Spalletti: Inkább a klubfutball, mint a válogatott?

Az olasz nemzeti csapattól kiebrudalt szakember a római, szentpétervári és nápolyi sikerek után most Torinóban mutatná meg, mire képes, és lehet, hogy szakmai pályafutásának legnehezebb feladata előtt áll a Juventusnál.

Éppen két hete írtunk arról, hogy az öt éve csak vergődő Juventus az utóbbi időszakban csak sorozatos edzőváltásokat tudott felmutatni, így fordulhatott elő, hogy Maurizio Sarri, Andrea Pirlo, Massimiliani Allegri és Thiago Motta után Igor Tudort is menesztették. 

A munkát egy sikeredzőnek is mondható szakember, Luciani Spalletti vette át, aki éppen egy válo­gatottbukáson van túl. Igaz, klubszinten eddig szinte mindenhol megállta a helyét.

Legalábbis az elmúlt húsz évben, előtte azért végigjárta a szamárlétrát és sokat tanult az Empoli, a Sampdoria, a Venezia és az Ancona csapatainál. Az első komoly kiugrást Udinében produkálta, ahol a 2004–2005-ös szezonban nagy meglepetésre a negyedik helyre vezette az Udinesét a Serie A-ban, és ezzel bejuttatta a Bajnokok Ligájába.

Le is csapott rá az AS Roma, amellyel háromszor is kupadöntőt vívhatott, 2007-ben és 2008-ban sikerült is megnyerni. Miután a 2009–2010-es szezont gyengén kezdte a csapata, lemondott, és néhány hónappal később aláírt a szentpétervári Zenithez. 2010-ben duplázott, az Orosz Kupa mellett megnyerte a bajnoki címet is, 2011-ben már csak az orosz Szuperkupa jutott neki, de 2011–12-ben ismét bajnok lett az együttessel. Ezt két szűk esztendő és a trófeanélküliség miatt egy menesztés követte.

Spallettit tárt karokkal fogadták korábbi klubjánál, ahol egy bronzot, majd egy ezüstöt nyert, végül 2017. május 30-án közös megegyezéssel távozott. Jött az Inter, és két olyan szezon, amelyben a milánóiak egyaránt a negyedikek lettek és kvalifikálták magukat a BL-re. Ez azonban kevésnek bizonyult, Spallettit menesztették – és tény, hogy több lehetett a csapatban, hiszen azóta folyamatosan dobogós helyen zár a hazai élvonalban.

Két év munkanélküliség után 2021. május 29-én, Gennaro Gattuso utódjaként a Napoli látott benne fantáziát, ő pedig egy bronzérmet követően 2022–23-ban – 1990 óta először, összességében harmadszor – bajnoki címig vezette az együttest. Távozása meglepetésszerű volt, de Roberto Mancini váratlan lemondását követően olasz kapitánynak nevezték ki. 

Itt viszont nem jött a mágia, a csapat a tavalyi Eb-n a csoportkört még túlélte, de a nyolcaddöntőben simán kiesett Svájc ellen. 

Aztán jött a sikertelen Nemzetek Ligája-negyeddöntő, ahol 5–4-es összesítéssel alulmaradt a németekkel szemben, a június 6-i, oslói 3–0-s vereség után pedig megköszönték a munkáját.

Már nem léteznek rendszerek

Azt senki sem vonta kétségbe, hogy taktikailag az egyik legfelkészültebb szakember a világon. Olyan, aki nem ragaszkodik a bevált módszereihez, ha valami nem megy, képes változtatni, sőt, alkalmas arra, hogy a kerethez szabja meg a megfelelő rendszert.

1998–99-ben maximális pontszámmal (110 cum laude) végezve szerezte meg a diplomáját, a szakdolgozatát a 3–5–2-es játékrendszerből írta. Ehhez képest Rómában a kedvenc felállása a 4–2–3–1 volt négy védővel, két védekező középpályással, két szélsővel és egy támadó középpályással, valamint egy csatárral, Francesco Tottival. 

Később aztán Totti is inkább támadó középpályásként funkcionált, és hamis kilencesesként szerepelt, és a stratégiát gyakran 4–6–0-snak titulálták.

Ezek után Nápolyban egy ugyancsak támadó szellemű csapattal már 4–3–3-as felállást alkalmazott Spalletti, aki három éve így fogalmazta meg a taktikáját: „A futballban már nem léteznek rendszerek; minden az ellenfél által szabadon hagyott területekről szól. Ezeket kell villámgyorsan felismerni és kihasználni a megfelelő pillanatot a támadásra. És ennek megindításához bátornak kell lenni, még akkor is, ha nyomás alatt vagyunk.”

