Szalon

Van megoldás: a közösségi média szétválasztása

A közösségi médiával szembeni fokozódó elégedetlenség egyre növekvő szabályozási követelésekhez vezet. A nyomás ma annyira erős, hogy a Facebook az állami béklyótól tartva, maga próbál meg szabályozási ötletekkel előállni, mégpedig azért, hogy világossá tegye, támogat ilyen kezdeményezéseket.
ÚJ SZÓ ONLINE

2021. szeptember 19. 14:20

Van megoldás: a közösségi média szétválasztása
- Fotó: Shutterstock

Milyen típusú szabályozásra van szükségünk? Ennek a kérdésnek a megválaszolásakor először is el kell ismernünk a közösségi média transzformációs jellegét, amely – kétségkívül – a nyomtatás tizenötödik századi jellegéhez hasonlítható. A nyomtatás föltalálása előtt a könyvek megfizethetetlenek voltak, előállításukhoz a katolikus egyház támogatására volt szükség, amely monopolizálta a tudást. A nyomtatás megjelenésével a könyvek megvásárlását megengedhette magának egy kereskedői réteg. Mivel a kereskedők nem tudtak folyékonyan latinul, a sokféle nyelvre lefordított Biblia iránt megnőtt a kereslet.

A nyomtatás föltalálása azonban nemcsak a könyvek nyelvét változtatta meg, hanem a viták stílusát és tartalmát is. Bár a középkori viták hevesek voltak, mindig tanult és kifinomult módon folytak.

A nyomtatással megjelent a reformáció, és a teológiai viták teátrálisakká váltak, amelyek során a felek egymást sértegették. Mindenki megértette, akkor is és ma is, hogy a parázs intellektuális csaták nagyobb eladást generálnak.

A katolikus egyház válasza az új kor kihívásaira sokrétű volt, de három döntést érdemes kiemelni: ismét a pápa lett a hatalom centruma, megjelent a tiltott könyvek listája, és megerősítették az inkvizíciót, hogy óvják a katolikus lelkeket a „hamis tudás” prédikátoraitól. Elfogja az embert a szégyenérzet, ha ma megnézi a katolikus egyház által betiltott könyvek listáját, a nyugati kultúra olyan fontos szerzői szerepelnek rajta, mint Niccolò Machiavelli, René Descartes, Galileo Galilei és Immanuel Kant.

Míg a nyomtatás monopóliumot tört meg, a közösségi média oligopóliumot sértett. A közösségi média megjelenése előtt mindenki szabadon beszélhetett, de nem mindenki fért hozzá a megafonhoz. A szövegek nyomtatása viszonylag olcsó volt, a terjesztésük azonban már nem volt az – és a sugárzás még drágább volt, ha sikerült engedélyt szerezni. Ennek következtében a megafonokhoz való hozzáférés azokra korlátozódott, akik a hirdetőknek tetsző gondolatokat közvetítettek. Ennek a kényelmes oligopóliumnak az igazgatására az újságírók egy új rétege alakult ki. Ők választották ki, mely témákat kell megvitatni, mely könyveket kell elolvasni, milyen zenét kell hallgatni. Ők előválasztották az elnökjelölteket, hatással voltak a választási eredményre, sőt, tanácsokat adtak a kormányoknak. Az elit újságírók az új rend papjai voltak.

Amikor a közösségi média szétzúzta a klánok kartellét, a hatalmi pozícióban lévők rekciója – akárcsak a 16. században – az volt, hogy megpróbálták visszaszerezni az irányítást az információk áramlása fölött. Az eljárás is hasonló: a Facebookon és más platformokon bizonyos témákat tiltanak és egyes felhasználókat kiközösítenek. Pedig  a történelem arra tanít, hogy ez a megközelítés nem működik. A mártíromság a nyilvánosság legjobb formája, a „törlés” pedig ugródeszka lehet a nagyobb siker felé.

Ahhoz, hogy hatékonyan szabályozzuk a közösségi médiát, arra kell fókuszálnunk, hogy elválasszuk a technológia hatásait, amelyek tartósan jelen vannak, egy bizonyos üzleti modell hatásaitól, amelyet a szabályozás megváltoztathat.

