Öt pofon Debrecenben

Király kapusnak nehéz dolga volt a magyar–fehérorosz előkészületi meccsen (2:5)Internet-felvétel A két edző így látta a meccset, GELLEI IMRE: „A fehérorosz válogatott igazolta azokat az eredményeket, amelyeket a világbajnoki selejtező során elért. A vendégek végig motiváltak voltak, és az első negyedórát leszámítva a játék minden elemében fölénk kerekedtek. Fő problémánkat az jelentette, hogy a középpályán gyakran elvesztettük a labdát, és ezért könyörtelenül megbüntettek bennünket.“

EDUARD MALOFEJEV: „Örülök az eredménynek, és annak is, hogy öt gólt tudtunk rúgni idegenben. El kell ismerni, ezek közül egy-kettő szerencsés körülmények között született, de ez ebben a játékban nem számít. Úgy tetszik, Magyarországon futballban nagyobb a demokrácia, mint nálunk, viszont az is igaz, hogy nálunk könnyebb fegyelmezni a játékosokat...“

A Nemzeti Sport így értékelte az egyéni teljesítményeket:

A válogatott csapatkapitánya, s kapusa, Király Gábor nem volt csúcsformában, az ellenfél támadói megzavarták a levegőben és a földön is, igaz, a fehéroroszok különösebb gond nélkül futottak át a teljes magyar védelmen....

A védelemben Bodnár László próbálta bizonyítani, hogy nem véletlenül tagja a Dinamo Kijevnek, s tagja a magyar válogatottnak, de a nagy akarásból azonban csak nyögés lett – annak ellenére is, hogy döntő érdemei voltak az egyetlen magyar gól előkészítésében. Kuttor Attila rendkívül lassú, körülményes játékot mutatott be, s ez jellemezte a szintén a védelem közepén játszó Juhár Tamást is, aki mint ismert, a kiesőjelölt Vasasból kerül immár rendszeresen a válogatottba. A balhátvéd posztján Mátyus János ezúttal is visszafogottan, magát és az ellenfeleit is kímélve tette a dolgát. Ezért kár volt hazautaznia Cottbusból.

A középpályán védekező feladattal megbízott Gyepes Gábor légüres térben mozgott, három gólban is benne volt, s ha Gellei Imre nem cseréli le időben, talán a negyedik is a lelkén szárad. Kabát Péter volt az egyik legaktívabb a magyar válogatottban, már amennyire aktivitásról lehet beszélni az igen gyalázatosra sikeredett mérkőzésen. Lisztes Krisztiánnak kellett volna mozgatnia a csapatot, ám pontatlan, lassú és visszafogott volt, mint ahogyan Dárdai Pál sem jeleskedett, de a második félidőben valamelyest javult a játéka.

A támadók közül Kenesei Krisztiánt csak a gólja miatt érdemes említeni, míg az itthon agyonfavorizált Gera Zoltán volt az egyik nagy csalódás. Bebizonyosodott, hogy ami neki a honi mezőnyben sikerül, az nem megy a sokkal jobb fizikai felkészültséggel rendelkező, technikásabb ellenfelekkel szemben.

A cserék közül Tóth Norbert ak-tívan játszott, az ajándékbüntető kiharcolása az ő nevéhez fűzoődik, Babos Gábor egy félidőn át állt a gólvonal előtt, a gólról nem tehet, sőt volt egy nagy védése, amikor Belkevics szabadrúgását a jobb felső sarok elől tolta szögletre. Böőr Zoltán, a hazaiak kedvence elfogultság nélkül futballozott, de ez a teljesítmény sem emelte az átlag fölé, Füzi Ákos sok labdát adott el, míg Korolovszky Gábornak nem sok ideje maradt arra, hogy bizonyítsa, neki is a válogatottban van a helye. Fehér Csabával erősödött, valamivel biztonságosabbá vált a védelem, Fehér Miklós pedig végre érezhette a gólszerzés örömét, hiszen Portóban immár egy éve nem rúgott gólt. (sr)