Világ outsiderei, egyesüljetek!

Csütörtök este még igazságtalannak tartottam a csehek kiesését. Igazságtalanabbnak, mint Sol Campbell érvénytelenített gólját (amikor Meier játékvezető a házigazda portugálok javára ítélt), igazságtalanabbnak, mint az orosz Ovcsinnyikov kiállítását (amikor Hauge játékvezető a házigazda portugálok javára ítélt), és igazságtalanabbnak a dán–svéd meccs előre bejelentett végeredményénél is.

Tegnap reggel felhívott egy súlyosan futballfüggő ismerősöm, és arról beszélt, hogy levelet ír az UEFA-nak, amelyben rendkívüli elnökségi ülés összehívását szorgalmazza az Eb lebonyolítási rendjét illetően. Javaslata szerint azonnali kizárással kellene büntetni azt a csapatot, amely a látványos támadófutball helyett ma, 2004-ben is az emberfogásos védekezésre helyezi a hangsúlyt – micsoda anakronizmus! –, s mivel ez a görögök sajátossága, a vasárnapi portugál–görög döntő törlendő a műsorból, s helyette a legattraktívabbnak bizonyuló cseh–holland csoportmeccs finálévá, a cseh válogatott pedig Európa-bajnokká nyilvánítandó. Ismerősöm továbbá arra kéri az UEFA-t, hogy azonnali hatállyal tiltsa el a játékvezetői tevékenységtől Pierluigi Collinát, vagy kompromisszumos megoldásként visszamenőlegesen állíttassa ki vele a görög Szeitaridiszt, a Baroš ellen elkövetett öt súlyos szabálytalanság valamelyikéért.

Ötletét nem támogattam. Mert mégis csak van valami felemelő abban, hogy egy abszolút kiscsapat, amelytől még az is bravúrnak számított, hogy kijutott az Eb-re, sorra győzi le a nagyokat. Hogy egy outsider is képes erre. És aki azt mondja, görög futballisták helyett csak önfeláldozóan védekező görög hősökről beszélhetünk, az éppen a lényeget nem érinti.

Azt, hogy a görögöknek hála most minden outsider mosolyogva alhat el, és arról álmodhat, hogy harmadik ligás csapata poraiból feltámadva egy, de legfeljebb két év múlva a Bernábeuban szedi szét a Real Madridot.