Örömfutás két állatmenhely között

Mi késztetheti az embert arra, hogy mindennemű versengés nélkül lefusson 48 kilométert? Még az sincs ilyenkor a pakliban, hogy önmagunkon kerekedjünk felül, mert az időt nem is nagyon mérik, nem az a lényeges. Napjainkban mégis vállalkozik ilyesmire a huszonegyedik század futóközössége. Összetartó ereje van, ápolja az emberi és sportbaráti kapcsolatokat, s közben nemes célt követ.

Ilyen gondolatok jutnak az eszembe, amikor Ravasz Ödönt, a 2. Állatmenhelyek közti futás koordinátorát hallgatom a komáromi Dunajka és a nagymegyeri DogAzyl közti 48 kilométeres táv megtételéről. Közben tíz községet érintve haladtak a futók. Öten – Király Mátyás, Bögi Sándor, Sándor Éva, Képesi Attila és Képesi József – a teljes távval megbirkóztak, mások, akik rövidebb-hosszabb időre, szakaszra csatlakoztak, de helyszűke miatt most nem sorolom fel őket, szintén kivették részüket abból, hogy ráirányuljon a figyelem a két állatmenhelyre. Helyettük kettő leg a névsorból: a legidősebb a 67 éves nagymegyeri Józsa Gyula, a legfiatalabb a 6 éves Ravasz ikerpár, Dóra és Dominik volt.

„Örömfutás volt, utána pedig beszélgetés a Tunya tanyán. Nagyon jó hangulatban zajlott az egész, a dél-szlovákiai versenyzők összefogásaként. Mindenki annyit vállalt, ameny-nyit akart, győzött – keresi a találó mondatokat Ravasz Ödön, aki a térségben egyre több sportrendezvény életre hívásába kapcsolódik be. – Ebben az esetben lányom, Eszter állatszeretete vezérelt, s tavalyi egyéni szólója után idén jóval több társra akadt, s egyéb teendői mellett most is lefutott negyven kilométert. Várakozáson felül, nagyon jól sikerült a laza, megállókkal tarkított kocogásunk. Köszönet mindenkinek, aki közreműködött, segített, támogatott vagy adakozott. Utóbbiból és a célba érés utáni árverésből összegyűlt 240 eurót és a kapott kutyatápot a két menhelynek adtuk. Reméljük, örömfutásunk jövőre is megismétlődhet, és még több érdeklődővel.”