A gond nem az, hogy az emberek hülyeségeket posztolhatnak a neten, mindaddig szabadon megnyilvánulhatnak, amíg nem követnek el bűncselekményt. A gond inkább az, hogy a közösségi médiát olyan üzleti modell rontotta meg, amely úgy törekszik profitmaximalizálásra, hogy a legőrültebb és a leglázítóbb gondolatokat támogatja. Ezt a modellt elősegíti a közösségi médiaplatformok mentessége a jogi vagy a jó hírnév megsértésének következményei alól. Az újságok régóta felelősséggel tartoznak azért, amit kiadnak, mind jogi értelemben, mind a jó hírnévre vonatkozóan. De az Egyesült Államok 1996-os tisztességes kommunikációról szóló törvényének 230-as szakaszára hivatkozva a közösségi médiát tulajdonló vállalatok elkerülik, hogy jogi felelősséget vállaljanak a platformjukon megjelent tartalomért. És amikor kritika éri őket a legőrültebb tartalom népszerűsítéséért, akkor általában az algoritmusra hárítják a felelősséget (miközben ők maguk tervezték meg úgy az algoritmust, hogy megnöveljék azt az időt, amit a felhasználó eltölt az adott platformon). A közösségi média platformjai két szerepet is betöltenek: több milliárd felhasználót összekötő hálózatot működtetnek, és ők döntenek arról, milyen tartalommal találkoznak a felhasználók. Az újságok évszázadok óta végzik ezt a szerkesztői munkát, de erős versenyhelyzetben. Ugyanez nem érvényes ma a közösségi média környezetére.

A Facebooké ma az Egyesült Államok közösségi médiapiacának kb. 72%-a, tulajdonképpen monopol helyzetben van, annak minden negatív következményével.
És éppen itt segíthet a szabályozás azzal, hogy szétválasztja a „közösségit” (social) és a „médiát”. Sok országban az elektromos hálózat, egy természetes monopólium, el van választva a villamosenergia-termeléstől. Ugyanígy kellene elkülöníteni a közösségi média hálózati infrastruktúráját a szerkesztői szereptől. A hálózat külső körülményei természetes monopóliummá teszik, miközben a szerkesztői funkciónak jót tenne a verseny. Fontos lenne, hogy a virtuális hálózatot kezelő vállalat, nem kapcsolódhatna be a szerkesztői vállalkozásba. Ez ugyanis ahhoz vezetne, hogy fölszámolná a versenyt azáltal, hogy az egyik tevékenység támogatná a másikat, pontosan úgy, ahogyan az ma van.

Hogyan termelne pénzt ez a két elkülönített egység? A versenyképes egység több lehetőséget is kínál: a cégek hirdethetnek, adatokat adhatnak el, vagy fizetőssé tehetik a tartalmat, vagy azt, hogy nem jelenítenek meg reklámot, illetve nem adják el az ügyfél adatait. A virtuális hálózat, mint minden természetes monopólium, szabályozott árat kérne az infrastruktúrához való hozzáférésért.

Az ilyen változásokat nem pereskedéssel vagy technokrata szabályalkotással kell elérni, hanem jogszabályokkal. Egy demokratikus társadalomban a választott képviselőknek kellene meghozniuk az információáramlást befolyásoló fontos politikai döntéseket. Nem vagyok optimista, nem hiszem, hogy egy ilyen törvény az Egyesült Államokban belátható időn belül megszülethet. A megválasztott képviselők, akik a közösségi médiára támaszkodnak azért, hogy újra megválasszák őket, nem fognak abba a kézbe harapni, amelyik enni ad. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: ez a helyes megoldás. Minden egyéb csak enyhítő, csillapító hatású, vagy ami még rosszabb, a jelenlegi monopólium megerősítése.

Luigi Zingales
© Project Syndicate

Támogassa az ujszo.com -ot

Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Ipolyság0101

A magyar kormány titokban vásárolt szlovákiai ingatlanokat

VIDEÓ: Gyászos a járványtérkép, elszabadult energiaárak – Heti tallózó

VIDEÓ: Gyászos a járványtérkép, elszabadult energiaárak – Heti tallózó

Gyimesi György

Elnapolják a Csemadokról szóló törvényt?

megemlékezés

Az 1956-os forradalomra emlékeztek Dunaszerdahelyen

Eduard Heger

Heger: Szlovákia segíteni fog Litvániának a határvédelemben

Új Szó

Miről ír a szombati Új Szó?

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.