Radványi: Nem az az edző vagyok, aki kiesik a csapatával

Matematikailag két fordulóval a bajnokság vége előtt, a trencséniek elleni 0:0-al biztosította be élvonalbeli tagságát a KFC. De mikor jött el az a pont, amikor kissé már megkönnyebbülhetett, amikor már akkora volt a csapat előnye az utolsó helyeken levőkkel szemben, hogy érezte, meglesz a bentmaradás?

A sereghajtó besztercebányaiak elleni idegenbeli, 1:0-s siker után, négy meccsel a vége előtt. Azzal 11 pontra nőtt az előnyünk velük szemben, olyan pozícióba kerültünk, hogy úgy voltam vele, 95%-ra már megvan a bentmaradás.

Akkortól viszont fogadhatta a gratulációkat – akadt köztük esetleg olyan valakié is, aki korábban kimondottan szkeptikus volt a Niké ligás tagságot illetően?

Akár a szakembereket, akár a közvéleményt nézzük:

nagyon sokan arra számítottak, hogy felkerültünk az élvonalba, körülnézünk és simán kiesünk. 

Örülök, hogy erre rácáfoltunk. Ráadásul úgy, hogy úgymond hontalanok vagyunk, minden mérkőzésünket idegenben játsszuk, és bonyolult körülmények között tudunk edzeni is. A játékosaink nagyon jó kollektívát alkottak, sikerült kivívniuk a bentmaradást. Mint edző nagyon büszke vagyok rájuk.

A többi klub is hasonlóan viszonyult a KFC-hez? Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, innentől komoly(abb)an veszik a komáromiakat?

Ősszel volt egy hétmeccses vereségsorozatunk. Annak ellenére, hogy veszítettük el sorra a bajnokikat, a szakolcain kívül mindig csak egy góllal kaptunk ki, és olyan teljesítményt nyújtottunk, hogy csak az utolsó másodpercekben mentek el a találkozók. Nem törtünk össze, és ekkor kezdtek el gondolkodni a riválisok, hogy ennek a csapatnak mégis lehet jövője az élvonalban. Én mint edző akkor azt mondtam a játékosoknak, nem akarom már a sajtótájékoztatókon hallani a kollégáktól vagy az újságíróktól, hogy mennyire jól játszottunk, ha közben 0 pontot szereztünk. Arra kértem őket, kezdjünk el effektíven játszani, szerezzünk gólokat, legyünk eredményesek. Ahogy mondani szoktam, ez nem műkorcsolya, itt arra adják a pontokat, ha egy góllal többet szerzel, mint az ellenfél. Tavasszal ez már működött, sok meccset sikerült megnyernünk egy góllal.

Az említett hontalanság és vereségsorozat mellett az ellenfeleknek kedvező bírói döntések, VAR-ozások is nehezítették a csapat életét a szezon elején, jöttek az utolsó perces kapott gólok, az év eleji anyagi gondok. Mindennek fényében kijelenthető, hogy a megszerzett 8. hely az egyik (ha nem a) legsikeresebb eredménye volt edzőként?

Mindenképpen igen. Ennyi problémával a hátunk mögött is sikerült felkapaszkodnunk a 8. helyig, ami hatalmas siker, számomra is és a klub számára is, amely továbbra is történelmet ír. Örülök annak is, hogy a komáromi a negyedik olyan élvonalbeli klub, amelyet sikerült benntartanom a legmagasabb osztályban. A tavasz elején elszenvedett vereségekkor megint sokan temettek már minket,

de mindenkinek azt mondtam, én nem az az edző vagyok, aki kiesik a csapatával, én bent szoktam tartani a gárdákat. 

Örülök, hogy ez most is így lett.

A csapatból ki volt a legfőbb támasza a nehéz időszakokban?

