Vincent Kompany újjászervezte a Bayernt, Harry Kane megtörte az átkot

Egy éve önmagához képest nagyon gyenge szezont zárt a Bayern München. A Thomas Tuchel irányította csapat elbukta a Szuperkupa-döntőt, már a második körben kiesett a Német Kupából, a bajnokságban 13 éves mélypontra süllyedt a bronzérmével, és még a Bajnokok Ligájában is csak az elődöntő jött össze.

A klubvezetés már kora tavasszal jelezte Tuchelnek, hogy ez így harmatos nagyon, az azonban mindenkit meglepett, hogy a felmerülő nagyágyúk, Xabi Alonso, Julian Nagelsmann és Oliver Glasner helyett 2024. május 29-én Vincent Kompanyt nevezte ki új vezetőedzővé. Egy olyan szakembert, akinek addig edzőként az volt a legnagyobb sikere, hogy az Anderlechttel Belga Kupa-döntőt vívhatott, a Burnley-vel pedig megnyerte az angol másodosztályt. Viszont a müncheni kinevezésekor éppen simán ki is esett az angolokkal a Premier League-ből.

A tavalyi Bundesliga-előzetesünkkor azt írtuk, bár a belga szakember tapasztalatlansága, ha lehet, még esélytelenebbé teszi a bajorokat, de bármennyire is furcsán hangzik, lehet, éppen ez a lesajnálás válik a csapat hasznára. „Egyáltalán nem vagyok ideges, mindig is nyugodt típus voltam. De a kihívás hatalmas. A Leverkusen legutóbbi szezonja fenomenális volt, szerintem a bajnoki címhez 90 pont körül kell gyűjteni, tehát mindenkitől a maximumra lesz szükségünk” – nyilatkozta akkor Kompany.

Azzal, hogy a Bayer Leverkusen egy éve véget vetett a bajorok hazai dominanciájának, egy harapós, újjászervezett Bayernt ígért 2024–25-re, de a klub ennél többet ezért nem tett. Persze, megnyerte a bajnoki címet, de a Bajnokok Ligájából a negyeddöntőben kiesett az Interrel szemben, és decemberben a Német Kupa nyolcaddöntőjében kikapott a Leverkusentől. Szóval nem tért vissza oda, ahol az elmúlt évtized közepén volt, nem hengerelt a Bundesligában és nem lett meghatározó erő az európai futballban.

Mindazonáltal a szezon egyértelmű javulást hozott, és az apró részletek azok, amelyek megmutatják Kompany hatását. És még mindig van lehetőség a javulásra, ha sikerül megnyerni a szombati, Hoffenheim elleni idegenbeli mérkőzést, akkor 2018 óta a legmagasabb pontszámot könyvelheti el (utolérve a 2019–2020-as 82 pontos teljesítményt), és még arra is esélye van, hogy öt év után először ismét 100 gólig jusson a Bundesligában (igaz, ehhez egy ötöst kellene gurítania a sinsheimi PreZero Arenában.

Egyéni fejlődések tömkelege

A Bayern körüli légkör sokkal nyugodtabbá, a fejlődéshez kedvezőbbé vált, a helyi sajtó élvezettel írta le, hogy a Tuchel-korszak zűrzavara már csak emlék, akárcsak a számos olyan botrány, amely a média nyilvánossága előtt zajlott. Kompany sokkal politikusabb alkat, aki soha nem lépett túl a munkája határain, a tisztelettudó magatartása nyugalmat sugárzott, a sajtóval való bánásmódja gyakran csodálatra méltó volt. 

Megértette azt, amit elődjei nem mindig: nincs szükség vitákra, külső és belső háborúkra, dolgozni kell.

Munkáját a pályán az egyéni fejlődés jellemezte, irányításával Jamal Musiala a legproduktívabb szezonját produkálta (40 mérkőzés, 18 gól, 8 assziszt), annak ellenére, hogy április 4-e óta izomszakadás miatt nem léphetett pályára. Joshua Kimmich kiválóan teljesített, miután visszatért a középpályára. Dayot Upamecano pedig olyan védőmunkával rukkolt elő, amire már régóta vágytak tőle edzői.

És akkor még nem beszéltünk Michael Olise teljesítményéről, a 23 éves franciát 53 millió euróért szerződtette a klub, mondván, fantasztikus teljesítmény, hogy a Crystal Palace-ban tavaly 19 meccsen tíz gólig és hat gólpasszig jutott. Ezt sikerült megfejelnie, a 49 meccsen elért 16 gól és 20 gólpassz már-már klasszis jelzőért kiált, és meglepődnénk, ha nem választanák meg az év játékosának.

