Újjászületett vele a Tottenham, mégis távozik Big Ange

A Tottenham-szurkolók 17 éve, a Chelsea ellen 2008-ban megszerzett Ligakupa-győzelem óta vártak újabb trófeára. A kudarcsorozat végül egy nagy európai sikerrel zárult le, de a klub vezetősége stratégiai okokból mégis Postecoglou menesztése mellett döntött – a menedzsment nem akarta, hogy a pillanatnyi siker elterelje a figyelmet a versenyképesség megteremtéséről és a következő szezonok szükséges építkezéséről.

„A szezonális teljesítmény értékelését és alapos mérlegelést követően a klub bejelenti, hogy Ange Postecoglout felmenti tisztségéből. 

Rendkívül hálásak vagyunk Angénak az elkötelezettségéért és a klubnál eltöltött két évért. Mindig is úgy fogunk rá emlékezni, mint a történelmünk harmadik menedzserére, aki európai trófeát szerzett, a legendás Bill Nicholson és Keith Burkinshaw mellett. 

A vezetőség azonban egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a klub érdekeit szolgálja a változás. A 2023–24-es Premier League-szezon (PL) ígéretes rajtját követően az elmúlt 66 PL-mérkőzésen alig 78 pontot szereztünk. Ez végül a valaha volt leggyengébb PL-szereplésünkhöz vezetett. Bár az Európa-liga megnyerése a klub egyik legnagyobb pillanata, nem alapozhatjuk döntésünket az ehhez a győzelemhez kapcsolódó érzelmekre” – szólt a klub nyilvános indoklása, amelyre reagált a menesztett vezetőedző is.

„Amikor a Tottenham Hotspur menedzsereként eltöltött időszakomra gondolok, a büszkeség a legerősebb érzelem bennem” – fogalmazott Postecoglou.

„A lehetőség, hogy Anglia egyik történelmi futballklubját vezessem, és visszaszerezzem annak megérdemelt dicsőségét, egy életre elkísér majd. Soha nem fogom elfelejteni, hogy megoszthattam ezt az élményt mindazokkal, akik igazán szeretik ezt a klubot, és láthattam, milyen hatással volt rájuk. Az az este Bilbaóban két év kemény munkájának, elkötelezettségének és egy álomba vetett rendíthetetlen hitének a csúcspontja volt. Sok kihívással kellett megküzdenünk, és rengeteg gonddal járt, mi mégis megpróbáltuk elérni azt, amit sokan lehetetlennek tartottak. Sikerült! Őszintén szeretném megköszönni a sikert a szurkolóknak, ők adták nekem azt a motivációt, amire szükségem volt. Csak a legjobbakat kívánom nekik és a klubnak” – búcsúzott Big Ange.

A siker mögötti kudarcok

Bár Európában győzött, Postecoglou csapata rettenetes szezonon van túl. A Tottenham mindössze 11 bajnoki mérkőzést nyert meg az egész szezonban, és két hatmeccses nyeretlenségi sorozatot is produkált április-májusban, valamint decemberben és januárban. Összesen 22 vereséget szenvedtek a PL-ben, ami a legtöbb, amely egy 38 meccses Premier League-szezonban előfordult egy csapattal anélkül, hogy kiesett volna.

A hazai kupákban sem tündökölt a csapat. A Spursnek hosszabbításra volt szüksége ahhoz, hogy az ötödosztályban (!) szereplő Tamworth ellen továbbjusson az FA-kupa harmadik fordulójában januárban, de egy körrel később már búcsúztak is az Aston Villa ellen (1–2). Emellett a Spurs 4–0-ra kikapott a Liverpooltól a Carabao-kupa elődöntőjének visszavágóján.

Egy másik, igen aggasztó jelenség a csapat rengeteg sérültje volt. Postecoglounak állandóan hosszú sérültlistával kellett megküzdenie: Dominic Solanke, Brennan Johnson, Yves Bissouma, Cristian Romero, Micky van de Ven, Destiny Udogie, Lucas Bergvall, Dejan Kulusevski, Guglielmo Vicario, Richarlison, James Maddison, Radu Dragusin és Wilson Odobert is számos meccset hagyott ki.

