SOROZATDARÁLÓ: Hófedte bűntények

A Netflix rengeteg filmet és sorozatot dob ki hétről hétre különösebb hírverés nélkül. Ezek nagy része gyakorlatilag már azelőtt eltűnik a szemünk elől, hogy akár csak elgondolkodtunk volna rajta, esetleg jó lenne egyik este belenézni. Szerencsére ez jobbára a gyengébb filmjeikre és sorozataikra jellemző, ám időről időre előfordul, hogy egy-egy jól sikerült produkció is hasonló sorsra jut. Mint például a tavalyi év egyik legjobb tévés krimije, a Gyilkosságok Are vidékén, ami a 2025-ös télben úgy vált kámforrá, mintha a hóvihar nyelte volna el, pedig tavaly alig kaptunk hóesést.
Ha valamiben nem szenved hiányt a mindössze ötrészes svéd minisorozat, akkor az a hómennyiség, valamint a lenyűgöző svéd tájak. A széria tökéletesen használja ki az ebben rejlő lehetőségeket: a stáb nagyrészt eredeti helyszíneken dolgozott, ráadásul rengeteg külső felvételt használtak, így a Gyilkosságok Are vidékén atmoszférája olyan sűrű, hogy Skandinávia és a tél szerelmesei garantáltan mind a tíz ujjukat megnyalják utána.

Persze a pazarul fényképezett hófedte tájak önmagukban azért kevesek lennének egy szórakoztató krimihez, csakhogy itt az alapot Vivica Sten regényíró krimijei (magyarul mostanáig csak a Sandhamni gyilkosságok I–II. jelent meg) jelentették, ezek közül is kettő, a Hidden in Snow (Hóba rejtve) és a Hidden in the Shadows (Árnyékban rejtőzve). A két történetet összeköti, hogy mindkettő Are vidékén játszódik, és mindkettőnek ugyanaz a rendőrpáros a főhőse: Hannah Ahlender és Daniel Lindskog nyomozó. Ha valaki jártas a skandináv krimik (másképpen: nordic noir) gazdag világában, az nagyjából tudja, mit várhat: sötét múltú nyomozók, nyomasztó téli tájak, erős társadalomkritika, családi titkok és persze erőszak, méghozzá szélsőséges formában. Az pedig, hogy a minisorozat nem egy, hanem két regény alapján készült, kissé szokatlan szerkezetet eredményez: az első történet a harmadik résszel véget ér, majd jön két újabb epizód, ami már egy teljesen új sztorit dolgoz fel, ami alig-alig kötődik mindahhoz, amit korábban láttunk. Ilyen értelemben a Gyilkosságok Are vidékén furcsa hibrid: van benne valami az olyan régivágású krimik világából, mint a Columbo vagy a Derrick, ahol minden részben új bűnügyet dolgoztak fel, ugyanakkor a karakterek pszichológiai összetettsége és az elmesélt esetek bonyolultsága miatt kevésbé felszínes azoknál. A világképe pedig éjsötét, itt-ott azért fel-felvillanó reménysugárral.

Az első sztoriban egy eltűnt kamasz lány után nyomoznak hőseink, a másodikban pedig egy különösen kegyetlen gyilkosságot próbálnak felderíteni, és a skandináv krimik hagyományaihoz hűen a történetek kellően bonyolultak ahhoz, hogy még a legagyasabb krimirajongók se fejtsék meg őket könnyen. Szóval: érdemes adni a minisorozatnak egy esélyt.