Trónon maradt a vasidegzetű íjász

Aggodalommal utaztam Athénba, nem tudtam, sikerül-e újra győznöm a világ legjobbjai között. Amikor megérkeztünk, s láttam, milyen hatalmas szél van, még jobban felerősödtek bennem a kételyek. Aztán eltöprengtem, s rájöttem, nincs mitől tartanom, mert a szél miatt a többieknek is egyformán nehéz lesz a versenyzés. A végén bebizonyosodott, hogy tényleg úgy volt. Mivel ismertek a vetélytársak, megilletődötten versenyeztek ellenem. Meglepően könnyen jutottam az elődöntőbe.

Érezte, hogy nem tanúsítanak kellő ellenállást?

Láttam rajtuk: tartanak tőlem, mert idegesek voltak.

Gondolom, ez a tapasztalat végleg elűzte a kételyeit...

De csak a legjobb négy közé jutás után. Tudtam, ott vagyok a kapu előtt, innen már csak egy lépés van az éremig, s ez kissé megnyugtatott.

Aránylag szerény eredmények születtek a versenyen. Minek tudható be, hogy az egyéni csúcsánál gyengébb pontszámokat értek el?

Minden nap nagyon erős szél fújt, időnként még beborult is, s olyankor igazán nehéz volt jól irányítani a vesszőket. Roppant kemény körülmények között küzdöttünk az érmekért. Mindannyian.

Párharcokat vívott ellenfeleivel. Hányat kellett legyőznie a végső sikerig?

Harmincketten indultunk. Az első tíz ellenfél nélkül jutott tovább. A selejtezőben elért harmadik helyem révén már a legjobb tizenhat között folytathattam. Utána még négy akadály következett.

Vegyük sorba őket.

Először egy göröggel kerültem párharcba, különösebb gond nélkül legyőztem. Utána a negyeddöntőben a sydneyi aranyérmes koreai An Te Szunggal találkoztam. Igaz, tavaly már legyőztem a vb-n, de tőle nagyon tartottam. Mikor elkezdtünk lőni, észrevettem, ő még jobban fél tőlem. Az első két vessző után láttam, hogy nagyon ideges, és rosszul is lő. Meglepően sima győzelem volt. A folytatásban a legutóbbi paraolimpiai ezüstérmes ukrán fiú volt az ellenfelem. Ő sem könnyű rivális, de vele ugyanaz történt, mint a koreaival. Elborította az idegesség. Én igyekeztem magamat visszafogni, mindenáron meg akartam tartani a nyugalmamat, az összpontosító képességemet. Erre építettem az egész taktikámat, és ez bevált. Nyugodtan lőttem, odafigyeltem minden egyes lövésre, miközben az ellenfél sorra rontott.

Valóban leginkább a koreaitól tartott?

A legjobb hat között már mindenki egyforma erős. Azokból bárki pályázhatott az aranyéremre. Ebben a kiélezett küzdelemben csak arról van szó, hogy ki hogyan tudja magát visszafogni, hogyan kezeli a stresszhelyzetet. Lövőtechnikája mindenkinek kifinomult, azonos szinten van, de az idegzetét máshogyan uralja, s ebből jön ki a különbség.

Az izgalmak a lengyel Lezanski elleni döntőben hágtak a tetőfokukra. Már a 103:103-ra végződött alapsorozatban érezte, hogy szoros csata lesz?

Elejétől kezdve fej-fej mellett haladtunk. A fináléban négy kört lőttünk, három vesszővel. Az első körben az ellenfél egy ponttal nyert, a másodikban behoztam a lemaradást, majd a harmadik és negyedik sorozat is azonos eredményeket hozott, így holtverseny alakult ki. Ilyenkor szétlövés következik, egy-egy vesszővel.

Sorsolnak is a sorrendről?

Nem. Tulajdonképpen az kezdi, aki a döntőt kezdte. A lengyel elrontotta, mert csak az ötöst találta el. Mikor ez megtörtént, biztos voltam abban, hogy hetesnél rosszabbat nem lövök. Annyira bíztam magamban. Végül a nyolcas sikerült. Szerettem volna egy tízessel megkoronázni az egészet, de az már nem ment.

