A magyar lakosság születési és termékenységi folyamatai Szlovákiában (2001–2021)

Születések száma
Szlovákia lakosságának születési adatai 2001 és 2020 között igen változatosan mozogtak. A születések száma a 2009 és 2011 közötti években volt a legmagasabb: éves szinten meghaladta a 60 ezer főt. Legtöbben 2009-ben (61 217-en) születtek. A születések legalacsonyabb számát – 50 841 főt – 2002-ben mutatták ki. Ez utóbbi évben volt a legalacsonyabb a nyers születési arányszám is: 9,5 ezrelék, míg a legmagasabb 2009-ben, 11,3 ezrelék. 2001-ben 51 136-an, 2020-ban 56 650-en születtek (9,5, ill. 10,4 ezrelék).
A magyar nemzetiségű lakosság születési számai folyamatosan csökkentek a vizsgált időszakban. A legmagasabb születésszám 2001-ben volt – 4210 fő, a legalacsonyabb pedig 2020-ban – 3290 fő. Hasonló módon csökkent a nyers születési arányszám is: 8,1 ezrelékről 7,3 ezrelékre.
Azonban ennek a mutatónak az értéke a népszámlálástól távolabbi időpontokban egyre kevésbémegbízható, tekintettel az évközepi népességszám pontatlanságára, mely az asszimilációs folyamatok miatt eltér a reálistól. A magyar születések aránya az országon belül egyre kisebb. A 2000-es évek első felében még 7,9%-ot tett ki. Az évtized második felében 6,9%-ot, ezt követően 6,4%-ra, illetve 6,1%-ra csökkent. Éves szinten a fogyatkozás sokkal látványosabb: 2001-ben 8,2%-ot, 2011-ben 6,2%-ot, 2021-ben 5,8%-ot tett ki az országosból a magyar születések aránya. A népszámlálási adatok alapján 2001-ben a magyar nemzetiségűek aránya 9,7%, 2011-ben 8,5%, 2021-ben 7,7% volt. (1. ábra)

Teljes termékenységi arányszám (TFR)
A születések számánál, illetve arányszámánál jobban értelmezhető a teljes termékenységi arányszám. Ez a mutató azt fejezi ki, hogy egy nő termékeny élete során (15–49 év között) hány gyereknek ad életet. Mivel a TFR számításához szükséges adatok nemzetiségi bontásban csak részben állnak rendelkezésre, ezért a mutató egyszerűsített változatával dolgozunk.
A 2001. és 2011. évi adatok mellett a 2020. évi népmozgalmi adatokkal dolgozunk. A 2021. évi népszámlálásra 2020. december 31-ei időpontban került sor, ezért a 2020. évi születési adatok alkalmazása elfogadható, tekintettel arra, hogy a 2021. év adatait már jelentősen torzítja a Covid-19-járvány hatása. A termékeny korú nők száma mind országosan, mind a magyar nemzetiségűeknél csökkent. De a csökkenés a magyarok körében sokkal jelentősebb: a 2001-es adatokhoz képest 2020-ban a termékeny korú nők száma országosan 11,8%-kal, a magyaroknál pedig 32,6%-kal csökkent.
Míg a születések száma Szlovákiában és a magyar nemzetiségűek körében eltérő módon alakult (országosan növekedett, a magyarok esetében csökkent), a TFR-mutató mind országosan, mind a magyarok körében növekedett. De az országos növekedés intenzívebb volt, mint a magyarok esetében. Országosan 1,25-ről 1,57-re, a magyarok esetében 1,10-ről 1,27-re emelkedett. A 2001-es adatok alapján Szlovákiában egy nő élete során 1,25 gyermeket szült, a magyar nők esetében ez csupán 1,1 gyermek volt. Ehhez képest a 2020-as adatok szerint az egy nő által szült gyermekek száma országosan 1,57-re, a magyarok körében 1,27-re növekedett. Azaz az országos és a magyar termékenység közti különbség csaknem megduplázódott: 0,16-ról 0,3-ra növekedett.  
A 2001. és a 2011. évre vonatkozólag rendelkezésünkre áll a szlovákiai születések egyéni adatainak 10%-os mintája. Ez az adatállomány tartalmazza az adott években szülő női népesség ötéves korcsoportok szerinti adatait. Ezért ezen adatok alapján erre a két évre a TFR-mutató értéke pontosabban is kiszámítható. Ennek alapján 2001-ben az országos és a magyar TFR közti különbség 0,1-et, 2011-ben 0,2-t tett ki.

