Stílusváltás Pozsonyban

Juraj Čobej, a vendég ligetiek kapusa (balról a harmadik) volt a Ružomberok–Petržalka mérkőzés (1:2) legjobbjaTASR-felvételAz elmúlt szezonban a bajnok Žilina játéka jelentett némi oázist a Szuperliga-sivatagban. Otthon és idegenben is offenzív felfogásban futballozott, közelített a célirányos, modern európai labdarúgáshoz. A honi mezőnyben nem akadt párja. Aztán kilépett a nemzetközi porondra és a közelítés olyan távoli lett, hogy kapott három „kopaszt” és játékosságban totális csődöt mondott. Ennyit ért a hazai szuverenitása. Nem mondunk újdonságot: a szlovák csapatoknak még gyorsabban, még kreatívabban kell futballozniuk, hogy utolérjék a nemzetközi mezőnyt.

Hogy igyekszik-e valaki ilyen irányba? Talán-talán az Inter és a Slovan, a múlthoz képest mindkét csapatnál stílusváltás észlelhető. Vonatkozik ez elsősorban a sárga–feketékre. Megfiatalított csapatuk imponáló mozgékonysággal, lendülettel futballozik, megállás nélkül, gyors futás közben szövi a támadásokat, amelyek helyenként még nélkülözik a pontosságot, de minden jel arra vall, idő kérdése, mikor párosul szemre szép, úgynevezett egyből játékuk eredményességgel. Ugyanis ahogy Pecze Károly edző mondta, huszonéves védencei morálisan annyira erősek, annyira akarnak, annyira kedvük van ehhez a nem kis fizikai erőt igénylő játékfelfogáshoz, hogy előbb-utóbb jelentkeznie kell a sikernek. Magukévá tették a tréner elképzeléseit, az offenzív, aktív labdarúgást, amelyből az egész csapat egy emberként kiveszi a részét. Élvezet nézni, ahogy a labda megszerzése után beindulnak, totojázás nélkül azonnal passzolnak. Nem hátra és oldalra, hanem előre. Ez tetszik a nézőknek. Az Inter első hazai (vesztes) meccsén 1200-an voltak, a másodikon már 1600-an. Ekkor azt mondta a tréner, úgy érzi, legközelebb 2000-en lesznek. Nincs okunk kételkedni.

A Slovan mérkőzéseire többen járnak, jóval nagyobb a szurkolótábora. Na nem azért, mert kiválóan futballozik. Most azonban mintha elkezdődött volna valami. Dušan Radolský edző új hullámhosszra állította a csapatot, a letámadásos, agresszív játékra. Ennek értelmében inkább a küzdőképes labdarúgókat részesíti előnyben, aminek következménye, az együttesnek alig van mezőnyjátéka. De nem is ez a tréner célja. Ugyanis azt vallja: „A középpályát gyorsan át kell játszani, az igazi nagy dolgok a 16-os környékén történnek.” Tehát a kevés húzásból álló, gyors ellenakciókat szorgalmazza. Annál is inkább, mert olyan befejező csatára van, mint a fantasztikusan gólérzékeny Róbert Vittek, aki csapata hét góljából hatot szerzett. Minden labdával őt keresik, könnyű megjátszani, állandóan mutatja magát, változtatja helyét. De mi lesz, ha az ellenfelek rájönnek, hogyan lehet semlegesíteni a gólvágót? Talány. Akárcsak az, lehet-e hosszú távon eredményes egy csapat kreatív középpályások nélkül. Merthogy a Slovanban jelenleg egy sincs, az tény. Egyelőre nem érzi hiányát. De még 31 forduló van hátra a bajnokságból...