Téli kéregtisztítás

A galagonyalepke és az aranyfarkú lepke hernyófészekben telel át. Amíg az aranyfarkú lepke (Euproctis chrysorrhoea) nyár végén kikelt hernyói lombrágás után 7-8 levelet szőnek össze és a fára erősítve „téli nagy hernyófészket” készítenek, a galagonyalepke (Aporia crataegi) hernyói csak 1-2 levélből készítenek hernyófészket. A kis hernyófészket ugyan mozgatja a szél, de a nagy hernyófészek mozdulatlan, mert erősen az ágakhoz van rögzítve, a sok szövedéktől felülete ezüstösen csillog. A galagonyalepke magyar nevét legkedveltebb tápnövényéről, a galagonyáról kapta. Az aranyfarú lepke nevét viszont a nősténylepke potrohát borító sárga szőrzetéről kapta. Mindkét fajnak évente csak egy nemzedéke van. A téli hernyófészekben áttelelt hernyók rügyfakadáskor elhagyják búvóhelyüket és a duzzadó rügyeket, bimbókat majd a virágokat és a fejlődő leveleket rágják. A galagonyalepke lárvái a rózsafélék családjába tartozó szinte valamennyi termesztett gyümölcsfajunk (pl. alma, körte, birs), valamint a galagonya és a kökény leveleit megrágják. Az aranyfarkú lepke elsősorban erdészeti kártevő, lárvái a tölgy és a bükk lombját jobban kedvelik, mint a gyümölcsfák leveleit. Erdő közelében, elhanyagolt gyümölcsösökben azonban találkozhatunk károsításával és téli hernyófészkével. Mindkét lombrágó lepkefaj ellen a leghatásosabb védekezés a téli hernyófészkek levágása és elégetése. A tél folyamán hosszú idő áll rendelkezésre, hogy a lombtalan fákon feltűnő levélcsomókat megkeressük. A rügypattanás után végzett lemosó permetezés (Oleo-Ekolux, Oleoekol, Oleolux) gyéríti a védett áttelelési helyükről előbújó hernyókat. A fiatal hernyók ellen biológiai készítményt (Biobit), vagy kitinképződést gátló szereket (Cascade, Dimilin, Nomolt) is használhatunk. Amíg csupaszok a fák, a kártevők jól látható áttelelő alakjai könnyen felfedezhetők és leszedhetők. Távolítsuk el azokat a veszszőket is, amelyeken a gyűrűslepke tojáscsomóit találjuk. Semmisítsük meg a fák törzsén és ágain a gyapjaslepke taplóra emlékeztető, sárgásbarna szőrökkel borított tojáscsomóit is. A kártevők hernyófészkeinek és tojáscsomóinak eltávolítását a fatörzs és a vastagabb ágrészek kéregkaparása kövesse. A törzs és a vastagabb ágak elhalt és pajzstetves részeit kaparóval, majd drótkefével tisztítsuk. Vigyázzunk, hogy az élő részeket ne sértsük meg. A fertőzött hulladékot ne vigyük a komposzttelepre, mert a károsítók itt is életképesek maradnak. Munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az eltávolított növényi részeket, kéregtörmeléket megsemmisítjük, elégessük.