Nagyon sokat segített a zsolnaiak 1:0-s legyőzése, amikor egy félidőn keresztül emberhátrányban játszottunk. A fiúk küzdöttek egymásért, belevetődtek a lövésekbe, fantasztikus kapusteljesítményünk volt. Ezután a játékosok is elhitték, hogy a legjobbak ellen is van keresnivalónk, mert a zsolnai azért a topklubok közé tartozik Szlovákiában. Ha otthagyunk a pályán mindent, akkor le tudunk győzni bárkit. Ez a meccs komoly fordulópont volt a csapat életében. Nagyon jó kollektívát alkottak a fiúk. Mindig tudtam számítani Šimkóra, aki ősszel Dunaszerdahelyen megsérült, és teljes értékűen csak tavasszal tért vissza, ő volt a jobbkezem. De senkinek a szemében nem láttam egy pillanatig sem, hogy nem hittek volna abban, meg tudjuk csinálni. A hullámvölgyekből mindig sikerült kijönnünk, ami a kiváló csapatszellemnek köszönhető.

Ha magát a játékot nézzük, visszatekintve melyik csapatrész volt a leginkább kompatibilis a Niké Ligával, hol volt a legkevesebb tennivaló?

A II. ligában a legtöbb gólt rúgtuk és a legkevesebbet kaptuk, de tudtuk, hogy az élvonal más kávéház, ott másra lesz szükség. Nagyon fontos volt, hogy megszervezzük a védekezésünket, mert itt komolyabb ellenfeleink vannak. Ez sikerült:

tavasszal már a riválisok is tudták, ha ellenünk játszanak, akkor nehéz dolguk lesz a defenzívánk feltörésével. 

Lehet, hogy ez nem jelent szép futballt, de mindig abból kell kiindulni, milyen játékosok állnak rendelkezésre, és az adott keretből kell kihozni a maximumot. Tudtuk, ha kompaktak leszünk, akkor minden meccsen lesz esélyünk 1-2 gólt szerezni rögzített szituációból vagy kontrából. Ezért az egész csapat védekezését rendbe raktuk, hátul pedig Dlubáč remekül teljesített tavasszal.

A középpályán kulcsfontosságúnak tűnt Kubista érkezése, valamint Žák állandó jó formája.

A szezon elején hiányzott nekem a középpályán egy olyan típusú játékos, aki dinamikus, sokat fut, sokat dolgozik, mint Žák. Ő viszont fiatal, tapasztalatlan, ezért az alsóházi rájátszás előtt érkezett Kubista, aki rutinos, mintegy 250 cseh élvonalbeli meccs van mögötte. Amikor ő a pályán volt, sosem kaptunk ki, amikor pedig két találkozót kihagyott sérülés miatt, azokat elveszítettük. Nagyon fontos része lett a csapatnak, nagyon sok párharcot megnyert, és rúgott három gólt is.

A csapat azt is elbírta, hogy az őszi kezdőkapus, Trefil távozott télen, csakúgy, mint a fontos gólokat szerző csatár, Voleský. Mennyire tartott a hiányuktól?

Abban biztos voltam, hogy Filip (Dlubáč) fogja tudni helyettesíteni Jakubot, mert már az őszi idény végén is jól teljesített. Voleský helyett érkezett Krivokapic Győrből, aki azonban megsérült az első edzésen, és később sem érte utol magát. Végül aztán megoldottuk a pótlását a már meglevő focistákkal. A legjobb góllövőink (Šmehyl, Ganbold, Sylvestr) 4-4 gólt lőttek, ami nagyon kevés a 32 mérkőzés alatt. Azonban ez is mutatja, hogy sokan voltak a csapatban, akik tudtak gólt lőni. Nem volt csatárunk, aki szerzett volna 10-12 gólt, de a többiek ezt szétosztották egymás között, minden mérkőzésen akadt egy gólszerzőnk.

Milyen változások várhatók a keretben?

Sylvestr és Nagy Geri távozik a klubtól, és Špalek is valószínűleg visszamegy Olaszországba, alacsonyabb osztályba. Természetesen szeretnék frissíteni a kereten, két csatárt mindenképp szeretnék igazolni. Leadtam egy névsort, hogy a keretből kit szeretnék mindenképp megtartani és kiket szeretnék hozni, innentől a vezetőségé a főszerep. Bízom benne, hogy június 16-ra, a nyári felkészülés kezdetére a keret nagy része már összeáll. 
 

(A beszélgetés után hivatalossá vált, hogy a nagyszombatiak kölcsönjátékosa, Vojtěch Kubista nem marad Komáromban.).