„Nem vagyok híve a kollektív büntetésnek”

Május óta tölti be a tisztséget, egyik fő jelszava a partnerség. Kulcsár Krisztiánnal, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével beszélgettünk, aki a pjongcsangi készülődés sűrű programja közepette szakított időt lapunkra.

Magyarország a nyári olimpiákon gyűjti az érmeket, de most a pjongcsangi téli olimpiát is nagy várakozás előzi meg. Ön is így érzi?

A magyarok a nyári olimpiai játékokon valóban hagyományosan sikeresek. Téli olimpián azonban mindössze hat alkalommal szereztünk érmet, minden esetben műkorcsolyában, aranyat még sosem nyertünk. Ráadásul utoljára 1980-ban jöttünk haza éremmel – ehhez képest most a gyorskorcsolyázóink a világ élvonalában vannak, valóban remény van arra, hogy Lake Placid után 38 évvel esetleg újra érmet nyerhetünk.

Van a MOB-nak számszerű célkitűzése, milyen eredményt várnak Pjongcsangban?

A túl nagy elvárások nagy terhet raknak a versenyzőink vállára, ezért ennél a kérdésnél mindenki kicsit tartózkodó szokott lenni. Ennek ellenére ki merem mondani, reálisnak érzünk egy érmet gyorskorcsolyában, elsősorban a férfi egyéni számokban. Ez az elvárás pusztán a szakmai realitáson, az elmúlt időszak teljesítményén alapul. De a short track olyan sportág, ahol bármi előfordulhat – meglátjuk.

Ha nem jönne össze a dobogós hely, csalódott lenne?

Attól függ, miért alakulna így. A sport világából jövök, láttam már sok mindent. De nyilván lenne bennem csalódottság.

Májusban lett a MOB elnöke. Milyen tapasztalatokat szerzett ez alatt a fél év alatt? Volt valami, ami nagyon meglepte, vagy nagyjából azzal találkozott, amit várt?

Nagyjából igen, hiszen az olimpiai mozgalomban, a sportban élem az életem egészen kiskorom óta; versenyzőként, szövetségben dolgozó választott tisztségviselőként, később pedig egy nemzetközi szövetség fizetett alkalmazottjaként. A környezet tehát nem ismeretlen. Felemelő és motiváló feladat, hogy a magyar sikerekért dolgozhatok. Nagyon motivált vagyok, nagy örömmel végzem a dolgomat.

Nem volt kicsit sokkoló Svájcból hazatérni?

Miért lett volna? Nagyon jól éreztem magam Svájcban, de mindig is volt bennem honvágy. A családom is Budapesten él, most többet látom őket. Örülök, hogy itthon lehetek.

A munka gyakorlati részét tekintve mennyiben mások a feladatai MOB-elnökként, mint a Nemzetközi Vívószövetség technikai igazgatójaként?

A Nemzetközi Vívószövetségben szakmai és nagyon operatív munkát végeztem. A MOB-ban – a köztem és Vékássy Bálint főtitkár között lévő feladatmegosztás miatt – teljesen más jellegű a munkám. A szponzorainkkal, a tagságunkkal, a bizottságainkkal, a médiával tartom folyamatosan a kapcsolatot. Az operatív munka azonban nem az én vállamat nyomja.

Kampánya során is hangsúlyozta a partnerség fontosságát. Ez azt jelenti, hogy korábban a MOB ennek nem tulajdonított elég nagy jelentőséget?

Nem szeretek sokat beszélni a múltról, nem is akarom ezt vizsgálni. De valóban ez volt az egyik fő mondanivalóm, mivel sokszor úgy éreztem, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság környékén sok szereplő erősödést vár ebben. Miután nemcsak a választás időszakában hajtogattam ezt, hanem igyekszem így is működni, talán azt is jól érzékelem, örömmel veszik a velünk dolgozó más szervezetek, hogy valóban komolyan gondoljuk a partnerséget.

A Szlovák Olimpiai Bizottsággal milyen a kapcsolata?