Születések az anyák korcsoportjai szerint
2001-ben országosan a legtöbb gyereket (35,8%-ukat) a 25–29 éves nők szülték. Ettől kissé elmarad a 20–24 éves nők által szült gyerekek aránya (32,0%). A magyar népesség esetében még a 20–24 éves szülő nők domináltak (35,6%-kal), s csak ezt a korcsoportot követték a 25–29 évesek (32,1%-kal). 2011-re látványosan megnőtt a szülő nők átlagéletkora.
Mind a magyar szülő nők, mind a szlovákiai adatok esetében a 25–29 évesek domináltak, 32,9%-kal, s a 30–34 évesek teszik ki a második leggyakoribb korcsoportot 32,8%, ill. 29,8%-kal. Jelentősen visszaesett a 15–19 éves szülő nők aránya, s megduplázódott a 30–34 évesek, és hasonló módon a 35–39 éveseké is. Országosan a 40–44 éves szülő nők korcsoportjában is növekedés figyelhető meg (1,2%-ról 1,5%-ra). A magyar népesség esetében itt nincs kimutatható változás (1,3%). Azonban a 40 éven felüliek adatai inkább csak jelzésértékűek, tekintettel a mintában kimutatott alacsony számukra.
2021-re vonatkozólag csak országos adatokkal rendelkezünk. Ezért az előzőekben tárgyalt két évre vonatkozó minta adataival ezek az adatok csak korlátozott mértékben vethetők össze. De így is megfigyelhetjük, hogy egyre magasabb a szülő nők átlagéletkora. 2020-ban a legtöbb gyereket (a gyerekek 31,4%-át) a 30–34 éves nők szülték, s csak ezután következtek a 25–29 éves nők, 29,5%-kal. Ezt követte a 35–39 éves, illetve a 20–24 éves nők korcsoportja 15,4%, illetve 14,5%-kal. Jelentősen nőtt a 40–44 éves nők által szült gyerekek aránya.
Mivel a nők egyes ötéves korcsoportjainak nagysága különbözik, azt is megnézhetjük, hogy mekkora az egyes női korcsoportok korspecifikus nyers születési arányszáma. Ezt is a 10%-os minta alapján vizsgáltuk meg.
A 25–29 éves nők korspecifikus születési arányszáma volt a legmagasabb mindhárom időpontban. Az értéke az egymást követő időpontokban emelkedett: 2001-ben 43 ezrelék, 2011-ben 46 ezrelék, 2021-ben 49 ezrelék.
Azaz: ezer 25–29 éves nőre az egyes időpontokban 43, 46, ill. 49 születés jutott. Megfigyelhetjük, hogy a magyarok adatai 2001-ben és 2011-ben is alacsonyabb értéket mutatnak az országosnál: 36, illetve 39 ezreléket. Azt is láthatjuk, hogy a 2001-ben második legnagyobb születési arányszámot kimutató korcsoport, a 20–24 évesek arányszámai 2011-re csökkennek: a 2001-es 36 ezrelékről 2011-ben 25, 2021-ben 30 ezrelékre. A magyarok adatai 2001-ben még magasabbak az országos értéknél, 2011-ben viszont már kissé alacsonyabb: 39 ezrelékről 24 ezrelékre csökkent. A 25–29 éveseknél idősebb korcsoportok termékenysége mind országosan, mind a magyarok körében fokozatosan emelkedik. Azaz egyre inkább kitolódik a szülő nők átlagéletkora.  

Regionális különbségek
A továbbiakban nézzük meg, hogy milyen nagyobb regionális különbségek mutathatók ki a magyar és az országos születési arányszámok között. Itt most a kerületek szerinti különbségeket vesszük szemügyre.
Az 5 magyarlakta kerület többségében a magyar nyers születési arányszám elmarad az országos értékektől. Az 5 kerület közül a legkedvezőtlenebb a helyzet a Pozsonyi kerületben, ahol a magyarok mutatója közel kétszer alacsonyabb, mint a kerület lakosságának a mutatója. 2001-ben 45,3%-kal, 2011-ben 46,4%,-kal, 2021-ben 53,5%-kal. További 3 magyarlakta kerületben a magyar termékenység alacsonyabb a kerületi átlagnál. A legkisebb eltérés a Nagyszombati kerületben mutatkozik: 2021-ben 12,3%. Némileg nagyobb az eltérés a Nyitrai kerületben (19,7%), s a Pozsonyihoz közelít a Kassai kerület, ahol 2021-ben 42,0%-kal volt alacsonyabb a magyarok születési rátája. Egy kerületben, a Besztercebányaiban a magyar születési arányszám magasabb, mint a kerületi ráta: 2001-ben 23,7%-kal, 2011-ben 13,4%-kal, 2021-ben 17,5%-kal volt magasabb a magyar nyers születési arányszám a kerületi adatnál. Ez utóbbi jelenség magyarázatához egy észrevételt kell fűznünk. A roma népességben jelentős inkonzisztencia mutatkozik a nemzetiség bevallásánál a népszámlálási, illetve a születési adatok esetében. Főleg ez utóbbi kerületben látványosan jelentkezik ez az inkonzisztencia. Másként megfogalmazva: a népszámlás időpontjában a kerület magyarlakta járásaiban élő jelentős számú roma lakosságból a magukat romának valló nők jelentős arányban magyar nemzetiségűként jelölték meg a gyereküket.

