Özbas Szofi: Jó élmény volt, hogy itthon versenyezhettem

Milyen volt az éjszakája? Volt önben a megszokottnál nagyobb izgatottság?

Volt, volt (nevet). Egy hazai rendezésű verseny mindig más érzés. Azt nem mondom, hogy csak pozitív gondolataim voltak. Inkább azt mondanám, hogy egy hullámvasúton ültem. Próbáltam megosztani a terhet vagy a rossz pillanatokat a körülöttem lévőkkel. Úgy érzem, hogy mindig elosztották a terhemet vagy a bánatomat kettővel, levették azokat vagy egy részüket a vállamról. Megelőzték azt, amikor ez rossz irányba ment volna el. Utólag nézve nagyon jó élmény volt. Örülök, hogy ezt tudom mondani, mert nagyon óvatosan kell ezzel bánni, és nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítettek.

Ezek a gondolatok a hazai környezet miatt jöttek elő, vagy a nemrég szerzett Eb-cím is teherként jelentkezett önben?

Ez nagyon komplex volt, minden összeállt... Nem bánom, hogy így alakult, mert azt tudom mondani, hogy a mai napomhoz képest mindent megtettem úgy, ahogy az Európa-bajnokságon, és az előtte lévő két versenyen is. Sosem tudhatom, hogy ez mire elég, csak azt tudhatom, hogy odateszem-e a maximumot, ami bennem van azon a napon. Ijesztő tud lenni, hogy az ember nem tudja előre megmondani, hogy ez mire lesz elég, de a felkészülésben is ott van az érzés, hogy aznap mindent megtett. Nekem a mai nap ez volt a maximum. Nagyon sok pluszt adott, hogy itt volt Magyarországon a vb és hogy az Eb-t is megnyertem, de azt érzem, hogy most így teljes az utam.

Az első két mérkőzése könnyebbnek tűnt, a harmadik pedig egy igazi maratoni csata volt. Össze lehet az ellenfeleket valamilyen módon hasonlítani?

Igazából nem... vagyis hát taktikailag biztosan, illetve nehézségileg is össze lehet vetni őket, de én mindenki ellen úgy megyek fel a tatamira, hogy bármi megtörténhet. Olyan szempontból nem szabad az ellenfélre koncentrálnom, hogy elvigye ez a fókuszt magamról. Nekem mindig az a taktikám, hogy magamra figyelek, és ha magamban rendben vagyok, akkor mindegy, hogy ki áll ott velem szemben. Nyilván, ahogy halad előre a verseny, úgy nehezednek az ellenfelek, mert úgy maradnak bent az erősebb versenyzők, de én nem teszek különbséget köztük.

Ha már említette a taktikát, néhány perce az edzőjével a fogásokat bemutatva elemezték a mérkőzését. Mire jutottak ilyen kevéssel a kiesése után?

Most hirtelen az impulzív gondolatok és friss élmények jöttek elő, de lesz majd ennél részletesebb kiértékelése is a napnak. Inkább az érzelmi oldala volt az, ami igazából most fontos, nem is az, ami taktikailag történt.

Visszatérve a fejében járó gondolatokhoz. A második és a harmadik mérkőzése előtt is sokat kellett várnia a szőnyeg szélén. Akkor mi járt a fejében?

Azok a legidegőrlőbb pillanatok. Sőt, most elég hosszú percek voltak, mert nagyon hosszan küzdöttek előttem. Olyankor már nyolcvan százalékban a jó értelemben vett „légüres térben” vagyok, de a maradék húszban azért még jönnek be gondolatok. Azokat próbálom minden oldalról kivédeni és teljes fókusz van, úgyhogy már érzem a tatamit és a meccset.

Beszélt már a hazai pályáról, de végül is milyenek voltak a körülmények? Nyilván nem mindennapi, hogy több ezer embertől érkezik folyamatosan a biztatás.

Fogalmazzunk úgy, hogy voltak fenntartásaim. Ezek mind magamból és nem a közönségből indultak ki. Nagyon nagy energia az, amit ők adnak, és azt érzem, hogy ezt nagyon jól kell kezelni ahhoz, hogy segítség legyen. Ettől tartottam, amiért nem hibáztatom magam, hiszen tízből kilencszer elutazunk valahova és a hazai pályához nem vagyok, vagyunk hozzászokva. Voltam kint az előző versenynapokon, és már próbáltam átélni, hogy mi hogyan fog történni. Az első meccsem után, amikor szurkoltak nekem és lejöttem, akkor nyugodtam meg teljesen, és már tudtam, hogy jó élményként fog megmaradni, hogy itthon versenyezhettem.

Az új súlycsoportban már túl van egy Európa- és egy világbajnokságon is. Hogy sikerült a váltás?

Jól, jól érzem magam (nevet). Paradox módon most, a vb-kiesés után is ezt mondom. De nem tudok mást mondani. Ez az én utam és egyszerűen nem alakulhat rosszul, amíg én rajta vagyok és amíg kitartok. Nagyon hálás vagyok, hogy eddig négyből három verseny nagyon-nagyon jól sikerült. Egy nem annyira, de azt érzem, hogy az én részem nem változott. Nagyon sok, de nem minden múlik rajtam, és nekem az az egyetlen feladatom, hogy ami az én részem, azt megcsináljam. Sok áldozatot hoztam most, főleg így az Eb után, de nem bánok semmit, csak nagyon hálás vagyok.

Vár önökre még egy csapatverseny, utána jöhet a pihenő?

Jövő héten lesz még egy katonai világbajnokság, ahova kiutazunk Németországba. Utána lesz a pihenő. A július arról fog szólni, hogy egy kicsit megnyugszom, és élhetem a mindennapi életemet a kis világomban. Szerintem ezt csak így lehet, ha az ember ilyen nagy feszültségű dolgokkal találkozik, utána meg kell pihenni, és csak azt követően jöhet az új kihívás.