Nagyon jó a viszonyunk. Van egy természetes közelség és egymásrautaltság, s emellett nagyon jók a személyes kapcsolatok is. Én új vagyok, ők régi motorosok, úgyhogy nagyon sokat tanulok és profitálok ebből a kapcsolatból. Az a fajta partnerség, ami a közös földrajzi-történelmi gyökerekből fakad, szerintem maximálisan ki fog tudni teljesedni.

Vannak már konkrét ötletei is, hogyan?

Meg kell találni azokat a sportágakat, ahol kölcsönösen segíteni tudunk egymásnak. De lehet szó együttműködésről az infrastruktúra területén is, már többször meglátogattuk például a Somorján épült fantasztikus sportlétesítményeket, és mindig szívesen fogunk oda visszatérni.

Elnöksége eddigi időszaka alatt milyen előrelépéseket könyvelhetett el?

Több fontos dolog van, ám a költségvetés rendezése, a szponzorokkal való foglalkozás, a bevételeink növelése az első számú prioritás. Rengeteg tervünk van a versenyzői karrierprogramok, az utánpótlás-támogatás vagy az edzőképzés területén, de ezekhez szükség van saját forrásokra. Ezek a stratégiai feladatok kötnek le most.

A tavalyi riói olimpia után volt egy törvénymódosítás, amely átalakította a MOB jogköreit. Az azt megelőző négy évben az olimpiai bizottság forintmilliárdokkal rendelkezett, most azonban ismét a minisztérium dönt a pénzek elosztásáról. Sikerült már alkalmazkodni az új helyzethez?

Soha nem volt a MOB feladata, hogy az állam helyett a forráselosztást koordinálja. Ezért nem is bánom, hogy rövid átmeneti időszak után ez a feladat most megint nem a MOB-é. Jobb, ha az adóforintok hasznosulásáról a kormány dönt, akiket ezért választottak meg. Mi viszont eddig is és most is adhatunk és adunk is szakmai szempontokat ezekhez a döntésekhez. Fontos, hogy működjön a szakmai együttműködés a sportállamtitkársággal, hogy a MOB által képviselt szakmaiság megjelenjen a napi szintű sportmenedzsmentben. Erre törekszünk.

Hogyan látja az olimpiai mozgalom helyzetét a világban? Nemcsak Magyarországon nem lelkesedtek az olimpiarendezés ötletéért, az utóbbi időszakban több város is azért mondott le a pályázásról, mert a lakosai népszavazáson elutasították azt.

Tulajdonképpen nem tudjuk, hogy a magyarok valóban lelkesednek vagy nem lelkesednek a rendezés ötletéért, hiszen végül nem történt népszavazás. Az olimpiának Magyarországon mindig is nagy volt a presztízse. Világszerte azonban kétségkívül ez az egyik nagy kihívás, amivel a nemzetközi olimpiai mozgalom küzd. Lanyhul az érdeklődés a szervezés iránt, de problémát jelentenek a doppingügyek és a nemzetközi olimpiai mozgalmat körüllengő korrupciós ügyek is. Ez a három gócpont. Ami viszont nagyon fontos, a NOB nem keni el a problémát, mindhárom dologgal foglalkozik. Ezek egyesével is komoly, embert próbáló ügyek, és a NOB mindent megtesz azért, hogy tudja őket kezelni.

Ha már a doppingot említi – a NOB ma dönt arról, részt vehetnek-e az orosz sportolók a pjongcsangi játékokon. Ön szerint ott kellene lenniük az olimpián, vagy inkább az eltiltást támogatja?

Soha semmilyen körülmények között nem tudom elfogadni, hogy kollektíve büntessenek bármilyen népet vagy közösséget. Dacára annak, hogy maximálisan egyetértek azzal, hogy a legszigorúbb szankciókat kell alkalmazni, ha intézményesített vagy annak tűnő doppingtevékenységre derült fény, azt nem tudom elfogadni, hogy ártatlan sportolók azért ne indulhassanak az olimpián, mert a vezetőik korábban bűnöket követtek el. Nem vagyok híve a kollektív büntetésnek.