SOROZATDARÁLÓ: Fekete Poirot a Fehér Házban

Az Agatha Christie-féle krimiformula sokáig kissé ódivatúnak tűnt, csakhogy jött Rian Johnson rendező a Tőrbe ejtve filmjeivel, és megmutatta: lehet ezt a műfajt úgy is űzni, hogy miközben tiszteleg a klasszikusok előtt, a történetmesélése ízig-vérig modern, a karakterei frissek és maiak. A Netflixnél is érezhették, hogy van még kraft ebben, így rendeltek maguknak egy whodunit szériát (magyarul nincs erre igazán jó kifejezés, de a „ki tette?” fordítás azért kifejezi a zsáner lényegét), amihez az újságíró Kate Andersen Brower The Residence: Inside the Private World of the White House című nagy sikerű kötetét használták inspirációként. A díjnyertes újságíró a könyvében bemutatja a világ egyik leghíresebb épületének, a Fehér Háznak a működését, csakhogy nem az ott lakó elnök és családja, valamint a vele dolgozó politikusok, hanem a ház állandó lakói, a takarítók, gondnokok, szerelők, karbantartók, kertészek és konyhai személyzet szemszögéből. A sorozatban ehhez tökéletes ürügyként szolgál a főháznagy, A. B. Wynter rejtélyes halála, aki ráadásul egy nagy rendezvény idején veszti életét, amikor az amerikaiak épp vendégül látják Ausztrália küldöttségét, hogy rendbe hozzák a két ország között megromlott diplomáciai kapcsolatokat. A nehéz helyzetben a washingtoni rendőrfőnök a helyszínre rendeli a különc sztárnyomozót, a madarászatot és a gyilkosságokat egyaránt komolyan vevő Cordelia Cuppot, aki a botrány megelőzése érdekében lép egy váratlant: lezáratja a Fehér Házat, amit senki sem hagyhat el addig, míg meg nem fejti, ki volt az elkövető.

A Shondaland (A Bridgerton-család) produkciós cég sorozata ugyan krimi, de egyértelműen a zsáner könnyedebb ágát képviseli. Teli van humorral, kikacsintásokkal, beszólásokkal, ráadásul folyamatosan ide-oda ugrál az időben, gyakran használva flashbackeket a jelen történéseinek hátterét bemutató, régebben játszódó jelenetek beemelésével. Különc karakterek egész sorát vonultatja fel, az élükön a főhős Cordelia Cuppal (Uzo Aduba remekel), de A rezidencia legfőbb erénye elsősorban az egészen parádés atmoszférateremtés és környezetrajz. Mégiscsak a világ egyik leghíresebb épületének barangolhatjuk be minden zegét-zugát, valamint ismerhetjük meg a működésének hátterét, és ezt a sorozat olyan lebilincselő könnyedséggel teszi, hogy időnként el is feledkezünk arról: itt valójában azon kellene izgulnunk, ki lehet a gyilkos. Ezenfelül az is egyértelműen alkotói bravúr, hogy bár a sorozat a világ talán legátpolitizáltabb helyszínén játszódik, a politika, főként az aktuálpolitika gyakorlatilag egyáltalán nem jelenik meg benne: a szériabeli amerikai elnök fiktív mivoltát mi sem mutatja jobban, mint hogy meleg, és a férjével él a Fehér Házban.