Az egész verseny során egyszer sem ért el hatnál kevesebb értékű találatot. Ez mivel magyarázható?

Amellett, hogy felkészülésen jól sikerült, és három éve csúcson vagyok, Athénban elejétől kezdve magabiztos voltam, hittem magamban, és bíztam benne, hogy képes vagyok az újabb győzelemre. Legalábbis abban, hogy a legjobb négy közé jussak. A többi aztán már a szerencsén is múlott. A szerencse sokat segíthet, de ronthat is a teljesítményen, valójában azonban az önbizalom és az önfegyelem a döntő.

Tolókocsis ugyan, de az álló versenyzők között lő.

Nálunk két kategória van. Akinek a lába a földön van, az a versenyszabályzat szerint állónak számít, hiába ül. Én is közéjük tartozom, mert egy székből lövök, de leér a lábam.

Nálunk nem közismert sportág az íjászat, ezért nem ártana, ha felelevenítenénk, hogy az ellenfelek legyőzése közben mit kell tennie ahhoz, hogy paraolimpiai bajnok lehessen.

Összesen 127 vesszőt lőttem ki íjamból. Hetvenméteres távolságra. A céltábla 122 centi átmérőjű kör. Aki egyest lő, ennek a szegélyét találja el, értelemszerűen a közepén van a tízes, 12 centis átmérővel. Minden kör négy centi széles. Erre célzunk fegyverünkkel.

Hány tízest lőtt a paraolimpián?

Nem számoltam. Nagy versenyen már nyolcasokkal, hetesekkel is szépen felkúszhat az ember az eredménylistán, mert nagy az idegesség, sokat rontanak az ellenfelek. A minél több kilences, tízes pedig már a győzelmet alapozhatja meg.

Milyen nehéz fegyvert használ?

A súly nincs szabályozva, de mindegyiket testreszabva készítik. Beállítása legalább olyan művészet, mint a hegedű felhangolása. Az a versenyző képes jó eredményre, aki saját maga be tudja állítani a fegyvert. Az én íjam eléggé nehéz, de a szélben stabilabb, igaz, közben nagyobb súly van a vállamon.

Hány íja van egy paraolimpiai bajnoknak?

Versenyzésre kettő. Azért kettő, mert a döntőben negyven másodperc időt adnak egy lövésre, s ez alatt ki kell lőnöm a vesszőt. Ha közben valamilyen hiba támad, kénytelen vagyok bevetni a tartalékfegyvert, amely mindig mellettem hever.

Mi jutott a győzelem pillanatában az eszébe?

Minden támogatóm, segítőm, szurkolóm.

Elérzékenyült a kérdés hallatán. ĺgy volt ez a dobogón is?

Egy kicsit. Csodálatos élmény volt. Ezúttal is szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott, aki a mögöttem állt, és tolt előre.

Erre is szüksége volt?

Igen. Hatalmas lelkierőt ad, ha tudja valaki, hogy figyelik őt, és szurkolnak neki. Erőnlétileg képes vagyok egyedül is felkészülni, de a lelki teher elviselésében már rengeteget számít a háttér, a barátok, a család, a közelállók.

A dobogóról egy pillanatra hazaugrott Szepsibe is?

Természetesen.

Hazaérése után: ünnepelni vagy pihenni fog?

Biztosan lesz részem az ünneplésből, meghívnak majd jobbra-balra, s remélem, a pihenés pillanatai is eljönnek. Nagyon fogok örülni annak, ha végre kifújhatom magam.

NÉVJEGYKÁRTYA

NÉV: Lyócsa Imre

SZÜLETETT: 1963. július 21.

LAKHELY: Szepsi

VERSENYSZÁM: álló mozgássérültek íjászversenye

LEGNAGYOBB SIKEREK – paraolimpia: 1. (2004 Athén), 3. (2000 Sydney), világbajnokság: 1. (2003 Madrid), Európa-bajnokság (2002 Lengyelország)