Házasságon kívüli születések
A továbbiakban nézzük meg, hogy milyen mértékben tér el a házasságon belüli és a házasságon kívüli születések aránya. A házasságon kívüli születések száma az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt. A vizsgált időszakban is jelentős mértékű növekedés volt kimutatható. 2001-ben országosan a házasságon kívüli születések aránya az összes születések mintegy ötödét (19,8%) tette ki. 10 évvel később már a születések több mint harmada (34,1%) volt házasságon kívüli születés, 2021-re az arányuk 41,0%-ra emelkedett. A magyar nemzetiségűek körében a házasságon kívüli születések aránya jelentősen magasabb az országos átlagnál: 2001-ben 29,5%, 2011-ben 46,4%, 2021-ben pedig 53,3%, vagyis a születések többsége házasságon kívüli születés volt. (2. ábra)
Amennyiben az ország egyes régióit nézzük, megfigyelhető, hogy a legmagasabb értékek a dél-szlovákiai kerületekben tapasztalhatók (a Pozsonyi kerület kivételével, ahol a legalacsonyabb a házasságon kívüli születések aránya), míg az észak-szlovákiai kerületekben lényegesen alacsonyabbak az értékek. Az egyes kerületek sorrendje a házasságon kívüli születések aránya szerint az egyes évtizedekben alig különbözik. 2021-ben a legmagasabb értékek országosan a Besztercebányai (64,1%), a Kassai (61,3%) és a Nyitrai kerületben (52,5%) mutatkoztak. A legalacsonyabb értékekkel a Zsolnai (31,9%), az Eperjesi (32,8%) és a Pozsonyi kerületben (34,%) találkoztunk.
A magyarlakta kerületekben az egyes kerületek sorrendje a vizsgált időszakban csaknem azonos. A legalacsonyabb értéket Pozsony jegyzi. Megjegyzendő, hogy Pozsonyban a házasságon kívüli magyar születések aránya alacsonyabb, mint az országos érték (2021-ben 21,4). A legmagasabb értékek (2021-ben) a Besztercebányai (64,1%), a Kassai (61,3%) és Nyitrai kerületben (52,5%) mutatkoztak.
A házasságon kívüli születések arányának alakulását több tényező befolyásolja. Itt most csak egyet emelnék ki. Megfigyelhetjük, hogy országosan és az egyes kerületekben is a romák körében az országos átlagnál messze magasabb a házasságon kívüli születések aránya (2001-ben 54,5%, 2011-ben 60,0%, 2021-ben 75,1%). Regisztrált roma születések jelentősebb számban a vizsgált időszakban viszont csak 2 kerületben, az Eperjesi és a Kassai kerületben voltak kimutathatók. Ezekben a kerületekben a kerületi átlagnál magasabb a házasságon kívüli roma születések aránya: 2021-ben az Eperjesi kerületben 56,8%, a Kassai kerületben 80,9%. Azaz a roma nők által szült gyerekek igen nagy része nem roma nemzetiségűként lett anyakönyvezve.  

A születési mozgalom a házasságok homo- és heterogámiája szerint
További kérdés, hogy a magyarként regisztrált gyerekek mekkora része származott homogám, illetve heterogám kapcsolatból. Az adatok összetételének vizsgálatánál három kategóriát különböztetünk meg: a magyar nemzetiségű szülők mellett a magyar és nem magyar nemzetiségű szülők, végül a magyar anya és ismeretlen nemzetiségű szülő csoportját vesszük tekintetbe.
2001-ben a magyar nemzetiségűként anyakönyvezett gyerekek jelentős részénél az apa nemzetisége nincs feltüntetve, ismeretlen. Ezért nem tudjuk megállapítani, hogy homogén vagy vegyes családból származtak-e. Ez az esetek igen nagy részében abból adódhat, hogy a gyerekek jelentős része házasságon kívül született.
Amennyiben csak azokat a gyerekeket vesszük tekintetbe, akiknél az anya mellett az apa nemzetisége is ismert, a két vizsgálható időpontban a homogén, illetve heterogén kapcsolatból született gyerekek aránya alig különbözik. 2001-ben a gyerekek 79,6%-a, 2011-ben 78,5%-a született homogén kapcsolatból, az eltérő nemzetiségű párok gyerekeinek az aránya 20,4, ill. 21,5%. Azaz kismértékben emelkedett a vegyes kapcsolatból született, magyar nemzetiségűként regisztrált gyerekek aránya.

