Ha jön a ló, nyeregbe kell pattannunk

Olyan időszakban lesz a MIDAS elnöke, amely különösen nehéznek tűnik úgy általában a komoly újságírás, és különösen a kisebbségi nyelvű napilapok szempontjából. Ön szerint milyen kihívások állnak az újságírás előtt?
Hosszú-hosszú évek óta az újságírás legnagyobb válságát éljük. Azt hiszem, maga a szakma is megkérdőjeleződik. Két évszázadon át tudtuk, mi az újságírók munkája. Hírekkel dolgoztunk, és eladtuk azokat a vevőinknek és az előfizetőinknek – vagyis az olvasóinknak. Ez egy exkluzív klub volt: ott volt a média, ott voltak az újságírók, és ott voltak a vevők. Mára mindez drámaian megváltozott. Ma már sokan dolgoznak a médiában. Vannak közöttük újságírók; mások olyasmit csinálnak, ami újságírásnak tűnik, de nem az. Sokan online tartalmakat állítanak elő, különböző platformokon. Ki közülük igazi újságíró? Ma bárki lehet újságíró, vagy ez még mindig egy exkluzív klub? Kérdésessé válik a szerepünk és a szakmánk is.

És persze ne feledkezzünk meg a gazdasági nehézségekről sem.
Az elmúlt két évszázad rendkívül jövedelmező volt a nagy médiavállalatok számára. Sok pénzt kerestek. Ezek hatalmas szervezetek voltak, esetenként több száz újságíróval. A nagy lapokra gondolok, a nagy kiadókra, amelyek jelentős befolyást gyakorolnak a társadalomra és a politikai életre, és gyakran erős politikai vagy gazdasági érdekeket képviselnek. Most még az olyan történelmi intézmények is, mint a The New York Times vagy a The Washington Post, hatalmas kihívásokkal néznek szembe.

Tehát valószínűleg még nehezebb lesz a kisebb nyelveken megjelenő lapoknak?
Néha azt gondolom, hogy a kisebb struktúrák túlélőképesebbek, mint a nagyok. Rendkívül nehéz egy nagy szervezetet irányítani, amelynek több száz alkalmazottja és újságírója van szerte a világon. Valójában talán nehezebb nekik szembenézni a válsággal, mint nekünk.

Az új technológiák szintén kihívások elé állítják az újságírást.
Sok éven át nem éltünk meg nagyobb változásokat: zajlottak az események, az újságírók tudósítottak, az emberek pedig megvásárolták ezeket a történeteket. Először mechanikus írógépeink voltak, majd elektromos gépeink, aztán számítógépeink, az utóbbi időben speciális szerkesztői rendszerekben dolgozunk. De most egy új korszak virrad ránk: a mesterséges intelligencia az egyik legnagyobb kihívásnak bizonyulhat, amellyel valaha szembesültünk. Egyre nehezebb lesz az embereknek különbséget tenni az igazság és a manipulált információ között.

A kisebbségi nyelvű napilapok általában kicsik. Képesek lehetnek felnőni ezekhez a kihívásokhoz?
Hozzá vagyunk szokva a válsághelyzetekben való munkához, mert kicsik vagyunk. Tudjuk, hogyan kell megbirkózni velük, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy továbbra is kiadhassuk a lapjainkat kisebbségi nyelven. Sok MIDAS-tag hozzászokott a nagyon nehéz és erőforrásokban szegény körülményekhez.

Fenyegetésnek kell tekinteni a mesterséges intelligenciát – vagy hasznos is lehet?
Mindkettő elképzelhető. Sok hétköznapi eszközünk kettős célt szolgál. De meg kell tanulnunk, hogyan használjuk jól a mesterséges intelligenciát a mindennapi munkánkban. A lényegét tekintve ugyanazt kell tennünk, mint eddig: kutatnunk, interjúkat készítenünk, cikkeket és kommentárokat írnunk. Az igazság az, hogy nem tudjuk, milyen lesz az élet tíz vagy húsz év múlva. A történelem során először nem látjuk, merre terel minket ez az újfajta technológia. A múltban az újságírók tollal, majd írógéppel, végül számítógéppel írtak. De az írást mindig mi végeztük – nem gépek.

Ez most határozottan változni látszik.
Ma a hírek nagy részét számítógépek generálják – nem emberek, nem újságírók. A legnehezebb számomra az, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan fogunk dolgozni a jövőben. 

Vajon 20 év múlva is szükség lesz újságírókra? Vagy a gépek teljesen átveszik az irányítást? Ez az a jövő, amellyel szembe kell néznünk. És ez nem csak minket érint – ez fog történni az orvostudományban, az autóiparban, a repülésben, még az irodalomban is. Könyveket fog írni a mesterséges intelligencia. Az új technológiák hatalmas lehetőségeket kínálnak, de még nem tudom, hogyan tudjuk ezeket pozitívan kihasználni ahelyett, hogy fenyegetésként tekintenénk rájuk a munkánkra, a közösségeinkre és a nyelveinkre nézve.

Mit tehet a MIDAS a tagjai támogatása érdekében ebben a helyzetben?
Együtt kell működnünk és segítenünk kell egymást, ahogy eddig is tettük. Mindig akadt valaki a MIDAS-ban, aki gyorsabban alkalmazkodott, mint a többiek. Meg kell osztanunk a tudást, folyamatosan tapasztalatokat kell cserélnünk, és a MIDAS-on kívül is szakértőket kell keresnünk, akik tanácsot adhatnak nekünk a jövőre való felkészüléshez – vagy akár csak segíthetnek elképzelni, milyen is lesz ez a jövő. A kis médiumoknak reagálniuk kell a technológiai változásokra és az új trendekre, és bár nem lesz könnyű, figyelnünk kell, hogy mások mit csinálnak. Ha valakinek van egy jó ötlete, akkor gyorsan meg kell tudnunk osztani. Mert – újra mondom – ez az első alkalom a szakmánkban és más ágazatokban is, hogy nem láthatjuk, hogyan fogunk dolgozni 10 vagy 20 év múlva. A technológiai fejlődés exponenciális lesz; hihetetlenül gyors változásokat hoz.

A mai média egyik legnagyobb problémája a nyomtatott sajtó olvasottságának csökkenése. Az olvasók öregszenek, a fiatalok pedig nem vásárolnak nyomtatott újságokat, és nem akarnak fizetni az online tartalmakért sem. Hogyan tudja a komoly újságírás finanszírozni magát – gondolok itt a költségek fedezésére, valamint a beruházásokra is?
Nyelvi közösségek újságjai vagyunk. Olvasóink a nyelvet támogatják – ez a legfontosabb tényező számukra. Nagyon közel kell lennünk a közösségünkhöz. Az olvasóknak érezniük kell, hogy szolgáltatást nyújtunk nekik, és hogy a nyelvük helyzete sokkal bizonytalanabbá válna, ha az adott nyelven megjelenő média eltűnne. A jövő kulcsa tehát – ahogy mindig is volt – az, hogy közel legyünk a közösséghez: az olvasóinkhoz, a támogatóinkhoz és a hirdetőinkhez. Meg kell győznünk a döntéshozókat, a hatóságokat arról, hogy nagyon nehéz lesz megőrizni egy nyelvet iskolák, média és beszélők nélkül. A nyelv központi szerepet játszik a közösségeinkkel való kapcsolatunkban. Ezért kell közel maradnunk hozzájuk – nekik pedig büszkének kell lenniük a munkánkra. Ez kulcsfontosságú.

Óriási különbségek vannak az érintett közösségek méretében. Mennyire fontosak ezek az eltérések?
A német egy jelentős nyelv. Ha a német nyelvű média eltűnne Dél-Tirolban, az globálisan nem veszélyeztetné a német nyelvet. De nagy problémát jelentene a dél-tiroli németül beszélő közösség számára. Az olyan kis nyelveknél, mint a baszk, a galíciai vagy a katalán, ez komoly problémát jelentene nemcsak a közösség, hanem a nyelv tekintetében is.

A Der Nordschleswiger után, amely 2021 februárjában az online térbe költözött, két másik romániai MIDAS-tag újság – mindkettő magyar nyelvű – ugyanerre a lépésre szánta rá magát. Hogyan értékeli ezt a fejleményt?
Nem tudjuk megállítani a történelem kerekét. Fejlődnünk kell, előre kell lépnünk, és lépést kell tartanunk a változásokkal. Amikor ló jön, meg kell lovagolni. Nem mondhatjuk, hogy „nem, nem szeretem a lovakat”. Ez a jövőről szól! Tehát amikor megérkezik a ló, nyeregbe kell pattanni. Azt kell tennünk, amit mindig is tettünk – de mindig a közösség támogatásával. A munkánk a közösségről szól – és ez minden. A közösségünk megőriz  minket, és mi megőrizzük a közösséget. Ha mögöttünk állnak, anyagilag támogatni fognak minket, és értékelni fogják a munkánkat. Semmi sem volt könnyű a múltban – és nem lesz könnyű a jövőben sem.

Mit gondol, a MIDAS-nak segítenie kellene a kizárólag online megjelenő újságokat, amelyek már nem jelennek meg nyomtatásban?
Igen. Kezdetben a MIDAS nem fogadta a tagjai sorába a kizárólag online megjelenő újságokat. Nyomtatott formában kellett megjelenni ahhoz, hogy egy lap taggá váljon. De a jövő az online. Amikor a galíciai kollégák nyomtatott újságként elindították a Nós Diariót, azt mondtam nekik: „Megőrültetek! Ti lesztek az utolsó újság a világon, amelyet nyomtatott formában alapítottak – ilyet már senki sem csinál!” Alkalmazkodnunk kell az új valósághoz. De hogy mit hoz a következő tíz év? Milyen tagjai lesznek a MIDAS-nak egy évtized múlva? Nem tudom. De a MIDAS továbbra is létezni fog. Most először nem tudjuk, mi fog történni tíz év múlva. 200 évig a változás fokozatos és kiszámítható volt. Most minden gyors ütemben halad. A legfontosabb, hogy nyitottak maradjunk – ha jön a ló, nyeregbe kell pattannunk.

Hatto Schmidt