SOROZATDARÁLÓ: A woke zombik hajnala

A Last of Us első évada megmutatta, hogy egy számítógépes játék sorozatadaptációja is lehet művészi igényű, izgalmas alkotás. A folytatás pedig azt mutatja meg, hogy az aktuálpolitika hatása alól még a zombik sem tudják kivonni magukat.
 

Annak idején az első évad fogadtatása sem volt makulátlan, főképp Bella Ramsey révén jócskán kaptak támadásokat, de amit a második szezon nyakába zúdított az online közvélemény egy hangos része, gyakorlatilag ellehetetlenítette, hogy érdemben lehessen beszélgetni a folytatás vélt vagy valós értékeiről és hibáiról. Mindez leginkább azért érdekes, mert kisebb változtatásokat leszámítva az alkotók eléggé hűek maradtak az alapul szolgáló játékhoz, szóval történetmesélés szintjén a szezon nem hozott óriási meglepetéseket. Sokan egyszerűen képtelenek voltak megemészteni, hogy míg az első évad középpontjában egy kvázi apa–lánya-kapcsolat állt, addig a folytatás egy meleg szerelmi szál kibontakozására fókuszál két fiatal lány között, és mivel az egyikük várandós, azt tervezgetik, milyen szülei lesznek a kicsinek később. Donald Trump Amerikájában azonban mindezt elképesztően felfújták, és a kelleténél jóval nagyobb visszhangot kapott: olyan gyűlöletcunami zúdult a szereplőkre (főképp ismét Bella Ramsey-re) és az alkotókra, hogy nem csodálkoznánk, ha mindannyian úgy döntenének, örökre hátat fordítanak ennek a szakmának.
Szerencsére ez nem fog megtörténni, amire bizonyíték, hogy az HBO már berendelte a harmadik szezont. Túllépve a sorozat politikai vonatkozásain, annyiban igazat kell adnunk a fanyalgóknak, hogy a második évad tényleg gyengébb lett az elsőnél, de ennek semmi köze ahhoz, amiért a legtöbb kritikát kapta. Ez inkább két dolog miatt alakult így. Egyrészt, míg az első játék sztoriját teljesen elmesélték az első évadban, a második szezon csak a második játék egy részének cselekményét tartalmazza, aminek eredményeként elnyújtottabb, kevésbé feszes lett a történetvezetés, amibe most üresjáratok és kevésbé izgalmas pillanatok is belefértek. Másrészt (spoiler következik) Pedro Pascal karakterének korai elvesztése azért tényleg hiányérzetet hagyott bennünk. Isabela Merced Dinája csodás figura, és a színésznő is fantasztikus, érzékeny alakítást nyújt, de Pascal karaktere annyira szerves része volt a Last of Us vonzerejének, hogy nehéz őt pótolni.
A sorozat a két véglet között lavírozik. Az új szezonban láthatjuk a széria legnagyobb és leglátványosabb akciójeleneteit, de itt kapjuk meg a legintimebb pillanatokat is, és ez a kettősség kétségtelenül jót tesz neki. A monumentális és emberi jelenetek keveréke dinamikát ad, ahogy az is, hogy a történetmesélés végig a karakterekre fókuszál. Erre szükség is van, mert jobban belegondolva egy pofonegyszerű bosszúsztorit kapunk, amiben (legalábbis a most látott évad során) nincsen nagy csavar.
A zombiapokalipszises, sokáig lerágott csontnak hitt témában a Last of Us továbbra is képes életet lehelni és kreativitást vinni. S ugyan a második szezon nézettsége a végére kicsit visszaesett, ez még mindig az utóbbi évek egyik legnagyobb streamingsikere.
A Last of Us a Max kínálatában látható.

Tóth Csaba