„Olyan jó lenne már dolgozni is...”

Gáspár László, az újdonsült paraolimpai bajnokMeglepően magabiztos volt az athéni paraolimpiai játékok előtt, már jóval a rajt előtt azt nyilatkozta: győzni megy a görög fővárosba. Nem tartott az esetleges kudarctól?

A balsikerrel mindig számolni kell, természetesen benne van a pakliban. De ha valaki becsületesen tréningezik, akkor nincs mitől tartania. Én pedig minden téren remekül felkészültem, az edzéseken elég sokszor túlóráztam. Természetesen az én fejemben is sokszor megfordult: mi lesz, ha nem jön ki a lépésem, ha rossz napot fogok ki, s ha elpártol tőlem a szerencse? Ezzel minden sportoló így van!

Később aztán elárulta, a sorsolás napján igencsak ideges volt. Vajon miért?

Attól féltem, nehogy összekerüljek mumusommal, a spanyol Ruizzal, akitől a közelmúltban négyszer szenvedtem vereséget. Szerencsére elkerültük egymást. A csoportküzdelmek után nem kis meglepetésre kikapott, s ekkor már tudtam, nagy baj nem lehet.

A csoportküzdelmek során nemigen szorították meg, a három meccsen mindössze egy játszmát vesztett.

Sokat jelentett a jó rajt, amolyan önbizalom-erősítő győzelmeket arattam. A két 3:0-ás sikert követően azzal a svéd Anderssonnal kerültem szembe, akitől májusban és júniusban is kikaptam. Most is nagyon magabiztos volt, talán le is becsült. Remekül bejöttek az adogatásaim, megnyugodtam, és 3:1-re nyertem. Ez azt jelentette, hogy csoportgyőztesként jutottam a negyeddöntőbe, ahol simán vertem a védekező felfogásban pingpongozó cseh Vrbkát, majd az elődöntőben következett a higanymozgású kínai Jang ge. A torna legnehezebb mérkőzésén a legkritikusabb pillanatokban is higgadt maradtam, s végül 3:0-ra nyertem. Sokszor lejátszódik előttem ez a sorsdöntő meccs...

A fináléban aztán régi ismerősével találkozott, a svéd Anderssonnal, aki legyőzte a félelmetes Ruizt. Nem tartott attól, hogy visszavág a skandináv fiú?

Amikor megtudtam, hogy az aranyéremért vele kerülök szembe, megnyugodtam, ez nem jelenti azt, hogy lebecsültem volna, s előre ittam volna a medve bőrére. Lépéselőnyben voltam, hiszen pár nappal korábban legyőztem őt; s az úgynevezett visszavágót is én nyertem – szintén 3:1-re.

Mit érzett az utolsó labdamenet után?

Az egész pályafutásom felvillant előttem, ordítottam egy jó nagyot. Mégpedig azt, hogy: Végre sikerült! Magasba lendült a két kezem, s végtelenül boldog voltam. Ezt az érzést nem lehet leírni, elmondani, csak az tudja felfogni, aki már nyert olimpiát.

És ha nem sikerült volna, akkor befejezi?

Engem egy vereség nem küld padlóra, túléltem Atlantát és Syd-ney-t is, elvégre onnan is éremmel tértem haza. Már jóval Athén előtt elhatároztam: mindent megteszek, hogy Pekingben is ott lehessek.

A kínai fővárosban most már címvédőként áll asztalhoz. Négy év múlva talán még nehezebb ellenfelekkel kell megküzdenie...

Mivel Kína asztalitenisz-nagyhatalom, szinte biztos, hogy Pekingben minden idők legszínvonalasabb versenyére van kilátás. Megígérem, jól felkészülök a 2008-as ötkarikás viadalra!

Szűkebb hazájában, Ipolyságon mit szóltak, hogy ilyen párját ritkító sikert ért el?

Örültek az emberek, lépten-nyomon gratuláltak. Amikor megérkeztem Pozsonyba, a polgármester autót küldött értem. Volt egy kisebb összejövetel, s úgy hírlik, hogy rövidesen a város díszpolgára leszek. Nagyon-nagyon jól esett, hogy gondoltak rám.

De azért van egy nagy bánata is...

Igen, igen... Sajnos, már hosz-szabb ideje munkanélküli vagyok. Az év elején ugyan elmehettem volna segédmunkásnak, de nem mertem elvállalni, mert féltem, hogy megsérülök, és lemaradok az olimpiáról. Most már olyan jó lenne dolgozni is... ĺgéretekből a múltban is volt bőven, s most sincs ez máshogy. Remélem, csakhamar változik a helyzet, s munkába állhatok. Még szerencse, hogy a paraolimpiai szövetség megtérítette az ötkarikás felkészülés költségeit.

Igaz-e, hogy Gáspár Lászlónak nincs edzője?

Teljes mértékben! Korábban az édesapámmal tréningeztem, most már szólóban készülök. Sokat jelent, hogy a komáromi-ipolysági extraligás vegyescsapatban játszhatok bajnoki meccseket. Itt említem meg, hogy az olimpia előtt a Duna-parti városban többször is együtt edzettem Ódor Évával.

Mégis meddig folytatja?

Addig amíg lesz esélyem a sikerre. Turistaként nem szeretnék versenyekre utazni...