Télen lassan bomló anyaggal takarjuk a földet

A szerves anyaggal történő talajtakarásnak, a mulcsozásnak télen és nyáron egyaránt fontos a szerepe. A nyári mulcs megvédi a talajt a túlzott felmelegedéstől, a kiszáradástól, kordában tartja a gyomokat és tápanyagot szolgáltat a talajnak. Télen nem a fagyvédelem, hanem a túlzott hőmérsékletingadozás mérséklése a cél. A két időszakban felhasznált talajtakaró anyagok eltérnek egymástól. Nyáron gyorsan lebomló lombföldet, komposztot, szénát és a fűnyesedéket használjunk, télen lassabban bomló, durvább szervezetű szerves takarást, például tőzeget, szalmát, lombot, faaprítékot és fenyőkérget.

A téli mulcsozás akkor sikeres, ha nem sietjük el. A nyári takaróanyagot a tenyészidőszak végén, október–novemberben forgassuk a talajba. Javítja a talajszerkezetet, tápanyagot szolgáltat a következő tenyészidőszakra, és kedvező a hatása a talajlakó mikrobák számára. A téli mulcsozó anyag kijuttatásával várjuk meg az első komolyabb, mínusz 10–15 C-os éjszakai fagyokat. ĺgy a növények biztosan nyugalmi állapotba kerülnek, és a melegen tartó takaróanyag alatt nem indulnak fejlődésnek. Mulcsozás előtt fagymentes időben alaposan öntözzük be a növényeket. Ez különösen a télen is párologtató örökzöldek esetében fontos, de a lombhullató fák kérge is lélegzik. Beöntözés után egy-két nappal hordjuk a növények köré a takaróanyagot 5–8 centméteres rétegben. A fa, cserje törzse körül 15 centiméteres körbe ne, vagy csak nagyon vékony, 1–2 centiméteres rétegben rakjunk takaróanyagot, mert az elzárja a levegőt a kéregtől, és menedékül szolgál a károsító gombáknak, baktériumoknak, rágcsálóknak, amelyek szívesen táplálkoznak a fa kérgével. A virágágyasokban telelő évelők és tavaszi hagymás virágok számára talajtakaró az aprított lomb, a fenyőgally, a szalma és a félig lebomlott komposzt. Színesebbé tehetjük az ágyást, ha egyenletes rétegben elterítve, finom aprítású, festett faaprítékot használunk. Ne alkalmazzunk levegőtlenséget okozó, tömörödő anyagot, például egészben hagyott leveleket, mert az elzárja a levegőt a gyökerektől, hagymáktól, és kedvező környezetet nyújt a gombakártevőknek, hogy a gyökérnyaki részen támadják meg a növényeket. A téli mulcsot az utolsó fagyok után, április elején bontsuk el.