Topligás csapatot vert a Slovan, a szurkolók Weissnek üzengettek

Viszonyulás kérdése, sok-e vagy kevés a 16 ezer néző Pozsonyban a Konferencialigában a Rayo Vallecano ellen. Fagyos télies időjárás és két gyatra produkció az előző két főtáblás meccsen vs. utolsó esély a továbbjutási remények éltetésére és a talán legaktraktívabb, La ligás ellenfél.

A mérleg két serpenyőjét nézve a kérdést eldöntetlenül hagyjuk, mint ahogy a lelátói párharc is döntetlenre végződött. A madridi kiscsapat drukkerei óriási lelkesedéssel indították a meccset; a nem kis szektort majdnem teljesen megtöltő vendégek gyors görögtűzzel fűtöttek be a hideg pozsonyi estében, és egy kisebb élőképpel is készültek.

Lelátói üzenetek

A létszámában „meglevő” hazaiak – mint utóbb kiderült – szándékosan indították síri csendben a meccset. Néhány perc elteltével teljes erővel skandálni kezdtek, és az egész stadiont erre bíztatták. Jött a „magyarázó”, szép üzenet” is egy molinón: 

„Így szurkol 200, 15 éves gyerek.” 

Mindez utalás volt arra, hogy Vladimír Weiss vezetőedző a komáromiak elleni, november eleji bajnoki után beszólt a B középnek. Konkrétan az őt, a játékosokat és a klubvezetőket pocskondiázó, a távozásukat követelők nézőknek, mondván, csak egy csoport 15 éves fiatal ordítozott, akiket valakik felhergeltek, és akik előtt nem fog térde ereszkedni. Később azért igyekezett finomítani a szavait, majd a Rayo elleni találkozót megelőző sajtótájékozatón némileg bagatellizálta a helyzetet azzal, hohgy semmi komoly nem történt.

A szurkolók viszont a folytatásban is üzentek még egyet Weissnek. A lelátóra egy hatalmas Slovan-címert feszítettek ki, alá pedig azt írták ki:

„Mi vagyunk a mi Slovanunk lelke.” 

Bombagól

Közben persze zajlott a meccs is: a 17. másodpercben egy hatalmas Takáč-védéssel, a 9.-ben egy les miatt meg nem adott Slovan-góllal (Sporar), majd a 24.-ben egy már érvényessel – az égszínkékek számára fájóan ez már Fran Pérez nevéhez fűződött, aki óriási bombát eresztett meg a bal felsőbe – 0:1.

Néhány perccel később a stadion egy pillanarta megdermedt, és nem az 1 Celsius-fok miatt: Balliu egy párharc után eszméletlenül esett össze a spanyolok kispadja előtt. Szerencsére aztán a saját lábán támogatták őt be az öltözőbe az orvosi stáb tagjai.

A Vallecanónak nagyobb, a Slovannak kisebb helyzete volt a gólszerzésre a szünetig, de az állás nem változott. 

Villámgyors fordítás

Weissnek több meghatározó játékosa (pl. Barszegjan, Kukarevics) is hiányzott sérülések miatt, így radikális változásra nem lehetett számítani az égszínkékektől – de nem is volt rá szükség (bár Sporart azért Yirajang váltotta). A Slovan előbb egy szögletet követően egyenlített (ifjabb Weiss passzát Kasja lőtte a hálóba hat méterről), majd a megzavarodott spanyolok a saját tizenhatosukon belül adták el a labdát, Marcelli és Yirajang pedig köszönte szépen – 2:1 az 52. percben.

A folytatásban hullámzott a játék, előbb a Rayo nyomott, majd néhány percig a Slovan, majd ismét a Rayo. A hajrához közeledve egyre inkább az volt a kérdés, kihúzzák-e a hazaiak a végéig minimális előnyükkel. Egy-egy kétségbeesett mentést leszámítva sikerült a Vallecano térfelén tartaniuk a labdát. És mivel az ötperces hosszabbítás utolsó percében a spanyolok csatára két lépésről a kapufára fejelt, a Slovan 2:1-re nyert, és megszerezte első pontjait és győzelmét a Konferencialiga főtábláján.