Mindenki doppingol...

Amikor Kenterisz motorbiciklin elmenekült a doppingellenőrök elől, az egyik görög újság ordító címmel követelte: „Az igazságot akarjuk!” Kitudódott. Kenterisz lebuktatta önmagát. Esete egyértelművé tette, amit évek óta rebesgetnek, doppingol a világ. Csak a naivak hiszik el, hogy tiszta felkészüléssel is meg lehet nyerni világversenyt.

A sportversenyek ugyanis már rég a sportorvosok versenyei, mit tudnak adni és eltüntetni. Sajátos vetélkedő az olimpiákon a sportolók és a doppingellenőrök meccse. Egyszer-egyszer az utóbbiak is nyernek (mint például most Athénban). Ha nagyon akarják... A doppingellenőr ellenőriz, de soha nem tudhatja, valóban tiszta-e a versenyző, akit átenged, mert akárcsak a kasszafúrók, a doppingfeltöltésűek orvosai is rendre kitalálnak valami újat. A doppingoló egy lépéssel mindig előbbre jár. Mert mit gondoljunk például a dél-afrikai váltó úszóiról, aki „úsztak még”-ből lettek „hogy úsztak”! Szinte a semmiből érkezve alázták meg a világot (csak azt nem mondja valaki, hogy ez a szisztematikus munka eredménye!).

Ha valakit rajtakapnak, azt mondja: na és, mások is csinálják. Igen. A rekordokért, a pénzért, a dicsőségért, vagy pedig azért (mint ahogyan például az egyik lebukott ír futó nyilatkozta), hogy ne váljon nevetségessé, lépést tudjon tartani a többiekkel. Hát így. Az élsportolók egytől egyig a „kokszipar” alkalmazottai. Ezzel kapcsolatban olvastam valahol egy javaslatot. Elgondolkodtató. Nagyjából így hangzik: most, hogy már mindenki doppingol, akár meg lehetne próbálni anélkül is, legfeljebb gyengébbek lennének az eredmények. Hát... Az emberiség látványos csúcsokat, soha nem látott rekordokat, nagy győzelmeket akar. Van visszaút? Ha tudnánk. Az olimpia jelszava: citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben.