A szlovákiai magyar tudományosság és az MTA 200 éve

Ennek nyitánya volt május 8-án az Amerikai Magyar Akadémikusok Társasága és a külső tagság rendezvénye. Őket követték az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi intézmények, majd a szlovákiai tudományosság képviselői. A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanácsot (SZMAT) követően a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, végül a Selye János Egyetem mutatkozhatott be a MTA patinás budapesti székházában.

Az MTA 1825 elnevezésű YouTube-csatornán mind az öt intézmény programjai megtekinthetők. A mintegy 12 órányi felvételek között ugyan nem szerepel minden egyes programpont, ám így is érdekes tablót mutatnak a szlovákiai magyar tudományosság állapotáról – amelyet egyébként sokrétű és -színű, szervezett, új utakat is kereső színtérként láttattak az előadók.

Gesztus a kisebbségi magyaroknak

A szlovákiai magyar tudományos műhelyek bemutatkozásai előtt rendre Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke köszöntötte a közönséget. Így többször is emlékeztetett: 

jelentős gesztusértéke van annak, hogy a bicentenáriumi emlékprogramot a külföldi, illetve kisebbségi tudományosság előtérbe helyezésével kezdik. 

Ezen túlmenően Freund Tamásnak, az MTA jelenlegi elnökének feltett szándéka volt már a ciklusa elején, hogy ezeket az intézményeket még jobban integrálja a magyar tudományos életbe. Kocsis arról is beszélt, hogy az MTA mintegy 20 ezer magyar tudóst tömörít, s közülük 2000-en számítanak „határon túlinak”, nekik a székház főbejárata mellett külön panókiállítást is szenteltek.

A neves geográfus történelmi példákon keresztül is igyekezett szemléltetni azt a köteléket, amely összeköti az MTA-t és jelenlegi szlovákiai régiókat. Így például a Komáromban született Jókai Mór volt a székház felépítésére meghirdetett gyűjtés „motorja” az 1860-as években. A legtovább, több mint 30 évig regnáló akadémiai elnök pedig a Sárosból származó Berzeviczy Albert volt.

Szlovákia még ez év végén különleges szerepet fog játszani a programsorozatban. Mint köztudott, Széchenyi István 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésén egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel az Akadémia megalapítására. Idén ugyanezen a napon, a régi pozsonyi vármegyeháza épületében az MTA delegációja találkozik a Szlovák Tudományos Akadémia képviselőivel. A tervek szerint egy emléktáblát is lelepleznek az épület homlokzatán.

Előtérben a humán tudományok

Ugyan lehetne arról vitázni, hogy a négy intézmény vajon mennyire mutatta be teljeskörűen a szlovákiai magyar tudományosságot, ám ez itt és most szükségtelen. A mögöttük álló hosszú évtizedek történetéből, valamint a jelenből nyilvánvalóan csak a lényeget lehet felvillantani néhány óra alatt.
Mindenekelőtt kiderült, ami nyilvánvaló – nevezetesen, hogy a szlovákiai magyar tudományosság erőteljesen nyugat-szlovákiai súlypontú. Legalábbis ami az intézményi székhelyeket (Pozsony, Somorja, Nyitra, Komárom) illeti. Máshonnan nézve, egyrészt a származás, az egyéni karrier vagy akár a kutatási témák szintjén a keletebbre eső régiók is fel-felmerültek a napok során.

Az sem számít titoknak, hogy a szlovákiai magyar tudományosság intézményeiben meghatározó szerepe van a bölcsészet- és társadalomtudományoknak. A pozsonyi tanszék, a Fórum Intézet vagy a nyitrai kar szinte maradéktalanul ezeket a tudományágakat képviseli. Mindhárom intézmény kapcsán elmondható, hogy a bemutatott profil és eredmények komoly és rendszerszintű koherenciát mutatnak.

A legtöményebb példát talán a nyitraiak szállították, hiszen szinte egymásra lehetett vonatkoztatni a főleg a nyelvtudomány köré szerveződő előadásaikat. Bauko János a szlovákiai magyar névtani kutatások mellett a magyar–szlovák kétnyelvű környezetben való nyelvmenedzselésről is előadott, amihez remekül kapcsolódott Vančo Ildikónak a Kárpát-medencei magyar kisebbségek államnyelvoktatásáról szóló prezentációja. Ugyanez volt elmondható arról, ahogy Presinszky Károly a szlovákiai magyar nyelvjárási hangoskönyveket, Szabómihály Gizella pedig a szlovákiai magyar terminológiai kutatásokat mutatta be.

Ugyanakkor a bölcsészet- és társadalomtudományok túlsúlya mégsem abszolút. Az SZMAT-tagok közül például hárman (Dusza János, Flórián Károly, Miklós László) a természettudományokat képviselték. Akár még a nyitrai kar egy-egy tanulmányi programját (pl. közigazgatás, regionális idegenforgalom) is ide lehet számítani. A reál diszciplínák aztán később a Selye János Egyetem kínálatában szerepeltek igazán, hiszen ott két karon is fontos szerepet játszanak. Az egyetem kerekasztal-beszélgetése – Nagy Melinda, Balázs Pál, Darvay Sarolta, Tóth Tar Éva, Szenczi Iveta és Hajtman Lajos részvételével – például a természetvédők és vadgazdálkodók viszonyáról szólt, majd az egyetem informatikai eszközeinek a működését is bemutatta.