Amikor megkapta a szövetségi kapitányi posztot, akkor nem véletlenül dicsérték az általa megteremtett pozitív csapatszellemet, és azt, hogy mindenhol egységet tudott teremteni az öltözőben. A válogatottnál sem nyugodott, a gyakran alkalmazott rugalmas 4–3–3-as rendszert 4–2–3–1-re, 3–4–2–1-re vagy 4–4–2-re is változtatni tudta. Sőt, az Európa-bajnokság Horvátország elleni utolsó csoportmérkőzésén a 3–5–2-t is kipróbálta. 

Lehet, éppen ez a folyamatos keresgélés okozta, hogy az addig méltatott szakemberről elterjedt, a stílusa inkább illik a klubfutballhoz, mint a válogatotthoz.

Szigorú védekezés, határozott letámadás

A Juventusnál azért nehéz a dolga, mert örökölt egy keretet – amelyet egyáltalán nem tart rossznak –, de miután nem szezon előtt vette át az irányítást, a felkészülési mérkőzések hiánya miatt a tétmeccseket kell arra használnia, hogy különböző kombinációkkal kísérletezzen, és finomítsa a taktikai elképzeléseit.

Ugyanakkor a tapasztalata és alkalmazkodóképessége kulcsfontosságú lesz abban, hogy a Juventus leküzdje ezeket a kihívásokat, és egy gördülékenyebb, magabiztosabb futballt mutasson be. Spalletti feladata tehát nemcsak az eredménycentrikusság, hanem a Juventust mindig is jellemző taktikai fölény újbóli megteremtése lesz.

Az Oldjuve.com szurkolói oldal azt írta, a csapat 35 gólt kapott az előző bajnoki idényben, most viszont már 10-nél jár, azaz egyelőre a meccsenkénti egygólos átlag valósul meg, ami nem mutat javulást a Motta–Tudor-érához lépest. Azaz a legfontosabb a védekezés átszervezése lenne, ehhez az kell, hogy a középpályások szoros letámadással elvágják a passzsávokat, az ellenfelet hosszú indításokra kényszerítsék, ezzel pedig levegyék a védőkről a nyomást.

Spalletti a Napolival már megmutatta, hogy ez működik. 

A 2022–23-as szezonban csapata mindössze 28 gólt kapott, és átlagosan 6,2-szer szerzett a labdát meccsenként a pálya utolsó harmadában. 

Ez a szám a Juvénél akkor 4,4 volt – ezt kellene Spallettinek feltornásznia, hogy csapata bajnoki címre esélyessé váljon.

Mintha Szoboszlait látnánk

Ami magát a védelmet illeti, azt már Spalletti is elárulta, hogy olyan emberek kellenek neki, akik a hátsó stabilitás mellett az előrejátékban is hasznosak. Így kulcsszerep hárulhat Pierre Kalulura, akit a Sporting elleni BL-meccsen nagyon dicsértek, hiszen passzainak többsége sikeres volt, megnyerte a párharcait, és a pálya középső harmadában rengeteg labdát szerzett.

De a balbekk pozíció is stabilnak tűnik, ott Szoboszlai-megoldáshoz folyamadott a mester, 

aki Arne Slot liverpooli ötletéhez hasonlóan (ahol a magyar középpályás került a számára idegen jobbhátvéd posztra) Teun Koopmeinerst húzta vissza balbekknek.

A holland középpályás 2024 nyarán érkezett Atalantától közel 60 millió euróért, de az első szezonjában nem hozta azt, amit vártak tőle, mindössze öt gólt szerzett 44 tétmérkőzésen, míg az azt megelőző szezonban a bergamóiaknál 15-ször volt eredményes.

Eddig számos támadó pozícióban játszott, akár támadó középpályásként, akár második csatárként, de Spalletti eddig három meccsén egyaránt balhátvédként számolt vele, mert nemcsak védekezni, hanem támadást indítani is tud.

Látja a potenciált

A Cremonese elleni 2–1-es siker, majd a Sporting elleni 1–1 után jöhetett szombaton a torinói derbi. A 254. Derby della Mole végül gól nélküli döntetlennel zárult, ez azt jelenti, hogy Spalletti továbbra is veretlen új munkaállomásán.

„Hiányzott belőlünk az a minőség és kreativitás, amelyre szükség van. Egy pontos érintésre, passzra, talán egy kis szerencsére is. Nem sok ilyenünk akadt, és el kell mondanom, hogy az öltözőben senki sem volt boldog” – elégedetlenkedett Spalletti. –

„Mindenképpen javulnunk kell, mert megvan hozzá a potenciálunk. 

Ugyanakkor elégedett vagyok a játékosok hozzáállásával és azzal, amit láttam. 

Ez egy újabb mérkőzés, amit hozzáadhatunk a tapasztalatainkhoz.”

A válogatottszünet után most jön egy kis szusszanás, ahol rendezni lehet a sorokat – bár a keret többségének elfoglaltsága lesz –, és jöhet a folytatás november 22-én a Fiorentina, három nappal később pedig a norvég Bodö/Glimt otthonában.