SOROZATDARÁLÓ: Sármos bűnöző csajmágnes verdával

Igen, a Duster egy kocsimárkát takar, de mielőtt még a Dacia Dusterre asszociálnánk, el kell mondanom, hogy az új sorozat a hetvenes évek Amerikájában játszódik, így jelen esetben egy Plymouth Duster nevű izomkocsiról van szó, amely csak néhány évig volt gyártásban. Emiatt valamivel egyedibb és kevésbé ismert az olyan kortársainál, mint például a Hazárd megye lordjaival népszerűvé vált Dodge Charger.
Nem véletlenül időzöm el a cikk elején az autókon, lévén a Max új sorozatának főhőse egy sofőr, méghozzá egészen pontosan a maffia sofőrje, aki járja a várost a verdájával, és teljesíti a különféle fuvarokat, amiket a főnöke épp rábíz. Bár ez alapján a Duster olyan filmekhez is hasonlíthatna, mint a Gengszterek sofőrje vagy épp a Drive – Gázt!, az izomautót leszámítva itt nem ez a helyzet. J. J. Abrams és LaToya Morgan szériája inkább a hetvenes és nyolcvanas évek tévés akció-krimisorozatainak hangulatát próbálja visszahozni, és ugyan akadnak jelenetek, amikor ez sikerül neki, máskor érezhető, hogy a mai sorozatgyártás már túlságosan más utakon jár, mint az ötven évvel ezelőtti.
A Duster tehát megpróbál Starsky & Hutchos vibe-okat reprodukálni (remélem, lesznek még az olvasók között olyanok, akik emlékeznek a kultsorozatra), és a szereplők lazasága, az autós üldözések egyfajta játékossága adja is a dolgot, ám közben a dumáival már inkább a korai Tarantino-filmek géppuskaszájúságára próbál hajazni, a felfelbukkanó erőszakossága pedig olykor nehezen összeegyeztethető azzal a fajta könnyed hangnemmel, amit célként kitűzött maga elé.
A Dusternek egyébként nem csak egy főszereplője van. Jim, a sofőr (Josh Holloway a Lost – Eltűntek után újra J. J. Abramsszel dolgozik) mellett ugyanis fontos szerepet kap az első fekete FBI-ügynöknő, Nina (Rachel Hilson) figurája is. Miután Jim rájön, hogy a főnöke, a rafkós Ezra Saxton (Keith David a sorozat telitalálata) elárulta őt, kénytelen együttműködni Ninával, hogy rács mögé juttassák a gengsztert, a szálak pedig egészen magasra vezetnek...
A Dusterben adott a fenti fő történetszál, de jellemző rá az is, hogy időről időre belök egy-egy rövidebb, maximum egy-két epizódos konfliktust, ami azért kapcsolódik valamennyire a fő vonalhoz, de ettől még önállóan is érthető. Egy korrupt zsaru elhallgattatása, egy legendás jármű ellopása vagy egy Elvis-kegytárgy lenyúlása kisebb mellékküldetések a fő küldetés végrehajtásában, emiatt pedig a sorozat egyszerre nyújtja a „minden rész egy új sztori” szériák egyszerűségét, miközben a központi szála azoknak is tartogat élvezetet, akik ennél azért többre vágynak. A sorozat stílusos, a ruhák, sérók és járgányok azonnal hozzák a kívánt időutazást, de a pozitívumok ellenére a Duster valahogy mégsem találja meg a saját, önálló hangját, amitől igazán kötődni tudnánk hozzá.

Tóth Csaba