140 eurót is fizethet azért, ami egyébként ingyenes

Ha olyan országba utazunk, ahova csak egy ilyen előre kitöltött elektronikus engedéllyel léphetünk az országba, akkor érdemes ezt előre, online intézni.

95 eurót kérnek azért, ami ingyenes

A thaiföldinél nagyon egyszerű a folyamat, a hivatalos oldalon megadjuk a kért adatokat, és pár másodpercen belül meg is kapjuk a belépéshez szükséges QR-kódot. Igen ám, de ha beírjuk a keresőbe, hogy ilyet szeretnénk, az első pár találat ügynökségre mutat, egy pedig felárat kér érte. 

S hogy még pofátlanabb legyen az átverés, az oldalak neve mellé még azt is odaírták, hogy ez a hivatalos verzió.

 Ha csak simán kérem az engedélyt, egy napon belül, akkor kb. 60 euró, ha azonnal, akkor plusz 35 euró, azaz kb. 95 eurót kérnek azért, amiért a valóban hivatalos oldal egy centet se, és szintén azonnal megérkezik az engedély. 

280 euró a semmiért

Hasonló a helyzet az amerikai ESTA-nál is, az első találatok között ott is hemzsegnek az ügynökségek, amelyek nyilván felárat számolnak fel az eredetileg 21 dolláros (hamarosan 40 dollárra emelkedő) díjra. Az egyik oldal ugyan transzparens volt, leírta, hogy mennyi az eredeti ár, és ők ügyintézési díj címén 138 eurót (!) számolnak fel (nem a végén derült ki a végösszeg, részletezés nélkül). Az ügyfél pedig pontosan ugyanazokat az adatokat kell megadja, semmivel sem lesz könnyebb, rövidebb az ügyintézés, csak lényegesen drágább. 

Egy pár esetében csaknem 280 eurót fizetnénk ki a semmiért. Mert ritkán van dolgunk vízumügyintézéssel, így sokan nem keresnek, és ha a végén kiírja az összeget, elfogadják, hogy ennek ennyi az ára – pedig nem. 

Mint ahogy a fenti esetek is mutatják, sok esetben ingyenes a regisztráció, vagy ha van is díj, akkor nem érdemes még egy közvetítő céget bevonni, mivel azok semmi, de tényleg semmi extrát nem adnak hozzá – azt viszont pofátlanul drágán. 

Még mindig vannak olyan célállomások, ahova fizikai vízum kell, azaz el kell látogatni a nagykövetségre, így ez időigényes – ezekre viszont érdemes felárat fizetni valamilyen utazási irodának, ügynökségnek, mivel ez esetben valóban megdolgoznak a pénzükért – néha Bécsbe kell menjenek, mert ott van a legközelebbi nagykövetség. De az online, az érkezés utáni vízum, vagy a fentihez hasonló regisztrációért semmi esetre se fizessünk egy centet se – azon felül, ami a hivatalos ára, ha egyáltalán fizetni kell érte.