Ötvenen emlékeztek a „3500-as” nagygyűlésre

V. KRASZNICA MELITTA

Komárom. A szlovákiai magyar képviselők és polgármesterek részvételével 1994. január 8-án megtartott komáromi nagygyűlés 15. évfordulójára emlékezett szombaton este a Csemadok Komáromi Területi Választmánya. A rendezvényen, amelyen emléktáblát is avattak a Csemadok Kossuth téri székházának falán, mintegy ötvenen vettek részt.

Duray Miklós, az MKP alelnöke beszédében a 15 évvel ezelőtti gyűlést a felvidéki magyarság Trianon utáni első és mind ez ideig utolsó önmeghatározó önrendelkezési kísérletének nevezte, melynek tétje az volt: közösségünk meg tudja-e teremteni a túlélés és a kibontakozás feltételeit. A Csallóközi Városok és Falvak Társulása, valamint a két szlovákiai magyar parlamenti párt meghívására akkor közel 3500 magyar polgármester, önkormányzati és parlamenti képviselő találkozott Komáromban, annak ellenére, hogy vezető politikusok részéről több fenyegetés is érkezett a szervezők és a résztvevők címére. Duray szavai szerint két évvel Csehszlovákia megszűnése után kedvezőek voltak a feltételek az önkormányzatisággal összefüggő közösségi jogok kivívására. A megtervezett lépések közül azonban csak az első valósult meg – a nagygyűlés. A második lépés egy közös nyilatkozat elfogadása lett volna, amely – az elvi megállapításokon kívül – az Európa Tanács önkormányzatokkal, nyelvhasználattal, valamint a kisebbségi közösségek jogaival foglalkozó dokumentumaira támaszkodó célokat tartalmazta volna. „Mivel csak az általános meghatározásokban sikerült megegyezni, a nyilatkozat csonkára sikerült, és a harmadik lépésre, azaz egy pártok fölötti száztagú testület kialakítására már nem kerülhetett sor. Ez felügyelte volna a belső önrendelkezés megvalósításának folyamatát” – idézte fel a 15 évvel ezelőtti történéseket Duray.

Petheő Attila a szervezők nevében szólt az egybegyűltekhez, rámutatva, hogy a 15 évvel ezelőtti nagygyűlés célkitűzéseiből nagyon kevés dolog valósult meg. Az emléktábla leleplezését követően a résztvevők vitafórum keretében elevenítették fel az 1994-es történéseket, megállapítva, hogy a komáromi nagygyűlés állásfoglalása semmit nem veszített értékéből.