A szülők végzettség szerinti összetétele
A szülők iskolai végzettség szerinti összetételét csak a magyar nők által szült gyerekek vonatkozásában elemezzük. Végzettségi összetételük sokkal kedvezőtlenebb, mint az országos adatokban megmutatkozó összkép. 2011-ben közel 2 és félszer magasabb a csak alapiskolai végzettségű anyák aránya a magyarságon belül, másrészt a diplomás magyar anyák aránya csak 47,9%-a az országosnak. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy 2001-hez képest jelentősen javult a magyar anyák végzettségi összetétele: jelentősen csökkent az alapiskolai végzettségű anyák aránya (33,6%-ról 25,6%-ra, ami 23,8%-os változás), még nagyobb mértékben a szakmunkás végzettségűeké (28,6%-ról 15,3%-ra, ami 46,5%-os csökkenés). Eközben megnövekedett az érettségivel rendelkezők aránya (33,0%-ról 37,8%-ra ez 11,5%-os növekedés), és többszörösére, 4,4-szeresére emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkezőké (4,8%-ról 21,2%-ra). Ezek a változások jelentős mértékben tükrözik a magyar lakosság végzettségi szintjének folyamatos emelkedését.
Az országos adatok hasonló trendeket mutatnak: csökkenés mutatkozik az alapiskolai, ill. szakmunkás végzettségűek esetében, s gyarapodás az érettségizettek és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében. Bár a felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák arányának növekedése a magyar lakosság körében jóval magasabb. Ami az anyák és az apák végzettségének összefüggéseit illeti, az azonos végzettségi szintek a leggyakoribbak, kivételt 2001-ben a felsőfokú végzettség jelent.

Összefoglaló
Tanulmányunkban a magyar lakosság születési mozgalmát vizsgáltuk összevetve az országos trendekkel a 2001 és 2020/2021 közötti időszakra vonatkozólag.
A legfontosabb következtetések:
1. A regisztrált adatok alapján a magyar lakosság kedvezőtlenebb születési, termékenységi mutatókkal rendelkezik az összlakosságnál. Azaz a magyar nemzetiségűként bejegyzett újszülöttek aránya jelentősen alacsonyabb a magyar nemzetiségűek országos arányánál.
2. Ebből adódóan a magyar nők termékenysége (azaz hogy életük során hány gyermeket szültek) szintén alacsonyabb az országos értékeknél.
3. A magyar születési arányszámok regionálisan jelentősen különböznek. A legkisebb arányban lakott magyarlakta kerületben, a Pozsonyiban a magyar születési arányszám a kerületi érték fele, míg a romák által jelentős arányban lakott Besztercebányai kerületben a magyar születési arányszám magasabb, mint a kerületi érték. Ez az adatok inkonzisztenciájából következik.
4. Növekszik a szülő nők átlagéletkora. Ez megfigyelhető a magyar és az országos adatokban egyaránt.
5. A házasságon kívüli születések aránya növekszik. A magyarság esetében arányuk jelentősen magasabb, mint az összlakosság körében. Ez utóbbi a nemzetiségi adatok inkonzisztenciájából adódik. A romák körében jelentősen magasabb a házasságon kívüli születések aránya az országos átlagnál, és a magyarlakta régiókban a roma anyák jelentős arányban magyarként identifikálódnak.
6. A magyar anyától született gyermekek többsége homogén magyar párkapcsolatból származik (mintegy 80%). Ez az érték kismértékben csökken.
7. A megszületett gyermekek szüleinek iskolai végzettsége a társadalmi változásoknak megfelelően egyre inkább emelkedik. A magyar szülők végzettségi szintje jelentősen elmarad az országostól. A szülők végzettségére nagymértékű homogámia jellemző országosan és a magyar párok esetében is.
A fentiekben ismertetett trendek igen nagy valószínűséggel a következő évtizedben is tovább folytatódnak.  

Gyurgyík László
A szerző szociológus, nyugalmazott egyetemi tanár, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa

(A kutatás 2025-ben a Fórum Kisebbségkutató Intézet keretében, a KKA támogatásával készült.)