Azt lehetne mondani, hogy Postecoglou hihetetlenül balszerencsés volt, hogy ennyi játékost elveszített a megbízatása alatt. De az izomsérülések nem teljesen véletlenszerűek. Maga Postecoglou mondta decemberben, hogy a sérülésekről „soha nem gondolja, hogy pusztán balszerencse állna a háttérben.”

A szezon során a klubvezetés is gyakran feltette a kérdést, ki vagy mi a felelős az izomsérülések áradatáért. A probléma egyik csúcsa Ange azon döntése volt, hogy a sérüléséből éppen csak felépült Romerót és Van de Vent is visszahozza a december 8-i, Chelsea elleni meccsre. Mindkét játékos ismét megsérült a meccs során.

Makacs ragaszkodás a játékfilozófiához

A szezon során Postecoglou nagy taktikai merevséget mutatott, nem volt hajlandó visszafogni támadó filozófiáját annak ellenére sem, hogy a sérülések miatt folyamatosan gyengült a csapat.

Magas nyomás, agresszív pressing: 

a Tottenham folyamatosan nyomás alá helyezi az ellenfelet már annak saját térfelén, ezzel az egyik legintenzívebb pressing stílust alkalmazza, az Opta-adatok szerint a Spurs 3 méterrel magasabb védelmi vonalon játszott Postecoglou érkezését követően.

A labdabirtoklás azért fontos számára, hogy a csapata megtartsa a labdát, kontrollálja a játék iramát és területét, formációja gyakran 4–3–3 a kreatív támadás és kiegyensúlyozott védekezés érdekében. A stílus minden mérkőzésen egyenletesen magas intenzitást és fizikális nyomást igényel, gyakran több futással és sprintekkel, mint bármely PL-csapat.

Amikor a Spurs igazán lendületben volt, és fizikailag a csúcson játszott, lehetetlen volt megállítani őket. 

Hatalmas futómennyiségeket produkáltak – 119,8 km-t a 3–0-s győzelem során a Manchester United ellen idegenben, és 117,7 km-t a City elleni 4–0-s győzelem során – ezek voltak az egész PL-szezon legmagasabb számai. 

De pont emiatt úgy tűnt, hogy az egész csapat egy kártyavár, melyben egyetlen kieső alkatrész az egész szerkezetet veszélyezteti. Különösen akkor, amikor kulcsjátékosok hiányoztak, a helyetteseik pedig nem tudtak felnőni a szintjükre. Ez magyarázattal szolgál arra is, hogy bár a Spurs 64 gólt szerzett – ugyanannyit, mint a negyedik helyezett Chelsea –, mégis negatív (-1) lett a gólkülönbsége, vagyis a keret fáradtsága, a védelmi stabilitás hiánya és a taktikai alkalmazkodás elmaradása is sok gondot okozott.

Összességében ez vezetett el ahhoz a stratégiai döntéshez a vezetőség részéről, hogy hiába a nemzetközi siker, a kontraproduktív taktikai irány és a gyenge bajnoki szereplés hosszú távon káros lehet a klub ambícióira.

A legesélyesebb jelöltek

Az angol sajtó szerint Thomas Frank (Brentford) a Spurs első számú célpontja: állítólag már felvették a kapcsolatot a képviselőivel, bár hivatalos ajánlat még nem érkezett. Frank sikeresen stabilizálta a Brentfordot a PL-ben, több top 10-es helyezéssel, és alacsony költségvetéssel dolgozott. A Spursnek várhatóan 9–10 millió fontot kellene fizetnie a Brentfordnak kompenzációként.

Lehetséges érkező lehet Marco Silva (Fulham), aki visszafogott, de következetes stílusával tartós középcsapattá emelte a Fulhamet, reálisan elérhető és taktikailag flexibilis.

Szó van Andoni Iraola (Bournemouth) megszerzéséről is, aki szintén ragyogó eredményeket ért el a Bournemouth-szal, de állítólag legalább 10 millió font kompenzációra lenne szükség. Ingyen érkezhetne viszont Edin Terzić (szabadügynök, korábban Dortmund), aki BL-döntős tapasztalattal is rendelkezik, és jól ismeri az angol ligát.

Mellettük felmerült még Kieran McKenna (Ipswich Town) neve, aki a klub saját nevelésű játékosa volt, a Spurs-akadémián pallérozódott, és két osztályt is lépett felfele az Ipswichcsel. Az angol sajtó szerint a játékfilozófiája jól passzolna a Spurshöz.