Mit érdemel Sallai és Varga Barnabás?

Már megszokhattuk, hogy a válogatottmérkőzések után rendre megjelennek az okoskodók. Egyesek még akkor is találtak hibát, mikor Priskin 44 év után kilőtte az Európa-bajnokságra a magyar csapatot, vagy mikor Wolverhamptonban 0:4 lett az angol–magyar végredménye. Az utóbbi két évben pedig volt ok a jogos kritikára is, így néhányan alaposan belelendültek... és nem a szaksajtóra gondolok.

Az írek elleni vb-selejtezőt követően megjelentek olyan kommentek is, miszerint Sallai Rolandot, a piros lapja miatt, többet be sem kéne hívni a válogatottba. Bár a közösségi médiában megjelenő hozzászólások jelentős része teljesen elrugaszkodott, mindegy, hogy sportról, főzésről vagy kertészkedésről van szó, mégis gyakran fogom a fejem egy-egy mondatot elolvasva. Hasonló érzések kavarogtak bennem, mikor a portugálok elleni találkozót követően a két gólt szerző Varga Barnabás is kapott hideget-meleget a kidumált sárgája miatt.

Az tény, hogy mindkét játékos fegyelmezetlenséget követett el. 

Mint ahogy az is, hogy ha a következő mérkőzésen egyikük sem játszhat, hatalmas bajban lesz a nemzeti tizenegy. Ez ugyanis, nagyon lebutítva, mínusz négy gólt jelent. Varga már biztos eltiltott és Sallai is jó eséllyel nem ússza meg egymeccses pihenővel. A két említett futballistát szidók pedig csak éppen azt nem tudják megmondani, hogy kiket is kéne bevetni helyettük. Illetve lehet, tudnak írni pár nevet, amivel csak még inkább igazolják, hogy gőzük nincs sokunk kedvenc sportágáról.

Jelenleg a magyar futballban nincs olyan játékos, aki pótolni tudná Sallait és Vargát. Illetve van. Szoboszlai Dominik viszont nem játszhat csatárt, jobbszélsőt, védekező és támadó középpályást, valamint jobbhátvédet is egyszerre.

Mégis mit érdemel a bűnös...?

A magyar–portugál során a Puskás Aréna kivetítőjén megjelent a lelátón ücsörgő Sallai, akinek arca mindent elmondott. Nem kell neki annál nagyobb büntetés, minthogy civilben legyen ott egy ilyen mérkőzésen.

Varga Barnabás? Mindenki tudja róla, hogy folyamatosan dumál a pályán, gyakran odaszól az ellenfélnek, a bírónak. Emellett a fejjátéka már-már világszínvonalú, úgy tud leválni a védőiről, mint nagyon kevesen, és az új szezonban lábbal is magára talált néhány gyengébb hónap után. Harmincévesen aligha fogja bárki is megváltozatni a habitusát. 

Ráadásul éppen a tökössége az a tulajdonsága, ami miatt képes két gólt lőni Portugáliának, majd egy felesleges reklamálásért sárga lapot kapni. 

Ha ugyanis nem lenne ilyen vakmerő, akkor megijedne egy-egy védőtől, az Eb-n történt sérülése után nem menne bele egy-egy kemény légi párharcba, és a kelleténél jobban belemászna a fejébe a gondolat, hogy a Manchester City védője mellett nem sok esélye lesz. Bár akkor nem kapna ennyi lapot sem. Szóval nagyjából választhatunk. A Fradi csatára vagy megjavul, nem kap csak szezononként két-három sárgát és nem is lő ennyi gólt, vagy továbbra is benne lesz a pakliban, hogy kidumál magának egy-egy eltiltást, de vagányságának köszönhetően lő két vb-selejtezőn három gólt. 

Én az az utóbbit választom.

Amit szintén sokan elfelejtenek, hogy nem Sallai az első, aki törlesztési szándékkal lépett oda egy ellenfelének, és nem Varga az első, akinek folyamatosan jár a szája. Vannak azonban játékosok, akiknek ezt elnézzük. Hiszen bár Zidane utolsó mérkőzése is egy fegyelmezetlenséggel zárult, mindenki tudja, hogy a világ egyik legjobbja volt.

Szóval mit érdemel a két játékos? 

Hatalmas tapsot, amikor belövik a következő góljukat a magyar válogatottban. 

A többit pedig majd öltözőn belül elintézik velük azok, akik valóban értenek hozzá, vagyis Rossiék...