a kislányok a több száz évvel ezelőtt élt háziasszonyok munkáit gyakorolhatják. (Vigyázat, őket tilos fényképezni!) Az est fénypontja a vacsora a vár borozójában: közepesre sütött bélszín (medium steak, aki magyarul nem értené), sült répával, kis mártással – alig kell rágni, elolvad az ember szájában.


Záróakkord: négycsillagos szálloda medencékkel, szaunavilággal, masszázzsal, jégszaunával, sóbarlanggal – minden jóval, ami a buszozásban, evésben, sétagaloppban megfáradt testet kényezteti.


Kezdjük a reggelt svédasztallal. Kiváló találmány, egyetlen hátránya van: az ember, ha bélpoklos is, nem győz mindent megkóstolni, ha csak kétszer früstököl. Tízféle sonka, sajt, müzli, joghurt, lekvár, tükörtojás (lágyabb és keményebb sárgával), kemény tojás, sült kolbász, ham and eggs, sült szalonna, uborka, paprika, paradicsom, alma, narancs, banán, barack, fehér kenyér, kiflifélék, zsemlékből több fajta, éjfekete kenyér, vaj, biovaj, ömlesztett sajt, kalácsok tömkelege. Igazi kávé, capuccino, frissen facsart gyümölcslé, dzsúszok, tej, kakaó és a többiek. És ez még nem minden.


A gasztrotúra után következzen egy jó kis mozgás. Egyeseknek e-biciklin az országúton, másoknak kajakon a Pinka-folyón. A kajakozók jól jártak – a sűrű lombokkal fedett, helyenként térdig sem érő, lustán, alig észlelhetően folyó Pinkán eltöltött óra balzsam a testnek és a léleknek. No meg némi izommunka, amibe nem kell beleszakadni. Bezzeg az-e-biciklis túra! Hegynek föl, aztán egy kicsit le, megint föl, hiába a motor, annyit nem segít, hogy másnap ne gyötörje izomláz a két órát tekerőket. Mire a csapat megérkezett a heiligenbrunni borozóba, mindenki pólójából facsarni lehetett a vizet. Leroskadtak, a poharat is alig bírták a szájukhoz emelni. Hiába, nem szokta a cigány a szántást, ők meg a hosszú túrát tűző napon. Az uzsonnába hajló ebéd azonban kárpótolta őket. Házi kolbász, szalámi, sült hús, hozzá tökmagos és fokhagymás kenő, no meg finomra főzött eperlekvár. Igen, lehet csodálkozni, hogy micsoda párosítás, de a sült hús lekvárral isteni finom. Aki nem hiszi, kóstolja meg. A helyi ősi, vályogból épített, nádfedeles pincében a helyiek büszkeségével, az uhudlerrel barátkozunk. Borivóknak nemigen való, aki a nemesebb nedűt kedveli, csak azért vegye a szájába, hogy megtudja, miféle venyigét küldtek az Amerikába vándorolt burgenlandiak, amit aztán a földbe szúrtak, s miután meghozta a megfelelő mennyiségű termést, leszüreteltek, és ez így megy évek óta. Nem nemesítették – érződik is rajta. Még az a szerencse, hogy csak egy kortyot kötelező lenyelni, a többi mehet a Miska-korsóba.


A harmadik napon ismét kettéválik a csoport. Az úriasabb sportokhoz szokott társaság golfozni indul – amikor visszatérnek, sokkal jobban vonzotta őket a farm, mint a kezdőütések a golfpályán. A másik csapat északi sétára indul, égető napsütésben (igen, ég a napmelegtől), szerencsére a sétaút az erdőn keresztül is vezet, a főnök elöl rohan, a társaság lohol utána.
A nordic walkingnak is van titka: nem véletlen, hogy bottal járják, ha helyesen tartja az ember, segíti a haladásban, csak a ritmust kell megtalálni, és lehetőleg folyamatosan tartani. Utána megy, mint a karikacsapás. Síbottal nem ajánlatos, még akkor sem, ha a sétabot eléggé hasonlít a síbotra, sőt télen, ha hóban sétálunk (javallott, már csak azért is, hogy hűek legyünk az északi eredethez, ahol valószínűleg sűrűbben használják havas időben), jobb, ha levesszük a bot végéről a rugalmas gumit, amely a puszta földön vagy a fűben, esetleg a fakéreggel borított úton való sétafitikálást segíti.


Hogy visszakapjuk azt a néhány grammot, jobb esetben dekát, amit a séta vagy a golfozás közt elveszítettük, irány a csokimanufaktúra. A tulajdonos Hollandiában ismerkedett meg a feleségével, őt visszahúzta a szíve, a hölgyet meg hozta magával. És ha már egyszer a nej holland, akkor tudják meg Ausztriában, milyen az igazi kakaóból (kézzel porzott a virága, a ghánai asszonyok a reklámfilmen mosolyogva bíbelődnek vele, a nők és a gyerekek a fejükön cipelik a kakaóbabbal teli kosarat, belenevetnek a kamerába, csak úgy villog hófehér fogsoruk, kézzel válogatják a kakaóbabot, bezsákolják, és így tovább, körbe-körbe) készült csoki, amelynek édes lába nyomába sem érhetnek az agyonreklámozott édességek. Itt minden kézzel készül, a keserű csokis lepkétől a fehér csokis autón át a tejes csokis zongoráig. És bármilyen furcsa is, senki sem bírja végigenni a kóstolónak kitett bonbonokat.


Hazafelé már csak Felsőőrben (Oberpullendorf) érdemes megállni. Elsősorban azoknak, akiknek tetszik az eredeti kékfestő, és szívesen vennének néhány ruhadarabot, vagy legalább érdeklődnek az iránt, hogyan is készül az ősi módszerekkel festett kékfestő. Választék van bőven: párnahuzat, nyári ruha, póló, nadrág, sapka, terítő, tulajdonképpen minden, ami anyagból készülhet. A végére pedig a meglepetés: kékfestő férficipő. Nem sejtjük, hogy vett-e már valaki, vagy csak dísznek, reklámnak van, azért, hogy igazolja, a mester a szakma minden csínját-bínját megtanulta öregapjától, és most legalább annyira élvezi, mint a csokimanufaktúrás a bonbongyártást. A szakma szeretetétől édes az életük.
 

Galéria
gallery-image-1
gallery-image-2
gallery-image-3
gallery-image-4
+15
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Emelkedik az adóalap adómentes része

Jövőre 370 euróra emelkedik a gyermekgondozási segély

Az AB elnöke felszólította a képviselőket, hogy válasszák meg a jelölteket

Már a szlovákiai pékek is megemelnék az áraikat

Ákos koncert és DAC mérkőzés a Csallóközi vásárban

Színes koncertkínálat a fővárosban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?