Az év az első lépés volt a Bayern legjobb formájához való visszatéréshez, a hanyatlás nem csupán megállt, de felfelé mozdult a klub. 

Ha erre az alapra még tud tenni fejlődést, és nyáron igazol pár megfelelő játékost, akkor nem kell félnie a folytatástól.

Guardiolától tanulta a legtöbbet

Kompany játékosként már megjárta a csúcsot, az Anderlecht és a Hamburg után 2008-ban szerződtette a Manchester City, tizenegy év alatt a Premier League egyik legjobb középső védőjévé nőtte ki magát, nyert négy bajnoki címet, négy Ligakupát és két FA-kupát. A belga válogatottban 89 mérkőzésen négyszer volt eredményes, és tagja volt a 2018-as vb-bronzérmes együttesnek.

2019 nyarán hazatért az Anderlechthez, egy szezont még lehúzott, majd visszavonulva átvette a csapat vezetését, és főnixmadárként a poraiból élesztette újra: a szégyenteljes 8. helyezést egy negyedik pozíció, majd egy bajnoki bronzérem és kupadöntő kombináció követte.

Jött a Burnley, amelyből egy pofás másodosztályú csapatot faragott: a Championship megnyerését azonban egy azonnali kiesés követte. Azonban az elképzeléseit, ötleteit, azt, hogy Pep Guardiolától tanulta a legtöbbet, nem lehetett tőle elvitatni.

„Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy folyamatosan nyomás nehezedik rád a következő meccs miatt. 

Elérsz valamit, de nem is tudsz örülni, hiszen a gondolataid már napokkal előre kalandoznak és el kell kezdened építkezni újra. De a bajnoki címmel végre a következő hetekben magam mögött hagyhatom a gondok egy részét. 

És most már nem vágyom semmi másra, csak egy igazán jó és tartalmas éjszakai alvásra” – nyilatkozta a bajnoki cím megszerzését követően.

Megtört a legendás Kane-átok

A 105-szörös válogatott csatár 2004 és 2023 között (néhány kölcsönadással) a Tottenham játékosa volt, amellyel 2014–15-ben és 2020–21-ben a Ligakupában, 2018–19-ben a Bajnokok Ligájában bukott el finálét, emellett Angliával elveszítette a legutóbbi két Európa-bajnoki döntőt is.

Döbbenetes statisztika, de az angol válogatott élő legendája a gólrekordjai ellenére sem ért fel korábban a csúcsra, még a Bayernnél töltött első szezonjában is hoppon maradt. Az átok azonban a múlté, bár ehhez rengeteget kellett melóznia.

Amikor 2023-ban megérkezett a klubhoz, több száz szurkoló fogadta a Sabener Strassén, akik közül sokan már az előző órákat is azzal töltötték, hogy nyomon követték az Angliából induló repülőjáratát. Kane volt a német futballtörténet legdrágább játékosa, és úgy is bántak vele. Ez a kivételezett helyzet néhány hónapig tartott, mielőtt célponttá vált: hiába a név, hiába a 45 tétmérkőzésen szerzett 44 gól és 12 gólpassz, ha a csapat csak a harmadik helyen zárta a bajnokságot és egyetlen címet sem nyert.

Idén kicsit romlott a statisztika, 45 meccsen 37 gól és 12 gólpassz jött össze, ám mégis mennyivel másabb, hogy meglett a bajnoki arany. Ebben a szezonban azonban kissé más feladatokat is kapott Kompanytól, mélyebbre húzódva jött vissza a labdákért, szervezett, kiszolgált, gólt szerzett, és ahogy a The Athletic szakírója fogalmazott, 

úgy beépült a csapat struktúrájába, ahogyan például Robert Lewandowski soha nem volt képes.

Így is akadtak nehéz időszakai az elmúlt nyolc hónapban – azt a hetet szeptember végén, október elején, amikor nem sikerült gólt szereznie az Eintracht Frankfurt, az Aston Villa és a Bayer Leverkusen ellen, egyenesen krízisként kezelték –, azonban mégis ő volt a bajorok megfelelő időben és helyen lévő megbízható csatára, aki kiválóan tudott együttműködni a kiemelkedően teljesítő Musialával és Oliséval.