Szép hozamok, egészséges termés

A szemnek, szájnak kívánatos piros málnabogyó a legkedveltebb gyümölcsök egyike. Frissen fogyasztva nagyon egészséges, de befőzéssel, fagyasztással jól tárolható. A túlérett termésből pedig kitűnő lé, esetleg dzsem készíthető.

Jelenlegi kertembe 29 évvel ezelőtt telepítettem a málnát, mintegy 30 négyzetméternyi területre Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés a házi és háztáji kertben című könyvének útmutatásai alapján 150 cm sor- és tőtávolságra. Minden évben elvégeztem a feltüntetett munkákat (hajtásválogatás, letermett vesszők eltávolítása, ezek elégetése, a tövek tápanyagpótlása és növényvédelme). Mindezek ellenére csak közepes terméshozamokat értem el. Ráadásul a termés között sok volt a málnabogár által bepetézett bogyó, erősen jelen volt a málnavessző foltossága és a termést szedergubacslégy is károsította.

Húsz évvel ezelőtt, amikor kezdtem a biológiai kertművelésre áttérni, a málnással kapcsolatban nagy volt a dilemmám. Az már ugyanis 9 éves ültetvény volt, s az akkori agrotechnikai ismereteim szerint a málna ugyanazon a helyen legfeljebb 10 évig termeszthető. Mivel a málna más helyre való telepítése jelentős kertrendezési munkákat igényelt volna, úgy döntöttem, hogy továbbra is ugyanott fogom a málnát termeszteni, csakhogy a vegyszermentes biológiai kertművelési technikával. A málna biokertben való termesztéséről közzé tett írások közül leginkább Gertrud Frack: Öngyógyító kiskert című könyvében leírtakkal azonosultam. Ennek légyege:

A málna eredetileg az erdőszéli tisztások növénye, ahol megfelelő növénytársulásban él. Ezért a kertben is átgondolt növénytársulást kell számára létrehozni. Nagyon jó társnövény a körömfű.

A málna vegyszermentes termesztése feltétlenül megköveteli a talaj állandó takarását.

Ez a növény rendkívül érzékeny a nitrogén minden gyorsan ható formájára, ezért ha csak lehet, kerüljük a friss állati eredetű trágyák alkalmazását. A tápanyagpótlás biokomposzt felhasználásával nagyon előnyös.

Ajánlatos bodzából, zsurlóból és varádicsból erjesztett trágyalevet készíteni és ezt rügypattanás után és a vesszők letermése után alkalmazni.

A fentiek alapján a következő termesztési módszert alakítottam ki:

A termés megszűnése után, augusztusban, kimetszem a letermett vesszőket, helyben összeaprítom és elterítem a megmaradt málnavesszők között. Ha a takarás hiányos, kiegészítem fűkaszálékkal, zöldséghulladékkal, esetleg szalmával. A talajtakarást a vegetáció folyamán többször ellenőrzöm, ha kell, újra kiegészítem. Az állandó talajtakarással leginkább megközelíthetjük a málna életének természetes körülményeit.

Minden év szeptember harmadik harmadában időt szakítok a málnatövek tápanyagellátásának kiegészítésére. Ezt kizárólag biokomposzttal végzem. A málnatövektől elhúzom a takarást és erre a sávra biokomposztot terítek, majd az elhúzott anyagot visszaszórom rá. A málnaültetvény monokultúra jellegének fellazítása érdekében a sorok végére ribizlibokrokat, a tövek közé mezei ibolyát telepítettem. A sorok között és az ültetvény szélein felváltva igyekszem tulipánt, fokhagymát, zöldhagymát, lestyánt, spárgát, nefelejcset vagy bársonykát termeszteni.

Tavasszal kimetszem elfagyott vesszőket, kurtítom a hosszú hajtásokat, majd később a hajtásválogatást is elvégzem. A kimetszett vesszőket, hajtásokat, ha szükséges, összeaprítom és a talajtakarás kiegészítésére használom.

A fent leírt vegyszermentes, vegyeskultúrás biotermesztés révén fokozatosan csökkent a gombaeredetű málnabetegségek előfordulása. Az elmúlt években a málnavesszők elhalását vagy a levéllikacsosságot okozó gombabetegségekkel egyáltalán nem találkoztam, a vesszők kékülését okozó gombabetegséggel pedig csak néhány esetben. A legjobban mégis annak örültem, hogy terméshozam emelkedett, a termés pedig nem volt kukacos.

A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára