Tavaly jött az aranyév

Fehérben, de nem kimonóban(Pavol Majer felvétele) Tizenkét év nyomait nem tudja s nem is akarja kitörölni az életéből. Még azután sem, hogy ősztől lényegesen megváltozott a helyzete, és Gúta meg Nagyszombat fogásából kiszabadult a fővárosba. Tanulni. Elsőéves hallgató a Comenius Egyetemen. Matematika–földrajz szakos tanárnak készül.

Csinos lány, kollégám akár egy napon át fotózná. Ha nem árulnám el neki, hogy Edit jelenleg súlycsoportjában Szlovákia legjobb dzsúdósa, külsejéből erre még véletlenül sem következtetne.

Homályos képei azért előtolakodnak a gútai kezdetekről: „Anyunak volt egy barátnője, aki cselgáncsozott. Őt láttam edzésen, másra nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy anyu megpróbált lebeszélni. Ne menj, rossz idő van kinn, meg hasonlókat mondogatott. Csak nyolcéves lehettem, s a cselgáncs alsó korhatára akkor még tíz év volt.” Az egyetlen Fülöp-lányt ez egyáltalán nem zavarta. Három évig járt edzésre anélkül, hogy valaki hívta volna, állandóan ott forgolódott a többiek között, állandóan ő volt a legkisebb.

Közben tizenkét éves cselgáncsszeretet lett belőle. „A miért soha sem foglalkoztatott. Ez egyszerűen van, jól érzem magam a szőnyegen. Természetes dolog az életemben, hogy edzésre, versenyekre járok. Nem is tudnám elképzelni e nélkül a napjaimat. Ugyanez vezérelt az első iskolaválasztásnál is, és mentem a nagyszombati sportgimnáziumba. Persze a legnagyobb hajtóerő az eredményesség volt, ha elmaradtak volna a sikerek, talán már régen abbahagyom.”

Nincs olyan sok versenyző lány, hogy mindig edzőtársra akadjon. Gútán megszokta, hogy a fiúkkal kapaszkodik egybe a gyakorláson. „Lányokkal soha nem szerettem edzeni. A fiúk mégiscsak férfiak, jobban kibírják, nem panaszkodnak, hogy itt vagy ott fáj nekik, nem keresnek kibúvókat.”

Soha nem volt példaképe. Edit nem fél. „Még nem találkoztam olyannal, amit#l meg kellett volna ijednem. Talán ha egyszer rám támadna valaki, utána... A dzsúdónak van egy része, ahol az önvédelmet tanuljuk, gyakoroljuk. Valamelyik övvizsgához szükséges. Magabiztosságot ad, hogy alkalomadtán megvédjem magam. Mindenki elcsodálkozik azon, ha bejelentem, hogy dzsúdó edzésre járok. Ilyen alakkal? Ilyen természettel? Miért pont azt? És sorolják a kérdéseket.”

Újabb meglepetés éri az embert, amikor a gútai dzsúdós lány éremgyűjteményét próbálja kifürkészni. Csapatban már volt szlovákiai aranyérmes, egyéniben viszont 2002 előtt még soha. Váltakozva szinte kibérelte a dobogó alsó két fokát, de a tetejére tavaly állt fel először. És rögtön kétszer: mind a juniorok, mind a nők mezőnyét maga mögé utasította az 57 kilósok súlycsoportjában. „A minimumból a maximumot hoztam ki. Pedig zűrös évem volt. Előtte 2001 őszén megsérültem. Nehéz volt a visszaállás, nem is akaródzott meg féltem is a folytatástól. Csak egy hónappal az országos bajnokság előtt kezdtem el komolyabban edzeni, s bizony, megörültem, hogy összejött. A második hely mindig rettentően bosszantó, nincs annál rosszabb. Végre nem kellett átélnem.” Mindkét tornán öt-hat ellenfelet kellett legyűrnie, pontosan nem emlékszik a részletekre, de örök másodikként megingás nélkül haladt a végső siker felé. „Nagyon akartam. Úgy gondoltam, ha már az utolsó lehetőségem van a juniorok között, büszkén távozhassak.”

Szeptembertől nincs ideje annyit edzeni, mint korábban. A napi két nagyszombati gyakorlást pozsonyi diákhónapjai alatt heti egy gútai váltotta fel. „Ez valóban kevés. Hiányzik az edzés, de nekem fontos az iskola, mert tudom, hogy a cselgáncsból nem tudnék megélni. Kell gondolni a későbbi évekre is. A matematika és földrajz meg a dzsúdó egyelőre nemigen szeretik egymást. Sok időm telt el a tanulással, nemigen ment eddig az összehangolás, de a következő szemeszterben már többre vágyom. Soha nem jutott eszembe, hogy mi lenne cselgáncs nélkül. Idén kevés versenyem lesz, elmegyek valamennyire, s a bajnoki címemet is meg akarom védeni.”

Kilencvennyolctól a válogatott keret tagja, idén már a nők között. Világversenyekre nem gondol, túl magas akadálynak tartja a kijutást. „Lányokkal legfeljebb edzőtáborban készülök, különben nem. Valamikor ki kell próbálni az ellenfelet” – mondja nevetve, majd hátára veszi hatalmas táskáját, és elindul a gútai buszra. Hazamegy edzeni meg készülni az utolsó földrajzvizsgára.