A szent, a gyilkos, a hóhér és a szeretője

1464-et írunk. Az Úr szukái címet viselő folytatásban Marcus továbbra is teszi a dolgát hóhérként, de előző sikerei nyomán maga az anyakirályné, Szilágyi Erzsébet, (Hunyadi) Mátyás anyja bízza meg, hogy kiderítse, miért halnak erőszakos halált a Nyulak szigetének általa patronált apácái. Az ügy felettébb kényes, a határidő pedig szűkös.
Valahol már olvastunk hasonlót: adva van egy kolostor, ahol csupa jámbor (sic!) lélek él, dolgozik és imádkozik, és akiket valaki vagy valami szép sorjában, egy írott szöveg, amolyan „sorvezető” alapján meggyilkol. Gráczer L. Tamás jó érzékkel választott témát, amikor Margit, a szent életű 13. századi magyar királylány, a mai Margit-sziget névadójának történetéhez nyúlt. A valós alapokon (is) nyugvó történetben minden adott, ami egy izgalmas krimihez kell: a szent szűz ereklyéinek eltűnése, majd felbukkanása, az apácakolostoron belüli belső hatalmi villongások, a ferences és a domonkos szerzetesrendek között feszülő ellentét, misztikum és tapintható valóság... Mindezekhez jön még az öt áldozat, akiket – a bűnügyi történetek „játékszabályai” szerint – továbbiak követnek.

Történetünk főhőseit, Marcust, az emberséges hóhért és kívánatos kedvesét, a bordélyházként is működő fürdőházban dolgozó Reginát már jól ismerjük. Kettejük szexuális étvágya mit sem változott az első rész óta: vágyaikat továbbra is egymás karjaiban és egy fürdővízzel teli dézsában élik ki. Az eszes lány ezúttal is segíti a nyomozást, sőt „szenvedő alanyként” közreműködik a gyilkosságok módjának felderítésében. Párosuk egyre rutinosabban jár el, így például álruhát öltenek, hogy beépüljenek a kolostor (csaknem) zárt közegébe, és a cél érdekében a kegyes hazugságoktól sem riadnak vissza. Marcus a későbbi korok detektívjeihez hasonlóan mintát vesz az egyik holttest mellett talált furcsa, ragadós anyagból, majd – természetesen még óra nélkül – leméri, mennyi ideje lehetett a gyilkos(ok)nak tettük elkövetésére, és a kulcsszereplőket felvonultató, látványos tetemre hívással zárja le a gyilkosságsorozatot.
Amíg a trilógia első része az izgalmas cselekményen túl kétségtelenül az újdonság erejével is hatott, hiszen a középkori Buda mindennapjainak egy eddig jószerével ismeretlen szeletét tárta elénk, a folytatás kevésbé ragad magával. Hiányoznak az előző regény jól megrajzolt, „színes-szagos” mellékalakjai. Marcus mellett már csak egy segéd, a német Balthasar maradt, aki becsülettel végzi is a dolgát, de elég unalmas figura. Az időnként felbukkanó, a város tisztaságáért felelős csapatot irányító új „szarkirály”, György és emberei sem tudnak az elődeikre jellemző „frissesség” erejével hatni. Amíg A háromfa hölgyéből a középkori Buda és környéke térképét hiányolhattuk (s kérésünk meghallgattatott: Az Úr szukáiba belekerült), a második részhez a regényben szinte a legutolsó ablakrácsig részletesen ismertetett Margit-szigeti kolostor alaprajza jött volna jól. Nagy örömömre szolgált a felvidéki Rimaszombat felemlegetése (még ha Regina nem is őriz kellemes emlékeket a településsel kapcsolatban), azonban szememnek, fülemnek meglehetősen bántó volt, hogy a szerző az általánosan használt -ban ragos alak helyett folyamatosan a Rimaszombaton formát alkalmazta.
A Margit-szigeti domonkos rendi apácákkal kapcsolatban Regina szájából elhangzó, a regény címének megtett „az Úr szukái” kifejezés a jámbor (?) szerzetesnőkkel kapcsolatban erősnek hathat, mégis telitalálat, hiszen szépen egybecseng a domonkos barátokra egykor valóban használt „Domini cani”, vagyis az Úr kutyái kifejezéssel.
Mindent összevetve: a Hunyadi-regények és a belőlük készült grandiózus filmsorozat (legalábbis időbeli) szabad folytatásaként, egy másik műfajban, Gráczer L. Tamás bűnügyi trilógiája remek választás.
Benyovszky Mánya Ágnes

Gráczer L. Tamás: Az Úr szukái
Prae.hu. Kft., 2025, 505 oldal