Új lehetőségek

A programok többsége az adott intézmények hagyományos tudományos tevékenységét ismertette. Ezek jellemzően előadások voltak, könyvkiállítások vagy -bemutatók, de többen panókon keresztül is ismertették a munkásságukat, a Fórum Intézet pedig gyakorlatilag csak így foglalta össze részlegeinek tevékenységét. A somorjaiak másik eseménye a Hancsovszky című dokumentarista játékfilm vetítése volt, utána a mozgóképen is szereplő két történész, Simon Attila és Popély Árpád beszélt. A közönség érzékelhetően élénken érdeklődött a jogfosztottság éveinek kérdésköre iránt, amelyről a két kutató a filmen túllépve is szólt. Összeségében elmondható: nem elhanyagolható a művészeti ágak és a tudományok ötvözésében rejlő lehetőség.

A láttatás, a tematizálás egyébként is fontos feladata a szlovákiai magyar intézményrendszer egészének. Annál is inkább, mert a Fórum Intézet másik eseménye, az Öllös László, Lampl Zsuzsanna és Kerekes Vica kisebbségi identitásról szóló, Galán Angéla által vezetett kerekasztal-beszélgetése is lépten-nyomon visszakanyarodott ahhoz a (nem kihasznált) potenciálhoz, amely részint a szlovákiai magyar, tágabban pedig a közép-európai létben rejlik.

Közvetítések, kapcsolatok

Ha kisebbségi tudományosságról beszélünk, akkor az a nyelv- és országhatárokon átnyúló kapcsolathálókat is jelenti. Ennek megannyi tanúbizonyságát adták a bemutatkozások. Ez egyrészt a magyar–magyar kapcsolatokra vonatkozik, ahogyan arra a nyitrai kar Szekeres László dékán általi bemutatása, akár az SZMAT és az MTA Mészáros András által ecsetelt együttműködése is bizonyítékokat szolgáltat.

Másfelől azonban ott van a „többség” irányában való közvetítés is, ez a kérdés szintén számos előadás során felmerült. A téma szinte automatikusan adja magát, ahogyan erről például Petres Csizmadia Gabriella beszélt a közép-európai irodalom kapcsán. Mind közül azonban talán az SZMAT-program Görözdi Judit által vezetett kerekasztala kínálta a legjobb terepet az alaposabb fejtegetéshez. Munkacsoportjuk ugyanis egy többnyelvű (hamarosan románul megjelenő), magyar irodalomról szóló kézikönyvön dolgozik. A kiadvány célja, hogy a idegen nyelvű olvasók számára nyújtson bevezetést a magyar irodalomba. Bányai Éva bukaresti oktatói tapasztalatai alapján arról beszélt, hogy román anyanyelvű diákjainál gondot okozott az efféle tankönyv hiánya. Vincze Ferenc pedig arról beszélt, hogy párhuzamos irodalomtörténeti példákkal (pl. a 80-asok nemzedéke a románoknál hasonló, mint a prózafordulat a magyar irodalomban) igyekeznek érzékeltetni egy-egy irányzat jellegét. Marko Čudić egyenesen transzkulturalizmusról beszélt a projekt kapcsán, míg Nagy Levente szerint a természettudományokkal szemben, amelyeknek van egy univerzális kódrendszerük, sokkal nehezebb a közvetítés a hasonló témákban.

Történeti tudat

Érdekes volt tapasztalni azt is, ahogyan mindegyik intézmény „húzza” magával az elmúlt évtizedeinek eseményeit, körülményeit. Többé-kevésbé mindnyájan reflektáltak arra a szerepre, amit a szlovákiai magyar térben töltöttek be a múltban.

Csehy Zoltán például egészen a reneszánsz pozsonyi közegig vezette vissza a pozsonyi tanszék gyökerét – egyúttal arról beszélt, hogy bármennyire is kicsik, nincs olyan intézmény vagy lap, ahol ne dolgozna egy-két korábbi hallgatójuk. Aktívan foglalkoznak a szlovákiai magyar kulturális hagyományok tematizálásával, legyen az a Grendel Lajos életművéről szóló projektjük, Tőzsér Árpád 90. születésnapja vagy épp a Jókai-bicentenárium. Az egykori felső-magyarországi tudományosság is terítékre került. Mészáros András az SZMAT által Szlovákia-szerte állított emléktáblákon keresztül beszélt erről, de a saját, regionális filozófiatörténeti előadása is érintette a vonatkozó példákat.

Ugyanígy fontosak az intézménytörténeti anzikszok is, akár a pozsonyi tanszék és a nyitrai kar államszocialista gyökereiről, akár a Fórum és az SZMAT rendszerváltás utáni, civil alapon álló létrejöttéről volt szó. Külön kategóriát képvisel a 2004-ben megszületett SJE, amely viszonylagos kerekséggel mutatta be három karának működését, jól érzékeltetve, hogy teljes szervezettségű egyetemről van szó.