„Van élet a győzelmen túl is”

Cseh László még talán soha nem volt annyira laza és felszabadult, mint a budapesti vizes-világbajnokság 200 méteres pillangóúszása után, ahol ezüstérmet szerzett. Cseh sorozatban nyolcadik vb-jén állhatott dobogóra.

Egy különleges barátság

A versenyt Chad le Clos nyerte, aki az első száz után már egy testhosszal vezetett, és bár Cseh nagyot hajrázott a táv második felében, a dél-afrikai úszó megőrizte előnyét.

Cseh és Chad avagy László és Le Clos barátsága 2010-ben kezdődött, az akkor még csak feltörekvő ifjú Le Clos egy dél-afrikai edzőtáborban ismerte meg Cseh Lászlót. Igazi bajnokokhoz méltó barátság alakult ki közöttük, sokszor álltak együtt a dobogón, elég csak néhány emlékezetes pillanatot kiragadnunk: 2015-ben a kazanyi vb-n Cseh nyerte a 200 pillangót, Le Clos pedig második volt, a riói olimpián 100 pillangón pedig a háromszoros holtversenyben végzett Le Clos, Cseh és Phelps a második helyen, a dobogóra kézen fogva, egyszerre léptek fel.

Mindketten egybehangzóan állítják, minden helyzetben nyerni akarnak, de ha már ki kell kapniuk, akkor a másik legyen az, aki legyőzi őket. „Chadtől nem szégyen kikapni” – hangsúlyozta most is Cseh László.

Elnyűhetetlen

Cseh az úszósport elnyűhetetlen klasszisa. Első vb-érmét 2003-ban, Barcelonában szerezte, azóta minden egyes vb-n dobogóra állt.

A budapesti vb előtt azonban nehéz volt összeraknia magát. Rióban 200 pillangón leégett, a 7. helyen végzett, s bár utána a 100 pillangón szerzett ezüstje új lökést adott neki, az idei szezonban mégis nehezen találta önmagát. Az országos bajnokságon csak negyedik lett, a Mare Nostrum-sorozatban pedig nem tudott 1:56-nál jobb időt úszni. Olyan visszajelzést is kapott, jó, ha ezzel a középdöntőben benne lesz. A hozzá közel állók azonban bíztak benne, és ettől ő is bízni kezdett magában. De elismeri, ebben az időszakban nem volt könnyű vele.

„Apró pici impulzusok nagyon ki tudtak zökkenteni a mindennapi életben. Fejben nagyon össze kellett rakni, ez sok embernek a munkája, szakembereké, a családomé, barátoké. Már az óriási, hogy ki tudtam jönni a döntőre, fel tudtam állni a rajtkőre. Egy ilyen közönség elé kimenni… Ember legyen a talpán, akinek nem remeg meg a lába! A vízbe ugrás pillanatáig dolgoznom kellett azon, hogy megőrizzem a hidegvéremet” – mondta Cseh a verseny után, amelyben újfent megmutatta, akármi történjék is előzőleg, a világversenyeken mindig számolni kell vele.

Megtanulni rajtolni

Cseh Lászlónak régi hiányossága, hogy nem igazán tud rajtolni, most is neki volt a leggyengébb reakcióideje a döntő résztvevői közül. „Ha nem adok egy testhossz előnyt a többieknek, még jó is lehetek – nevetett Cseh a még előtte álló 100 pillangóra utalva. – Így 31 évesen ideje lenne már megtanulni rajtolni.”

Csehnek ugyanis még ízlik az úszás, úgy érzi, még egy ideig a medencében marad. A budapesti vb előtt viszont voltak benne kételyek. „Gondoltam arra, hogy akkora bénázást fogok előadni, hogy innen már nincs visszaút, magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy érdemes folytatni. De akkor sem tudtam volna csak úgy búcsút mondani az uszodának” – magyarázta Cseh, aki most erőt tud meríteni a 200 pillangón nyújtott teljesítményéből.

„Megvilágosodtam!”

A 13-szoros vb-érmes úszó talán még sosem nyilatkozott olyan lazán és felszabadultan, mint budapesti éremszerzése után. „Megvilágosodtam – jegyezte meg cinkos mosollyal. – Megértettem, hogy akármit csinálok is, ha kiadok magamból mindent, akkor elégedett lehetek, nem veszik el az eddigi érmeimet. És azt is, hogy nem dől össze az uszoda, se a világ, senkivel nem történik semmi, ha nem vagyok első. Van élet a győzelmen túl is.”

Bőd Titanilla, Budapest