„Visszatérek még Doverbe!”

A 25 éves, dunaszerdahelyi származású, Pozsonyban élő, Bécsben tanuló sportolónak két évtizeddel ezelőtt tetszett meg az úszás, ám a szülők munkahelyi elfoglaltsága miatt le kellett mondania a kétfázisú edzésekről. Rövid ideig teniszezett, közben édesapját rendszeresen elkísérte a távúszóversenyekre, s csakhamar ő is vízbe szállt. Még a Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákja volt, amikor szerencsét próbált egy hidegvizes viadalon.

– Kezdettől fogva megcsodáltam azokat, akik órákat töltenek a nem éppen lubickolásra alkalmas vízben. Megpróbáltam én is, s megtetszett, apuval rendszeresen jártam a viadalokra. Két évvel ezelőtt a cseh Dana Zbořilová megkért, legyek a kísérője és a tolmácsa (Makai Zoltán a magyaron és a szlovákon kívül németül és angolul is anyanyelvi szinten beszél – a szerk. megj.) a La Manche-csatorna átúszásánál. Igent mondtam, és én is komoly alapozásba kezdtem. Zbořilová minden különösebb gond nélkül célba ért, így nem sok dolgom volt a kísérőhajón. Mivel édesapám az elmúlt rendszerben nem úszhatta át a La Manche-csatornát, 2001 nyarán úgy döntöttem, a következő évben szerencsét próbálok...

Már tavaly szeptemberben elkezdődtek az előkészületek a nagy kalandra. Makai Zoltánt támogatásáról biztosította a Szlovák Úszó Szövetség. A pasienkyi fedett uszodában együtt edzett a Slávia UK versenyzőivel, tavasztól pedig naponta az Aranyhomokon készült az augusztusi megmérettetésre.

– Januárban „csak” 120 kilométer volt a havi teljesítményem, júniusban pedig már 220. A La Manche-csatorna átúszása nem egy olcsó szórakozás, a több mint negyed millió koronát valahonnan össze kellett kaparni. (A kísérőhajóért 1500 fontot, a személyzetnek pedig közel 300-at kell fizetni – a szerk. megj.) A szövetségen kívül három szponzor is támogatott, nekik köszönhetően gondtalanul készülhettem.

Három héttel az elutazás előtt a Pardubice közelében található seči tavon „edzőtáborozott”, a 25 km-es távot többször is úgy úszta le, hogy 5 kilométerenként hatalmas sprintelésbe kezdett.

Michal Šterba edzővel nyugodtan utaztunk Doverbe, ahol aztán tíz napon át ismerkedtem a környezettel és a vízzel, amely a lehető legjobb, 18 fokos volt. Arra is felkészültem, hogy akár 26 órát leszek a csatornában. Szerencsére az illetékesek viszonylag jó időpontot választottak ki, így 11 óra 22 perc alatt célba értem. Helyenként a hullámok, egyszer a medúzák, féltávnál pedig egy tankhajó miatt kellett lassítanom. Eleinte óránként, majd pedig 30 percenként táplálkoztam. A másodpercenkénti egy karcsapás nem okozott gondot, még a hajrában sem lassítottam. Örültem, amikor sikeresen teljesítettem a távot. Egy kicsit fáradt voltam, de hát ez akkor kit érdekelt. Sok fagyit ettem, hogy minél előbb elűzzem a sós ízt, majd pedig megvacsoráztam és lepihentem. Másnap teljesen frissen ébredtem, meglepetésre elmaradt a várt izomláz is.

Zoltán megjegyezte, ha nincsenek a zavaró körülmények, akkor 90 perccel kevesebbet tölt a vízben, s az év legjobb eredményét (10:50) könyvelhette volna el. Már most a következő nagy kalandra gondol: jövőre indulni szeretne a Rapperswill–Zürich 26,5 km-es (hidegvizes) távúszóversenyen. Mégpedig azért, mert másfél év alatt két órát(!) javult 25 km-en. Utána pedig...

– Visszatérek még Doverbe! Előbb azonban folytatni szeretném tanulmányaimat a bécsi technikai egyetem gazdasági informatika szakán. Már eldöntöttem, legközelebb oda-vissza úszom majd át a La Manche-csatornát. Eddig ez 40 embernek sikerült...

NÉVJEGY

Név: Makai Zoltán

Született: 1976. szeptember 22., Dunaszerdahely

Klubjai: Slávia UK Bratislava, Univerzita Brno

Foglalkozása: egyetemista